-
A Farkas-utcai színház
04 500 FtElőszó
Kolozsvárt a Farkas-utca a város közlekedési fővonalától félre esik. Olyan, mint egy karcsú, téglány-alakú tér. Egészen körül van zárva öreg, csodálatos épületekkel. Az egész olyanforma, mintha nem is utca volna, hanem egy nagy szabadtéri templom. Kocsi nem robog át rajta, autók nem tülkölnek; rendes körülmények között nagy, komoly csendesség hallgat benne.
Ez a tér köröskörül van építve Isten dicsőségére szolgáló épületekkel. Egyik bütüjét a katholikus Báthori kollégium zárja be, a másikat a csodálatos református templom egyszerű és óriás gótikájával. Kétfelől sorakozik a római katholikus gimnázium, a református gimnázium, a Ferenc József Tudományegyetem, polgári leányiskola; közben papok, tanárok öreg, bolthajtásos lakóházai.
Ennek egyik szögletében emelkedett a legrégibb magyar kőszínház. Erdély urai és asszonyai építtették s majdnem száz esztendeig lakozott benne az erdélyi magyar múzsa. -
-
A szerzetesrendek feloszlatása Nógrád megyében (1950)
0800 FtGalcsik Zsolt könyve a magyarországi kommunista rendszernek a katolikus egyház fokozatos elsorvasztása céljából használt módszerek egyikével, a magyar szerzetesek egy részének elhurcolásával, majd a nem sokkal utána végrehajtott működési engedélyük megvonásával, a szerzetesrendek feloszlatásával foglalkozik. A könyv azonban nem az ezekkel kapcsolatos összes, az egész országra kiterjedő eseményeket veszi szemügyre, hanem csak a Nógrád megyében történteket. De már ebből is kitűnik, hogy az ország többi részében is milyen kegyetlen, barbár módon bántak el a védtelen szerzetesekkel csak azért, hogy a katolikus egyházat a kommunista államhatalom engedelmes eszközévé tegyék. A Moszkvából hazatért Rákosi Mátyás és társai céljainak elérését nagy mértékben akadályozta Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érsek. Az ő egyházvezetése idején, ha sikerült is Rákosiéknak a hitvallásos iskolákat államosítaniuk 1948-ban, a katolikus egyház vezetőit nem bírták a kommunista államhatalom engedelmes eszközévé süllyesztő megegyezés megkötésére rákényszeríteni. Sajnos, Mindszenty elhurcolása és elítélése után, jóllehet a Magyar Katolikus Püspöki Kar hivatása magaslatán állt, nemcsak ezt érték el 1950. augusztus 30-án, hanem azt is, hogy a megegyezést aláíró Grősz József kalocsai érsek és vezető papjainak 1951. május 18-19-re virradó éjjel történt letartóztatásával majdnem egyidejűleg, 1951. május 18-án az országgyűlés elfogadta az 1951. I. törvényt az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról. Ennek a Belügyminisztériummal párhuzamosan működő intézménynek tág lehetőségei voltak az egyházak belső ügyeibe való beavatkozásra, így többek közt arra is, hogy a fontosabb egyházi állásokat a rendszert kiszolgáló békepapokkal töltsék be…
-
Egy hadmérnök életútja
01 800 FtJelen kötetben egy olyan ember életpályája bontakozik ki az Olvasó előtt, aki kivételes modern kori polihisztorként(kiváló tervezőgépészmérnök, bátor katona, tehetséges rajz- és festőművész, kiemelkedő sportoló) élte túl a huszadik század vérzivataros korszakait. Haris Béla hadmérnök alezredes élete természetesen nem egyedi a diktatúrák emberpróbáló évtizedeiben, hiszen tíz- és tízezrek osztoztak hasonló vagy még súlyosabb megpróbáltatásokban. Ami kiemeli őt a meghurcoltatást és kitaszítottságot elszenvedő kortársai közül, az elfeledett vagy tudatosan elfeledtetni kívánt magas színvonalú mérnöki munkáinak nagy száma, szilárd katolikus jelleme és erkölcsisége. Életének legnehezebb periódusaiban humanizmusa, nemzetének és családjának mélyen gyökerező szeretete segítette át megpróbáltatásai elviselésében és töretlen alkotókedvének fenntartásában. Megaláztatásai, élete végéig tartó megbélyegzettsége, családtagjainak hátrányos megkülönböztetése ellenére több tucat katonai és polgári létesítmény, berendezés létrehozásában működött közre az idők folyamán, amelyek közül sokat még ma is nap mint nap használunk. Haris Béla életével és tevékenységével, gyarlóságain és hibáin mindig felülemelkedni képes emberként rászolgált az utókor tiszteletére, megbecsülésére, és követendő példaként állítható a jövő nemzedéke elé.
