Három évtizede is elmúlt, hogy főleg építészettörténeti kutatásaim során, a kolozsvári egyetemi könyvtár gyűjteményében „rábukkantam” Veress Ferenc 1859-ben a szamosparti város főbb nevezetességeit megörökítő kétkötetes fényképalbumára. A ritkaságszámba menő felvételek láttán, Kántor Lajos író és lapszerkesztő arra biztatott, hogy a Korunk folyóirat szerkesztőségében általa szervezett kiállítások keretébe mutassam be ezeket a felvételeket. A kiállításra 1983. februárban került sor, ahol Veress 1859-ből való fényképéit Vas Géza neves kolozsvári fényképész által azonos (vagy megközelítő) szögből felvett újkori városképeivel társítva mutattuk be. Annak ellenére, hogy már korábban is gyűjtöttem az erdélyi fotótörténetre vonatkozó adatokat, a kiállítás összeállításakor szembesültem először azzal a hiányossággal, amely az erdélyi fényképezés története terén mutatkozott. Mint kiderült. Erdélyi Lajos próbálkozását, illetve Fóris Pál egy kitűnő (rész)tanulmányát és az általa összeállított sepsiszentgyörgyi múzeum gyűjteménykatalógusát leszámítva, egyetlen átfogóbb jellegű írás sem állt akkor az érdeklődők rendelkezésére. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetkező években, az újabb adatok gyűjtése mellett, sor került az 1978 óta egyre szaporodó fotótörténeti adatok rendszerezéséhez. A gyűjtés még távolról sincs befejezve. Bár Temesvárt és Nagyváradot leszámítva, a nagyobb magyar városok periodikáinak fotótörténeti adatait sikerült kigyűjteni, több olyan kisebb település van, (Pl. Nagybánya, részben Sepsiszentgyörgy, Lúgos, Gyulafehérvár), ahol ennek a munkának elvégzése, még várat magára.