Novellákkal robbant be csodagyerekként az amerikai irodalomba, és mindössze huszonhárom éves volt, mikor első regénye a Más hangok, más szobák 1948-ban megjelent. Költői és rejtélyes világ, csodálatosan burjánzó kertek, vad erdőségek, érthetetlen varázslatok országa, az amerikai Dél bontakozik ki Truman Capote kisregényéből: a valóságnak egy tizenhárom éves kisfiú képzeletvilágán átszűrt filmszerűen mozgalmas képe. Furcsa lények élnek e különös világban, béna apa, hisztérikus mostoha, beteg művész-nagybácsi, veszekedős kamaszlány s egy álomból-valóságból formált kisváros sok más különös alakja. Capote meghökkentő sikerének titka elsősorban abban keresendő, hogy művészi renddé tisztult élményvilágában bámulatos biztonsággal ötvözi össze az amerikai irodalom egyik, Hawthorne-tól Melville-en és Mark Twainen át vezető hagyományát olyan elemekkel, olyan jegyekkel, melyek kizárólag csak rá jellemzők: a világ konkrét valóságát a gyerek, illetve a gyereklelkű felnőtt álmaiban fogalmazza át. Ezt az írói célkitűzését legmaradandóbban talán A fűhárfa című kisregényében valósította meg. A Hidegvérrel egészen más jellegű alkotás, műfaját maga az író így határozta meg: tényregény. Egy 1959. novemberében Kansas államban elkövetett többszörös gyilkosságról ad számot, méghozzá úgy, hogy könyvében minden egyes mozzanatnak valóságalapja van: minden egyes esemény úgy történt, minden egyes szó úgy hangzott el, ahogy az anyagot elrendező, a riporter szerepét betöltő író e lapokon elénk tárja.