Egy sok évszázados történet nyomán sziklába vájt hatalmas lépcsőfokokra bukkantak a kutatók a Hárs-hegyi Bátori-barlangban. A titokzatos föld alatti lépcsők útját követve kezdődött meg egy csaknem tíz évig tartó, váratlan fordulatokban bővelkedő feltárás a Hárs-hegy gyomrában. A feltárás legnagyobb szenzációja egy nagy mélységben rejlő arany-, ezüst-, és vasbánya felfedezése volt. A bőséges leletanyag és az okiratos kutatások is megerősítették, hogy a főváros tőszomszédságában a középkorban, majd a barokk korban aktív ércbányászat folyt. Máig is rejtély, hogy a még kitermelhető ércet miért hagyták ott művelőik, és miért omlasztották be, falazták el az ide vezető járatokat? A történelmi bányalabirintuson kívül ember nem járta, hévizes eredetű barlangrészeket is feltártak a kutatók. Ezeket a föld alatti termeket káprázatosan szép kristályképződményekkel díszítette fel a természet. A kutatás során nagy mennyiségű őskori lelet is napfényre bukkant és számos olyan tárgyi emlék, amely a barlang emberrel kapcsolatos sok ezer éves múltját bizonyítja. A szerző a feltárás tíz esztendejének izgalmakban, szenzációs fordulatokban gazdag eseményeit idézi fel és ismerteti azokat a további tudományos lehetőségeket, amelyek e titokzatos üregrendszer megválaszolatlan problémáira adhatnak majd választ.
A klasszikus angol történetírói iskola egyik legnagyobb alakjának, Edward Gibbonnak a monumentális művéből – a Mohamed életéről és az általa alapított iszlám vallás kialakulásáról szóló rész után – az arab hódítások kezdeteiről szóló rész jelenik meg, magyarul először. A szöveget alapos jegyzetapparátus és utószó kíséri.
A Hunfalvy János szövegével és Ludwig Rohbock acélmetszeteivel 1865 és 1864 között megjelent Magyarország és Erdély eredeti képekben című topográfiai munka talán mindmáig a legismertebb a XIX. századi magyar honismertető albumok közül. Sikerének titka éppen Rohbock metszeteiben keresendő. A múlt század közepén már nagyon jelentős tájképfestő-kör dolgozott itthon is, ám neki olyan egyéni stílust sikerült kialakítania, mely rövid időn belül olyan népszerű lett, s mely a mai műélvező számára is azonnal felismerhetővé teszi látképeit. A mai fotóművészek – Lugosi Lugo László és Nagy Balázs – az ő százötven évvel ezelőtti útját igyekeznek bejárni, hogy megörökítsék, mi veszett el, mi maradt, vajon szegényebbek lettünk-e vagy gazdagabbak.
