A másokat mulattató, de belül szomorú bohóc álarcát gyakran öltötte fel a XIX. és XX. század költője, képzőművésze, zeneszerzője. A modern irodalomtudomány értelmezésében a clown alakja egyfajta „jel”, amelyet különböző érzelmekkel kifejezésére használtak fel, a vigasztalan magányéra éppúgy, mint a harsány örömére vagy a cirkusz összehangolt, pontos munkájának, a közösségi érzés kötelékeinek érzékeltetésére. Szabolcsi Miklós könyvében a bohóc, a cirkuszi világ jelentkezését vizsgálja a modern művészetben, irodalomban, filmművészetben.