• A farkas szájában

    0

    Adam ​Foulds új regénye a második világháború idején játszódik Észak-Afrikában és Szicíliában, 1943 nyarán, azon hadművelet idején, amely során a szövetségesek a sziget elfoglalásával megvetették a lábukat Európában, és elkezdhették észak felé szorítani a tengelyhatalmak csapatait. Will Walker angol biztonsági tiszt az apja eszményképével szeme előtt a diplomácia elveit követve elsősorban a béke megteremtéséért tevékenykedik, míg Ray Marfione olasz származású amerikai közlegény a csataterek poklait megjárva jut el felmenői hazájába, ahol korábban még soha nem járt.

    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • A Hungarista Mozgalom emigrációtörténete

    0

    A Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom történetéről a rendszerváltozás óta eltelt 17 év alatt nem készült egy valóban mindent átfogó és főleg objektív történelmi munka, holott a témakör évek óta állandóan jelen van a politikai csatározások színterén, gyakran teljesen elferdítve és tartalmát nézve még a pártállami idők propagandisztikus szemléletét is felülmúlva. Mindezek következtében az átlag olvasó csak zavaros képet kap arról az egykori szélsőjobboldali mozgalomról, amely fénykorában 300 ezer tagot mondhatott magáénak. Még ismeretlenebb az a tény, hogy a második világháború befejeztével és azt követően a háborús bűnösöknek nyilvánított nyilas vezetők kivégzésével vagy bebörtönzésével még nem ért véget a mozgalom története. Dr. Tóth Tibor történész doktori disszertációjához végzett több éves kutatómunkájának eredménye az A Hungarista Mozgalom emigrációtörténete. A könyv bemutatja, hogyan szerveződött újra nyugaton a Hungarista Mozgalom. Képet kapunk Henney Árpád altábornagy (Szálasi időszakában a nemzetvezető személye körüli miniszter) szervező munkájáról, illetve azokról az állásfoglalásokról, amelyet a hungaristák az Út és Cél című kiadványukon keresztül közölni kívántak a nagyvilággal. Rövid időszaknak gondolták az emigrációt, és készültek a hazatérésre, ezt bizonyítja az a tény is, hogy 1956-ban a spanyolok kiképzett, bevetésre kész fegyveres hungarista légiót akartak Magyarországon bedobni. A forradalom és szabadságharc leverését követően a menekültek tömegesen csatlakoztak nyugaton a hungarista táborhoz, megnövelve annak erejét és befolyását. Dr. Tóth Tibor kutatásainak köszönhetően, nyomon követhetjük a mozgalom emigrációtörténetét az újraszerveződéstől kezdve egészen az ezredforduló táján bekövetkezett végső megszűnéséig, amit legmarkánsabb képviselőinek elhalálozása vont törvényszerűen magával. A kutatási anyagból készült könyv feldolgozza az Út és Cél és a Hungarista Tájékoztató c. kiadványok mellett a Hadtörténeti Intézetben tárolt Gömbös Ernő hagyatékot, az Állambiztonsági Szolgálatok iratanyagait, illetve életútinterjúkat tartalmaz. A Hungarista mozgalom emigrációtörténete az első hiteles és hiánypótló történészi munka egy olyan politikai mozgalom történetével kapcsolatban, amelynek megítélése az objektív tényfeltárás helyett még mindig az indulatok irányítják.

    3 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Az élet útján

    0
    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Az emlékezés tava

    0

    Tom ​Allen negyven-egynéhány évesen indult el a maga odüsszeiájára, hogy gyerekkorát felfedezze. Tom Allen, eredeti nevén Berendi Tamás, négy és fél éves volt, amikor 1956 végén egy menekülő csoporttal apja ki akarta vinni az országból, de a határon lelőtték az idősebb Bárándit. Őt egy kedves, idősebb házaspár vitte át, nyakába kötött zacskóban a maga és apja anyakönyvi kivonatával. Végül kijutottak Angliába, ahol a gyerektelen Allenék örökbe fogadták.

    850 Ft
    Kosárba teszem
  • Az ifjú Werther szenvedései

    0
    2 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Corvin köz – 1956

    0

    1932. február 18-án születtem Szamosújváron. A magyarságtudatot és a magyar haza szeretetét szüleink belénk nevelték, és a harmincas évek végén a román gyerekek sokszor belénk verték. A háború befejeztével először Mátészalkára költözött a családunk, majd amikor édesapám hazajött, Soroksárra kerültünk, ahol édesapám kilenc gyermeke után 13 hold juttatott földet kapott és azon gazdálkodhatott. Én agronómus lettem, és csakis őrangyalomnak köszönhetem, hogy börtön nélkül megúsztam a közel 12 évig tartó kommunista rendszert. Mint a szobi járási tanács takarmánygazdálkodási előadójának, majd a ceglédi városi tanács főállattenyésztőjének alkalmam volt megismerni a magyar paraszt szomorú, elkeseredett helyzetét, és ez nagymértékben hozzájárult a politikai művelődésemhez. Két évig voltam katona, mely idő alatt kétszer voltam őrvezető. Egyszer lefokoztak azért, mert egy politikai foglalkozáson olyan kijelentést tettem, hogy a kommunizmus nem más, mint állami kapitalizmus. Szerencsém volt, mert ez akkor 15 évi kényszermunkát is jelenthetett volna. Az 1956-os forradalom kitörésének híre a hényelpusztai állami gazdaságban ért, ahonnan október 24-én reggel indultam Budapestre, mert éreztem, hogy testvéreim is részesei a felkelésnek. Tudtam, hogy mellettük van a helyem. A Corvin közbe október 25-én hajnalban kerültem, ahol bajtársaimmal és testvéreimmel én is részese lettem azoknak a harcoknak és tárgyalásoknak, amelyek a forradalom győzelméhez vezettek. Életem legnagyobb kitüntetése akkor ért, amikor október 30-án a corvinisták engem választottak meg főparancsnokuknak. 1956. november 28-án hagytam el Magyarországot. 1957 tavaszán a Chicagóban megtartott Szabadságharcos Kongresszuson Király Béla elnök mellé engem választottak meg a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség alelnökének. Azóta a sok viharon átment szövetségnek 15 éven keresztül voltam elnöke, mely tisztségről és szövetségi tagságomról 1982 februárjában lemondtam. Forradalmunk 25. évfordulója során elhatároztam, hogy megírom a Corvin köz 1956-os történetét és szerepét a forradalomban.

