-
-
-
-
Egy szív, egy lélek
0A kultúrának két alapvető meghatározója a vallás és a nemzeti hovatartozás. Ha ez a kettő elvész, megszűnik a lelki-szellemi és erkölcsi biztonságot nyújtó talaj. Egy másik kultúrába beilleszkedni pedig nem könnyű. S egyáltalán: lehetséges-e, hány nemzedéknek kell a beilleszkedéshez, s vajon megvalósítható-e az integráció – az idegen közegbe való beilleszkedés a magyar identitás elvesztés nélkül –, vagy a beolvadást, az asszimilációt kell inkább természetes folyamatnak tekintenünk? Mindmegannyi kérdés, amelyekre a Kanadában élő Miklósházy Attila, a külföldön élő magyarok nyugalmazott püspöke, jezsuita szerzetes saját élettörténete és sok évtizedes külföldi tapasztalata alapján igyekszik választ adni.
-
Jobbról nézve
0Az Új Jobboldal az 1960-as évek forrongó francia és olasz egyetemein, diákok között alakult ki. Mindmáig legjelentősebb képviselője az idén hatvanéves Alain de Benoist. Az Új Jobboldal nem utolsósorban reakcióként alakult ki az akkori baloldali, marxista mozgalmakra, ideológiákra. Mint minden jobboldali elmélet (vagy ahogy magát nevezi: gondolatiskola), ez sem új utópiát kreált, hanem múltban kereste meg egészséges szellemi gyökereit, hogy abból építkezve szóljon a jelenhez. Az új Jobboldal tehát csak nevében új. E gondolatiskola szervezeti formát is öltött Groupement de Racherche et d’ Études pour la Civilisation Européenne néven. Az Új Jobboldal politikája metapolitika, vagyis nem vesz részt a napi politikai harcokban, „egy lépéssel hátrább” lévő kérdésekkel foglalkozik. A szervezetnek szinte minden európai és más, fehérek által lakott országban van tagsága. Számuk sok ezer, szinte mind értelmiségiek. Olyan szellemi irányzat ez, amely Európa nemzeteit vissza akarja vezetni eredeti (értsd: nemzeti) és Európát megteremtő gyökereit, teremtő és éltető mítoszait. Aminek nem a naciolanizmus az oka, hanem Európa utóbbi, közel 1600 éves történetét meghatározó, Európát szellemileg, erkölcsileg s lassan gazdaságilag is tönkretevő ideológiákkal szembeni védelem, azok meghaladása, az európai nemzetek öntudatának, vitális erejének helyreállítása. Szükséges, hiszen e mintegy másfél ezer éves kezdet Carl Sagan szavaival „olyan volt, mintha az egész civilizáció valamiféle saját magára kiszabott agyműtéten esett volna át.”
-
-
-
-
Max Weber Amerikában
0Az itt közölt szöveg első négy fejezete 1987/88-ban keletkezett. Akkoriban úgy gondoltam, a munka érdemi része ezzel tulajdonképpen készen van: csak egy rövid bevezetővel és a tanulságokat összegző konklúzióval akartam kiegészíteni a kész szöveget. Másképpen alakult. Az 1988/89-es tanévben az Egyesült Államokban dolgoztam. Az ott tartott előadásaimat követő viták és az amerikai kollégákkal folytatott beszélgetések ráébresztettek, hogy a munkát folytatnom kell. Az első négy fejezetben a weberi eszmék német gyökereit, valamint Weber hatástörténetét (e hatástörténet kerülőútjait) vizsgáltam az angolszász világban, de az angol-amerikai társadalomtudomány Weber-recepcióját – a weberi eszmék termékeny hatását az amerikai szociológiára – nem tárgyaltam. Be kellett látnom, hogy e nélkül írásom egyoldalú. Ezt az egyoldalúságot próbálja leküzdeni a második rész két történeti fejezete. A történeti fejezeteknek természetesen nem az a céljuk, hogy a korábban elemzett torzításokat illusztrálják: a második részben egyszerűen megpróbáltam nyomon követni Weber hatását és az amerikai Weber-irodalom kibontakozását a kezdetektől egészen a 60-as évekig (ami időben nagyjából egybeesik az első fejezetben tárgyaltakkal). A 60-as évektől máig terjedő időszak részletes bemutatására nem vállalkoztam: csupán a fő irányokat jeleztem az utolsó – konklúziókat és kitekintéseket tartalmazó – fejezetben. Tudom, hogy ezzel még korántsem teljes a kép, de nem is törekszem teljességre. Munkámmal semmiképpen nem a Weber monográfiák számát kívánom szaporítani: a szövegben szereplő Weber-értelmezések fordítói munkám melléktermékei – annál nem többek, de nem is kevesebbek. (a szerző)
-
-
-
September 11.
0A kötet neves értelmiségiek írásait tartalmazza, amelyek a 2001. szeptember 11-ei New York-i és washingtoni merényletek kapcsán születtek. Olyan szövegeket gyűjtöttek össze, amelyek nem az eseménytörténetet vagy a napi politikai vitákat illusztrálják, hanem általánosabb szinten, elméleti igénnyel próbálják értelmezni a terrortámadást, illetve az általa kiváltott reakciókat. A nemzetközi sajtóban kialakult jellegzetes viták bemutatására törekedve, témakörök szerint csoportosították az írásokat. A válogatás az amerikai, az angol, a francia, a német és az olasz sajtóban 2001 szeptembere és novembere között megjelent cikkekből készült, amelyek magyar fordításban eddig nem láttak napvilágot.
-
Sötét erdő
0Francesco Fioretti Dante-kutató, a populáris irodalomban Caravaggióról tett kalandozásai után úgy döntött, a nyugati kultúra egyik legnagyobb műve, az Isteni színjáték megérdemelne egy kortárs interpretációt.
Ebben a vakmerő vállalkozásban tűnik ki igazán Dante művének egészen rendkívüli újszerűsége. Kifinomult stílus és energia hatja át Fioretti munkáját, melyben Dante, pokoljárása során, az abszolút gonoszság, a rossz és a bűn eredetét kutatja – kíméletlenség és együttérzés viaskodik a tűztől felperzselt tájon. -
Dante ezoterizmusa
0Dante költeménye „az egyetlen könyv, amely az emberi életben itt Európában mindennek értelmét felfedi. Nem egyéni, úgynevezett eszméit akarja az emberiségre kényszeríteni, hanem az örök eszméket mondja ki: az örök hagyományt. A Dante-kommentárok között a legjobb s az egyetlen jó René Guénoné” – írja Hamvas Béla. A kötetet Szent Bernátnak, az „Utolsó Egyházatyá”-nak élettörténete egészíti ki, akit Dante méltán választott vezetőjéül a Paradicsom legfelső köreiben.