-
Huszka József, a rajzoló gyűjtő
020 000 FtA Néprajzi Múzeum 2005. május 13. és 2006. március 5. között mutatta be Huszka József, a rajzoló gyűjtő című időszaki kiállítását. A katalógus – miként a kiállítás – Huszka Józsefet (1854-1934), a magyar népi díszítőművészet egyik első felfedezőjét, gyűjtő- és dokumentáló munkásságát mutatja be a Néprajzi Múzeumban őrzött eredeti rajzai, tárgygyűjtései és fényképfelvételei alapján. Az 1880-1890-es években megjelent munkáiban a magyar középkori és kora újkori történeti művészet emlékeit, a magyar népművészet ornamentikáját állította párhuzamba, és azokat keleti eredetűnek tartva perzsa, indiai díszítőkinccsel rokonította. Munkássága komoly hatást gyakorolt a magyar jelleget kereső iparművészetre és építészetre. Huszka elsősorban Erdély, Észak-Magyarország és az Alföld egyes városait, falvait járva kutatta és dokumentálta az egyházi művészet emlékeit és a falusi nép díszített tárgyait (főként hímzéseket, kerámiákat, székely kapukat, festett bútorokat) 1878 és 1910 között. A katalógus a terepen rögzített anyag, illetve a szerző korai művei csak részben publikált részének értelmezésére tesz kísérletet, s a korabeli tudományos és művészi irányzatok összefüggéseibe ágyazza Huszka József munkásságát. A kiadvány tartalmazza a kiállítás teljes anyagát (rajzok, fotók és tárgyak) részletes műleírásokkal – gyakran első közlésben. A kötetben a kiállítást rendező muzeológusok: Bata Tímea, Fejős Zoltán, Lackner Mónika, Tasnádi Zsuzsanna írásai mellett neves művészettörténészek, Sinkó Katalin, Kerny Teréz tanulmányai és Marosi Ernő kiállításmegnyitója olvasható.
-
-
Rómer Flóris jegyzőkönyvei
02 000 FtRómer Flóris kéziratos hagyatékának jelentős része az Országos Műemléki Felügyelőség könyvtárának kézirattárában található, ahol két iratcsoportban őrzik: 1. A „Rómer-hagyaték”-ként ismert, 74 iratkötegből és ún. jelzés nélküli anyagból álló gyűjteményben különböző jellegű jegyzetek, feljegyzések, egyetemi előadásainak kéziratai, Rómerhez írt levelek stb. találhatók. 2. Rómer Flóris ún. „jegyzőkönyvei” utazásai, helyszíni bejárásai során füzetekbe gyűjtött, rendszeresen vezetett feljegyzéseit tartalmazzák. Ezek a kéziratok a magyar művészet szinte minden ágát és korszakát érintik, de zömmel a műemlékvédelem, illetve a topografikus szempontú művészettörténeti kutatások által hasznosítható adatokat tartalmaznak. A könyvtárban beleltározott anyagról az 1960-as években Tombor Ilona készített gépiratos jegyzéket. Ebből az anyagból elsősorban az úti jegyzőkönyvekre fordított figyelmet, illetve ezeket hasznosította a műemléki, régészeti és művészettörténeti kutatás. A hagyaték ezen része eredetileg negyvenhat füzetből állt, melyeket Rómer saját maga sorszámozott. Ezek közül a cédulázás idején hat darab (a XII., XXI., XXV., XXVIII., XLI., XLIII. számú) hiányzott.3 A jegyzőkönyvek 1858-tól 1888-ig dokumentálják Rómer Flóris munkásságát, idehaza és külföldön szerzett tapasztalatait. Ceruzával készített magyar, latin és német nyelvű feljegyzéseit, rajzait nyersanyagként használta fel kiadásra szánt tanulmányaihoz, könyveihez. Jegyzőkönyvei különösen azért jelentősek, mert a műemlékeknek még a purista helyreállítások és a háborús pusztítások előtti állapotát dokumentálják. Rómer egyes területekre többször is visszatért, s a bejárt területeken alapos topográfiai felmérést végzett. Füzetei egyaránt mintául szolgáltak kortársainak és a későbbi generációk (így például Telepy Károly, Ipolyi Arnold, Téglás Gábor, Myskovszky Viktor, Möller István, Balogh Jolán stb.) számára is. Az úti jegyzőkönyvekhez 1980-ban mutató készült 1138 helységnévvel.4Állományvédelmi okból néhány éve a kötetek valamennyi lapjáról fénykép és mikrofilm készült, s ezek segítségével kutathatók az OMvH Könyvtárában. Rómer Flórisnak a Műemlékek Országos Bizottságába került hagyatékát Gerecze Péter lajstromozta először. E hagyaték sorsáról tájékoztatást nyújt még a Műemlékek Országos Bizottságának néhány irata (OMvH Könyvtára), illetve a VKM iratanyaga.
-