    1 300 Ft
    Tovább olvasom
  • Életem

    0

    A Habsburg-Bécsből származó Kokoschka festői és irodalmi munkásságát a nácik „elfajzott művészetnek” nyilvánították. Ő a terror elől Prágába, majd Londonba emigrált, ma is ott él. Önéletrajzát, mint színműveit, költeményeit azonban anyanyelvén írta. Ifjúságától kezdve sokat szenvedett a kispolgári szemlélettől. Élete, pályája, munkássága valóban nem kispolgári. De a mód sem az, ahogyan ezt megírja. Egy rendkívül éles látású és egyéni módon gondolkodó festőművész memoárjai ezek, aki nem is tart rá igényt, hogy olvasói mindenben egyetértsenek vele. Kiemelkedően érdekesek azok a részei, amelyekben a századelő bécsi megújhodó és pezsgő művészeti életéről, a látványos, botrányos bukásokról, polgárpukkasztó megnyilvánulásokról számol be, kiváló kortársairól rajzol portrét. És rendkívül tanulságosak, szépek azok a lapok, amelyeken a művészetről, a görög szobrászatról, Altdorfer, Dürer, Michelangelo, Tiziano, Rembrandt, Vermeer alkotásairól vall.

    1 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Ezernyolcszáznegyvennyolc, ​te csillag

    0

    450 Ft
    Kosárba teszem
  • Hajóstoppal az Indonéz-szigetvilágban

    0

    „Könnyebb ​helyzete volt annak a bizonyos tevének, amelyiknek csak a tű fokán kellett átbújnia…” – írja Balázs Dénes expedíciójának előkészületeiről. Nem mindennapos vállalkozás volt: „saját zsebből, turistaútlevéllel és néhány szerény ajánlósorral”, s azzal az elhatározással, hogy felderítse a trópusi karsztvidék geológus-körökben sokat vitatott titkát.
    Repülőgépen huszonnégy óra az út Európából Délkelet-Ázsiába. Szárazföldön és tengeren negyven nap – de olcsóbb… Azután pedig fel a hátizsákot,és indulás! Párás, fullasztó melegben, ingszaggató, tüskés őserdőben, kénes gázokat lehelő vulkáni kráterek peremén, gyalogosan – madzaggal összekötött cipőben –, rohanó hegyi folyókon át, törékeny vitorlással, rozoga bárkán a viharos tengeren, éhesen, szomjasan, kutatva a természet titkait.
    És sikerült. Segítettek a tudományos intézmények, jóindulatú emberek.
    A „Hajóstoppal az Indonéz szigetvilágban” az első, merész vállalkozás krónikája. A szerző azóta szerencsésen hazatért a másodikból is – átkelt a Szaharán…

    1 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Kárpátalja 1938-1941

    0

    Nem szükséges külön hangsúlyozni a párbeszéd szükségességét a közös múltat kutató, más-más nemzethez tartozó történészek között. E tekintetben ukrán-magyar tudományos dialógusról nem igazán beszélhetünk. Közrejátszottak ebben régi sztereotípiák, de nyelvi nehézségek is. Az ukrajnai Kárpátalja-kutatás az 1990-es években új irányt vett, új hangnemben írnak az ukránon, oroszon kívül románul, szlovákul, lengyelül kiválóan beszélő, e nyelvterületek levéltári forrásait hasznosító szakemberek, akik azonban magyarul egyáltalán nem vagy alig tudnak. A magyarországi történetírásban hasonlóképpen: Párizstól Budapestig felhasználják a forrásokat, az ukrán nyelvű szakirodalomban viszont semmi nyoma abban a történetírásban, amit ma igazán fajsúlyosnak tartunk e témakörben. Persze felhozható, hogy ugyanígy Kárpátalja sem igazán vaskos fejezet Magyarország történetében. Pedig a régió 20. századi sorsa, államok és érdekek harca bizonyítja, hogy területi kiterjedéséhez képest mindig sokkal fontosabb tétel volt a nemzetközi és belpolitikában egyaránt. Ezzel a tanulmánykötettel az a célunk, hogy a párbeszéden túl, a Kárpátaljáról szóló beszédmódot világosabbá, átláthatóbbá tegyük; fogalmakat, eseményeket tisztázzunk, legalább erre a szűk időszakra vonatkozóan a kutatási eredményeket közvetítsük. A kor kiválasztása nem a véletlen műve: valószínűleg az ukrán-magyar (történelmi) viszony legérzékenyebb pontjára tapintunk rá.

    6 000 Ft
    Kosárba teszem