Az egymás után következő lovas nomád társadalmak gazdasága megrekedt a fejlődésben, egy helyben topogott, stagnált, kialakulásától a bukásáig. S ha mégis történt valami előrehaladás, ez kizárólag külső hatásnak, pl. földműves kultúrákkal való érintkezésnek köszönhető. A nomád gazdaság képtelen volt a fejlődésre, a birodalom éppen olyan gazdasági viszonyok között bukott meg, mint amilyenek között, esetleg évszázadokkal korábban, kialakult. Honfoglaló őseinkre vonatkoztatva a kérdést kétségtelenül ők is részesei voltak a nomád örökségnek. Ahogy őseink is jurtában laktak, amely legjobban megfelelt a pásztorkodó életformának, ahogy kumiszt erjesztettek, ahogy eltanulták az évezredes nomád haditechnikát s az államszervezet működésének alapvető szabályait, ugyanúgy kötelező érvénnyel, törvényszerűen el kellett tanulniuk azokat az irodalmi és költészeti formákat is, amelyek ezt a társadalmat tükrözték. S mivel a lovas nomád birodalmak szellemi kultúrája között nincsenek jelentős különbségek, a honfoglalást megelőző magyar törzsek szellemi kultúrája, folklórja is azonos volt Belső-Ázsia lovas nomádjainak folklórjával.

Juhász László Kaposváron született, Szencen nevelkedett, és Győrben, a bencés gimnáziumban érettségizett, 1952-ben. Egyetemi tanulmányait Pécsen kezdte és Budapesten fejezte be. 1956 nyarán megszerzett jogi diplomájával csupán három hónapot töltött le ügyvédjelölti gyakorlatából, amikor a forradalom eltiprása után, 23 éves korában nyugatra menekült. Két évig a grazi egyetemen tanult majd elvégezte a bécsi Kereskedelmi Akadémia idegenforgalmi szakát. Harminchárom éven át a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, előbb mint bécsi tudósító, majd 1974-től mint a müncheni központ szerkesztője. Fontosabb állandó műsorai voltak: a történelmi sorozat (Barangolás a magyar múltban), a hagyományőrző adás (Tisztaforrás), a kisebbségi műsor (Lármafa), és a Protestáns világ. Érdeklődésének középpontjában a külföldi magyar emlékek állnak. 1972-ben jelent meg első könyve: „Bécs magyar emlékei”. Az egykori császár-város magyar vonatkozásainak feldolgozása után megírta a Várvidék (Burgenland) első magyar nyelvű történelmi útikalauzát (1976), amely később, akárcsak a a bécsi kalauz, második kiadásban is megjelent. További művei: „Magyarok az Újvilágban” (1979), a Héttoronytól Kufsteinig (1982) és „Mátyás király Bécsben” (1985).