-
A születő új tiszta pillanata
0A maitól alapvetően eltérő társadalmi rendszerben, kulturális közegben születtek meg a szerző úttörői, 1962-től datált, immár forrásértékű írásai. A film történetét és a mozgókép művészetét kutató esztéta, Nemes Károly szerint: „ezeknek az írásoknak komoly fotótudományos értékük van. Nem publikálni őket tehát – írta még a kézirat olvasásakor – nem lenne szerencsés…, már csak azért is érdeklődésre tarthat számot, mert most ilyen kutatások nem folynak.” Sajnos. Jóllehet a magyar fotográfia mind történetileg, mind napjaink fotóértékeit nézve igencsak megérdemelné a vele való beható foglalkozást – praktikusan, elméletben egyaránt. A fotográfia történetében, műveinek megítélésében hosszan kísértett a képzőművészeti nézőpont. A fotóhoz hasonlóan – elméletének is volt „festőies korszaka.” Nálunk a fényképezést elméletalapozó munkákban, a képzőművészet felül közelítette meg két kiváló művészettörténészünk: Hevesy Iván és Végvári Lajos. Munkásságuk évtizedeken át meghatározó volt, valójában velük indult útjára hazai fotóelméletünk.
-
Jó házból való tanársegéd
0„Várom a víg olvasótól, hogy jót nevet ezen a könyvön, mely nagyképű megrendülés pápaszemén át láttatja a nevetnivalóan olcsó és tehetetlen életet. Várom az orvostól, hogy elnézéssel húny szemet fecsegéseim fölött és nem felejti: az íróból csak néha lesz olvasó, de az orvosból mindig paciens lesz. Várom a kritikustól, hogy megint csak nem veszi észre sündörgésemet a kertek alatt; vígan és közvetlenül sündörögtem eddig is, nagyon szeretem ezt az igénytelen, de egyben zavartalan és mulatságos sorsocskát. Várom a tudóstól, hogy magasról lenézze és Várom a jótét lélektől, hogy a földről szemeihez emelje ezt a könyvemet.” Török Rezső
-