Berzeviczy Gergely munkásságával történetírásunk eddig is foglalkozott, de úgyszólván kizárólag közgazdasági nézeteit ismertette. H. Balázs Éva monográfiájából most új, történetileg is jelentős alak lép elénk: a magyar felvilágosodás sokoldalú, a tudományok és művészetek iránt fogékony, politikai síkon igen tevékeny képviselője. A szerző túlmegy a szűk értelemben vett életrajzon: a XVIII. századvégi nemesi vezetőréteg társadalomrajzát adja. Az iskolai tanulmányok, a jurátusság bemutatása után az életrajz európaivá tágul. Berzeviczy a göttingai egyetemen tanul, majd megjárja Franciaországot, Angliát, közelről látja a belga forradalmi eseményeket. Ekkor már szabadkőműves, és rajta keresztül a szerző bemutathatja a magyar szabadkőművesség fontos politikai szerepét. A magyar jakobinusok reformátor szárnya, köztük Berzeviczy is, szabadkőműves. 1795-ben a letartóztatást elkerüli, de állásáról lemond, és ezentúl a haladásért elméleti, irodalmi eszközökkel harcol. A hazai és külföldi levéltárak, kézirattárak eddig feltáratlan leglényegesebb anyagát a szerző iratfüggelékben teszi közzé.

Zúdulnak ránk a hírek. Ennek ellenére fikarcnyit sem értjük jobban a körülöttünk zajló nyugtalanító jelenségeket, sőt. Csak kapkodjuk a fejünket. Háborúk, járványok, az egykori illúzióinkat megcsaló Egyesült Államok, a megkerülhetetlenné váló, de meg nem értett távoli Kína, a vakvágányon zakatoló Európai Unió átláthatatlan mátrixában kellene eligazodnunk és irányt találnunk nekünk, magyaroknak. Minden mozgásban van: a szabályok, a normák, a minták, a határok. A mindennapi ember elveszve érzi magát. Schmidt Máriához azonban most is érdemes iránymutatásért fordulnunk. Kiapadhatatlan szellemi kíváncsiságtól vezérelve kényes kérdések sorát teszi fel, amelyekre friss és tűpontos gondolatokat kínál válaszként – mindezt szellemesen és közérthetően. Mint mindig. Rendet tesz egy rendetlen világban.