„Negyvenhét esztendő óta egy élesszemű, igen becsületes és igen kedves ujságíró figyeli a magyar politika viharos eseményeit és gyüjti az ezekre vonatkozó nyílt és rejtett adatokat. Ez az ujságíró Szatmári Mór. Mindnyájan, akiknek politikai ellenfele volt a parlament porondján, megszerettük és úgy hiszem, még melegebb szívvel gondolnak rá azok, akiknek sorában küzdött.
Semmi kétség, a magyar termelés sok tökéletlenségben szenved. Nemcsak azért, mert kávé és rizs nem nő nálunk, hanem mert a szellemi többtermelésből is igen sok helyen elmaradunk. Egyes nagy műfajok egyáltalában nem tudnak meggyökeresedni a magyar talajban, a magyar lélekben és ha itt-ott próbálkoznak is velük, elhervadnak. Ellenben annál hatalmasabban zsendül fel a régi magyarság publicisztikája. Dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy kevés nemzet van olyan, amely politikai irodalmának, különösen csatázó és vitázó részét oly magasra fejlesztette, mint ez a maroknyi magyar. Ennek természetes oka van. Egy ilyen kis népnek, amelynek egyetlen rokona sincs, de megvan a kemény elhatározása, hogy keleti származása dacára nyugati politikát folytasson és folyton politikával kell csatáznia, ki adja más a vértezetet, mint a publicista? Ennek a nagy publicista gárdának egyik kitűnő alakja az a Szatmári Mór, aki a következő lapokon megszólal. Mindig érdekes, mindig vitázó. mindig magyar és mindig becsületes.(…)”
Hegedűs Lóránt