-
-
A hársfa virága. 2., javított, bővített kiad.
0Ez a könyv nem csupán az 1956-os forradalomról szól, sokkal több annál: szépirodalmi dokumentumregény, mely az első világháború és napjaink közötti időszakot hús-vér emberek sorsán keresztül mutatja be. A szerző személyes érintettsége méltán hitelesíti a forradalmat követő megtorlás iszonyú gyakorlatát. A korabeli szereplők jellemábrázolásán keresztül megérthetjük Magyarország mai helyzetének, kettéosztottságának múltban gyökerező okait. A mai fiatalság számára ezek az írások elengedhetetlenül fontosak lennének!
-
A nádor asszonyai
0A történet folytatódik…
Esterházy Miklós birodalmi herceg, Magyarország nádora körül három asszony szoknyája suhog: feleségéé, Nyáry Krisztináé, aki első az ország nemesasszonyai között; a kisemmizett Báthory Annáé, aki az Erdélyi menyegző című előző regény főhősnője; valamint a két asszonyt felnevelő Várday Kataliné, a nádor anyósáé. Erdély trónján Esterházy, a katolikus főúr régi kálvinista vetélytársa, Bethlen Gábor ül, hatalma teljében, és újból nősülni készül. -
Fortuna szekerén okossan ülj
0Válogatta, a szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és az utószót írta Vargha Balázs
-
Időtlen utakon
0„A vonat erdőkkel borított völgyeken át kanyargott, és engem elárasztottak az emlékek… A rozoga ajtók folyton kinyíltak, zörögtek; néhány ablak is be volt törve, beesett rajtuk a hó és megmaradt a padlón. Beburkolóztam a kabátomba, mélyen a fejembe nyomtam a kalapom, hogy megőrizzek valamit a testem melegéből. Útitársaim mosolyogtak, és megértőn egy korty cujkával, román szilvapálinkával kínáltak… Ha egy gyorsabb vonat húzott el mellettünk, a törött ablakokon beáramlott a hó, és ott kavargott a folyosón. Románia északi részébe tartottam, az ukrán határ felé, hogy betartsam egy öreg barátomnak tett ígéretemet. Még egy egész napra volt szükségem, hogy elérjem az Északi-Kárpátokban levő elszigetelt kis falut, de az ígéret – ígéret. A vonat nagy csörömpöléssel haladt a dombokon át, és gondolataim visszakanyarodtak a mostani utazásomhoz. Hamarosan átkelünk a hóborította hágókon, és lassan, egyre lassabban, leereszkedünk a régi Máramaros völgyeibe.”
-
Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban
0„A legszebb dolog, amit átélhetünk, a titokzatos” – ezzel az Einstein-idézettel nyitja könyvét a szerző, s ennek kifejtése az egész könyv. Seligmann a nyugati civilizáció mágikus-misztikus álmait, kalandjait, kísérleteit foglalja össze az ókortól a XVIII. századig. Mezopotámiában kezdi – csillagok és számok mágiája, Bábel tornya –, majd Perzsiával és Egyiptommal folytatja mágiatörténeti vizsgálódásait. Szót ejt ezután Jehova harcosairól, a görögökről, a rómaiakról, majd hosszú fejezetben foglalkozik az alkímiával, a bölcsek kövével és a híres transzmutációkkal. Külön részt szentel a boszorkányságnak és feketemágiának. Miniatűr portrékban megrajzolja a középkor nagy tudós-mágusainak, Pico della Mirandolának, Agrippa von Nettesheimnek alakját, s beszél a kabbalisztikáról, a különböző jóslásfajtákról, a rózsakeresztesekről és a titkos társaságokról. Könyvének – amely a gondosan dokumentált tudományos feldolgozást lebilincselően érdekes előadásmóddal egyesíti (a szerző neves szürrealista festő volt!) – még élvezetesebbé teszi a rengeteg kép és illusztráció. Akik pedig további ismereteket is kívánnak szerezni a témában, azok a kötethez csatolt részletes irodalomjegyzékből tájékozódhatnak. A magyar könyvpiacon ilyen átfogó mű még egyáltalán nem jelent meg erről a témáról, így Kurt Seligmann műve jelentős adósságot pótol.
-
Magyarország Budavár visszafoglalása korában
0Buda visszafoglalása s Magyarország felszabadítása á török iga alól a nemzeti történelem korszakos mozzanata, melylyel nemzedékek álma, milliók óhaja, a legnemesebb lelkek eszményei valósultak. Kiszorítani, megtörni az ozmán hatalmat volt százhetven éven át a magyar politika végczélja, melyhez szívósan ragaszkodtak a hazafiak, bármely táborban küzdöttek, bármely felekezethez tartoztak, sőt azok is, kiket a viszonyok kényszerűsége a török szövetség karjaiba hajtott. Szent örökül hagyta e nagy czélt egyik embernyom a másikra s mindegyik ama reménynyel szállt sirba, hogy a reá következő szerencsésebb leszen s megéri a felszabadulás örömnapját. A politikai, rendi, felekezeti elemeire szétbontott társadalom egyetlen közös vezéreszméje, mely egész mélyébe lehatolt, melyet szegény és gazdag, jobbágy és ur, katholikus és protestáns egyaránt átérzett, az volt, hogy ős Buda tornyairól el kell a félholdat tüntetni. A főváros visszaszerzése jelképezte az egész haza szabadulását s erre irányult a nemzeti erőködés, de sokáig hasztalan. Végre közeledett a hőn várt idő, csakhogy romboló viharok kíséretében s az az évtized, mely a régi óhaj teljesedését megelőzte, a magyarság legválságosabb évtizede. A nagy esemény előre vetette árnyékát.
-
-