-
A végzet lándzsája
0A keresztre feszített Krisztus oldalát átdöfő lándzsa a legenda szerint azóta is csodálatos mágikus erővel bír. Ezért a történelem számos híres és hírhedt férfiúja próbálta felhasználni a világ meghódítására, kezdve Nagy Herodestől Adolf Hitlerig. A könyvben első ízben kerül nyilvánosságra autentikus módon Hitler okkult tudása és tevékenysége. A szerző Adolf Hitler kevésbé ismert lényét járja körül: a babonás, a fekete mágiát komolyan űző pszichopatát, és megpróbál magyarázatot találni Hitler beteges küldetéstudatára. A kriminél is izgalmasabb műből megismerhetjük a számtalan uralkodó kezén megfordult végzetes lándzsa történetét, olvashatunk Hitler megszállott kutatásairól ebben a témakörben. Magyarázatot kapunk a náci eszmerendszer és szimbolika eredetére, a primitív szadizmus gyökereire, valamint arra, miként válhatott Hitler egy birodalom vezérévé és a világ legnagyobb tömeggyilkosává.
-
ÁVH
0A több nagysikerű könyv szerzőjeként ismertté vált Kiszely Gábor egyedülálló tényfeltáró munkájában jórészt még közzé nem tett dokumentumok alapján mutatja be a maga valóságában a Rákosi-rendszer erőszakszervezetét. Még be sem fejeződött a második világháború, Budán még dörögtek a fegyverek, amikor a Magyar Kommunista Párt – a diktatúra nem is oly távoli kiépítésének érdekében- már gondoskodott saját politikai rendőrségének felállításáról. Vezetőjének a jó előre kiszemelték Péter Gábor szabósegédet, aki minden képzeletet felülmúló módszerekkel igyekezett meghálálni a bizalmat, az ölébe hulló vezérőrnagyi rangot. A kronológiai sorrendben rendezett dokumentumokból sugárzik a kor szelleme, jól érzékelhető és érthető az a gyűlölet, amely ezt a terrorszervezetet a lakosság részéről körülvette. A tényfeltáró dokumentumok bemutatásával egyidejűleg a szerző átfogó képet ad a magyar nép fél évszázados megpróbáltatásairól: külön fejezet foglalkozik az egyházüldözéssel, a kommunista zsidóüldözéssel, a bűnszövetkezet megrendülésével, az ÁVH-nak az 1956-os forradalomban és az azt követő megtorlásban játszott szerepével. A szerző szemléletére jellemző a hitelesség, a tárgyszerűség, s az a törekvés, hogy emlékeztessen az emberi méltóságra s az élet értékeire.
Kiszely Gábor 1949-ben született Budapesten. Németországban politológiát, történelmet és színháztudományt tanult, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán teológiát végzett. Számos hazai és határon túli hetilapban és folyóiratban publikál, több német rádióállomás munkatársa. Eddig megjelent művei. Hallom, Izraél…(2006) -melyért megkapta a Szentföld fővárosának Pro Urbe-díját-, Mi, rómaiak(1997), A szabadkőművessé -história, titkok, szertartások(1999), A leleplezett szabadkőművesség(2000). -
Gróf Zrinyi Miklós prózai munkái
0Előszó (részlet): Amikor a Magyar Szemle Társaságtól azt a megtisztelő megbízást kaptam, hogy állítsam össze egy új kiadás számára Zrinyi Miklós gróf hadtudományi és politikai írásait, Kazinczy Ferenc szavai jutottak, eszembe, amelyeket Zrinyi egyik prózai munkájáról mondott: „Életem legszebb órái közé tartozik az, melyben én az általam annyira szeretett Zrinyinek ezt a munkáját is olvashatnám.”
-
-
-
Neoavantgárd mozaik
0A jelen kötet írásai a 2000-es évek elejétől a 2010-es évek elejéig tartó időszakban születtek, és nagyrészt a magyarországi neoavantgárd művészet különböző formáit elemzik. Az alkotókat tekintve többek között Erdély Miklós, Hajas Tibor és Szentjóby Tamás, de több más szerző is képviselteti magát, legyen szó filmről (Bódy Gábor), kortárs képzőművészetről (Pacsika Rudolf) vagy irodalomról (Esterházy Péter, Domonkos István, Tolnai Ottó). Műfaji szempontból szóba kerül a happening, a performansz, az experimentális film, az objekt és az installáció, de a neoavantgárd irodalom, illetve irodalomtörténet is (ez utóbbi körébe tartoznak a kötetbe beválogatott recenziók tárgyai: tanulmánygyűjtemények, irodalomtörténeti monográfiák). Az esetek többségében a tanulmányok nem választják szét az egyes művészeti ágakat, mivel a tárgyalt alkotók általában maguk is szerves módon vegyítették azokat. Az átjárásokat az olyan, sokféle területen alkalmazható fogalmak teszik lehetővé, mint a montázs, az allegória vagy a performatív beszédtett. Ha közös nevezőre nem is hozhatók, de e fogalmak segítségével a látszólag szerteágazó neoavantgárd tevékenységek bizonyos rokon vonásai, közös retorikai eljárásai és rejtett hagyományai megmutatkozhatnak.