-
-
A történelem árnyékában
0Mi lett légyen a végem a csekély munkácskámnak kiadásában, bár mint gondolkozzam felőle: fel alig lelem. Az-e, hogy használjak vele, amidőn nem egyébért: hanem egyedül csak az embertársaimnak való használatáért kívánok élni? De vajjon én is mások segítsége nélkül küszködő és magamnak elégtelen emberecske alkalmas vagyok-é arra? Az-e, hogy valakinek általa tanítására legyek? De én magam is, ha jól körülnézem dolgaimat: mit találhatok hamarább fel magamban a nagy tudatlanságnál? – Oh! Vajha mégis ez egyre sokakat megtaníthatnék, hogy mindnyájan, mi e földnek fellegei alatt mulató emberek, tudatlanok vagyunk: és hogy az a legnagyobb pontja az e földön szereztethető tudományunknak, ha azt, hogy tudatlanok vagyunk megismerjük, és azért igyekszünk a tökéletességre. Ennél többre nem lehet itten jutni. Az is szerencsésnek tarthatja magát, aki ennyire elérhetett. – Az-e továbbá, hogy gondolkozásra szánt életemnek valami gyümölcseit közöljem veled, oh Kedves Nemzetem? De jaj, vajjon nem éretlenek lesznek a gyümölcsök? Nem lesznek-e savanyuk? és csömört nem okoznak-e?
-
Lélekedzés
0Társadalmi és történelmi perspektívájú ez a pompás pszichológiai regény, amelynek hosszú, pompás, pontos Mercedes-útjain egy mindent tisztázó és lezáró párbeszéd mondatait fogalmazza, készítgeti magában, szüntelenül a lelkét edzve, szüntelenül egy göböt érezve a gyomrában, egy vezérigazgatói sofőr. A kesztyűtartóban kés, a Főnök magnetofonjában Mozart-zene.
-
-
-
Rippl-Rónai József
0A könyv a szerző 1976-ban a Gondolat Kiadónál megjelent monográfiájának átdolgozott, bővített kiadása, német és angol nyelvű összefoglalóval.
Rippl kalandokban és izgalmakban gazdag élete során végighaladt a nyomor és a jólét, a kitaszítottság és az elismerés ösvényein.
Magánélete elválaszthatatlanul összeforrott hivatása sorskérdéseivel. Elszánt hévvel vetette bele magát kora művészeti harcaiba, céljait és kapcsolatait mindig művészi törekvéseinek rendelte alá. Bernáth Mária a művekből kiindulva közelíti meg Rippl-Rónai pályáját, amelynek bemutatásában és feldolgozásában mérföldkő volt a Magyar Nemzeti Galéria 1998-as gyűjteményes kiállítása és katalógusa. A szerző a szakirodalom immár évszázadnyi szellemi teljesítményére támaszkodik, és Ripplt saját írásainak, leveleinek tükrében mutatja be.
Naplók, korabeli cikkek segítségével szinte érezhető közelségbe hozza a művészt, aki Aristide Maillol szerint ..A világ legkedvesebb embere volt.” A kötetet 58 színes, valamint 80 fekete-fehér reprodukció és dokumentumfotó illusztrálja.