• A magyar történelem nagyjai

    0

    18-19. századi magyar szellemi élet hőseit vonultatja föl: a Rákóczi-szabadságharc bukását követő évtizedektől Arany János haláláig, a dualista Monarchia idejéig. A szerző célja ezúttal is az volt, hogy hőseit példaképül állítsa a tanulóifjúság és az érdeklődő fiatalok elé, ezért elsődlegesen szereplőinek lelki alkatát, szorgalmát, akaraterejét, munkabírását, önfeláldozását, jellemét, hazafias érzületét, nemzeti tudatát szemlélteti. A húsz életrajz túlnyomó többsége íróé, költőé, tudósé (Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Bolyai Farkas, Horváth Mihály, Eötvös József, Toldy Ferenc stb.), politikai személyiség, történelmi nagyság csak egy van közöttük (Batthyány Lajos) – ezért kifejezőbb az eredeti, Benedek Elek adta cím, a Nagy magyarok élete. ; A biográfiák ezúttal terjedelmesebbek, hiszen írójuk nem csupán egy-egy szálat gombolyít végig hősei életéből, hanem teljes képet igyekszik adni; kevesebb a fiktív-epikus elem és több a konkrét históriai-irodalomtörténeti tényadat, az idézet és műre való hivatkozás. Mindezzel együtt a portrék sora nem tudományos igényű írások gyűjteménye, de a legszínvonalasabb ismeretterjesztést reprezentáló, szórakoztatva tanító – műveltségszerző és jellemábrázoló – pedagógiai segédlet. – Minden fiatalnak és felnőttnek jó szívvel ajánlható.

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Isadora Duncan

    0

    1909. május 22-én este a későbbi híres francia írónő, Colette is ott ül a nézőtéren a Gaité-Lyrique Színházban, ahol Isadora Duncan lép fel. Az előadás hatása alatt otthon azon nyomban papírra veti az élményt. „Az egész, feltűnően naiv személyiség – mondjuk ki – az antik kecsesség erőteljesen angolszász felfogását tükrözi… De amikor táncolni kezd, egész valójával táncol, szabadon omló hajától kemény, meztelen sarkáig. Micsoda bájos és derűs vállmozdulatok! Milyen szép, amikor a csinos térd hirtelen kimered a muszlinrétegek mögül, harciasan és csökönyösen, mint a kos szarva! Féktelen és mégis klasszikus bacchanáliájában a két táncoló kéz – az egyik hívogat, a másik jelez – betetőzi, felvirágozza a kavargó tüllfátylak mögött jól látható izmos, rózsaszínű test vidám rendetlenségét… Táncol: arra született, hogy táncoljon. Táncolhatna akár álarcosan is, mert a teste beszédesebb a szeretni való, de fölösleges arcnál. Táncának semmi köze a pantomimhoz. Amikor sötét fátylaiba burkolózva fájdalmat színlel, menekül a fenyegető árnyak elől, zokog vagy szólongatja az odafönn, a súlyos függönyök redői között elrejtőzött Istent, mi csak várakozunk, türelmesen, udvariasan, mígnem a következő pillanatban tündökletesen, lombkoszorúval a fején ismét felbukkan, mégpedig majdnem meztelenül, hibátlanul összerakott, rózsás és vérbő amerikai testén két vagy három méter pink chiffon-nal. Táncol, fáradhatatlanul. A közönség őrjöngve tapsolja vissza, ő pedig fejét hajlítva mond igent, és kezdi újra. Akár halálra is táncolná magát meztelen, fenségesen néma lábain. … Amikor ránézek az Isadora Duncant tapssal ünneplő nőkre, a női természet furcsasága jár a fejemben. Ahogy félig felemelkedve kiáltják világgá lelkesedésüket, összepréselve, befűzve, sisak alatt görnyedve, jóformán felismerhetetlenül hajolnak a fátylaiban jóformán meztelen kis teremtés felé, aki ott áll könnyed, érintetlen lábán, szabadon leomló sima hajjal…

    1 600 Ft
    Kosárba teszem