A delfin visszanézett

Leírás

Emigrációs kiadás.
Valószínű, hogy hivatalosan még nem kimutatott politikai és kultúrtörténeti tény: az úgynevezett szamizdat-irodalom hatása és jelentősége (legalábbis Magyarország számára) Márai Sándor „Halotti beszéd” című versével kezdődött. Ez a vers az 50-es évek elején hangzott el egy nyugati rádióállomás magyar műsorában, voltak, akiknek sikerült hangszalagra rögzíteniök, arról leírták és kézről-kézre adták, mígnem már százával, sőt talán ezrével voltak olyanok, akik megtanulták, betéve tudták és társaságokban, szűk baráti összejöveteleken halkra fogott hangon elmondták. Abban az időben ez a vers főtémája volt elsősorban a fővárosi nagyközönségnek az emigráció, az emigráns lét belső tragikumán át világította meg az ország kiszolgáltatottságát, elesettségét. Mert a művészetnek vannak ilyen rejtélyes áttételei, az emigráns számkivetettségének ábrázolása erőteljesebben vádolta azokat, akik a hazájukhoz ragaszkodó és abban gyökerező embert elvándorlásra kényszerítették, mint (esetleg) az otthon élő ember panasza. Az emigráns ugyanis elveszített még valamit, amit az otthon élő magáénak mondhat: a hazát. A szó, a fogalom, hogy „szamizdat”, tehát a föld alatt terjedő, kézzel írott vagy sokszorosított művek műfaja akkor még ismeretlen volt Magyarországon. A „Halotti beszéd” azonban már ott lapult a zsebek mélyén, ronggyá olvasva és rögzítődött ezrek emlékezetében, a műfaj nevét még nem ismerték, de a mű már életre kelt: az első magyar szamizdat. A „Halotti beszéd azonban természetesen csak egyik ékessége Márai poézisa szikrázó szépségű gyöngysorának. Ez a kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, válogatást foglal magában Márai verseskönyveiből, közel hat évtized költői termésének legjavát. A csupaszép költemények között a híres „Vendégjáték Bolzanóban”, a nagyszerű Márai regény verses változatát. Megdöbbentő gondolat és éppen megdöbbentő volta miatt olyan, hogy nem lehet kiegyezni vele, nem lehet belenyugodni: amióta Márai Sándor távozni kényszerült Magyarországról, nemzedékek nőttek fel a hazában. És bár az országban még fellelhető, vagy az országba bejutott könyveit húszszoros, ötvenszeres áron adják-veszik, vagy barátok és ismerősök kölcsönzik egymásnak, ha szerencsés csillaguknak köszönhetően e könyvekhez hozzájutnak, ismerheti-e, olvashatja-e a magyarországi közönség Márai Sándort azon a fokon és szinten, amellyel a legnagyobb élő magyar írók e legkimagaslóbb egyéniségét ismernie és olvasnia kellene? A „Griff” ezért tekinti feladatának, hivatásának, sőt kötelességének Márai mind több művének megjelentetését és Naplóinak, valamint egyéb új kiadásra tervezett műveinek sorában: versei kiadását is. Márai Sándor verseinek értői és hívei számára ez a kötet külön nagy ajándék. Azok pedig, akik talán mert a fiatalabb nemzedék tagjai, vagy pedig mert régebben élnek távol a hazától és verseit eleddig nem ismerték, ritka élményt remélhetnek e könyvtől. Márai Sándor a prózaírás nagymestere, feledhetetlen regények és színművek írója egyik legnagyobb költőnk is.