„A párizsi kommünnel (1871), A tőke megjelenésével (1867), az impresszionisták fellépésével (1870-es évek) merőben új folyamatok kezdődnek el. Ezek ugyan sokáig még nem változtatnak a fennálló renden: a kapitalizmus szilárdan áll, sőt új korszaka kezdődik az imperializmussal; a polgári filozófia sem szűnik meg, ekkor bontakoznak ki a pozitivista vagy a neokantiánus eszmék. Az akadémikus művészet pozícióit az impresszionisták fellépése nem töri meg, legalábbis az állami apparátus szemében. Mégis, a mélyben, a felszín látszólagos továbbfejlődése idején, évtizedről évtizedre egyre jelentősebb erők készülődnek.” Vadas József – Derkovits Gyula művére utaló – legújabb írása a magyar képzőművészet útját a társadalmi haladás, a progresszió szempontjából vázolja fel a XIX. század közepétől a Szocialista Képzőművész Csoport utolsó tevékenységéig, 1942-ig. Ez a kötet úttörő vállalkozás, mivel az időszak progresszív, társadalmi haladást sürgető művészetét nem monografikusan feldolgozva, hanem szelektáló-szintetikus módon tekinti át, és meggyőzően foglalja össze.