Az 1904-es eredeti reprint kiadása. Zarándy A. Gáspár művének főcíme arra enged következtetni, hogy csak az Árpádok genealógiájával van dolgunk; az utána következő második cím azonban már arra tanít bennünket, hogy a Hohenlohe család genealógiáját is tárgyalja. Hogy kerül ez a kettő együvé? Szerzőnk könyvének első felében tényleg az Árpád-ház teljes genealógiáját, a másodikban a Hohenlohe-családét nyújtja, a kettőnek egy és ugyanazon könyvben történt összekapcsolását pedig azzal indokolja, hogy a Hohenlohe-család is az Árpád-háznak egyik hajtása.
A kötet lapjain megismerkedhetünk olyan egyszerű emberekkel, akik életük során kapcsolatba kerültek az angyalokkal. A könyv megvilágítja előttünk az ösvényt, melyet végigjárva mi is találkozhatunk az angyalokkal, akik mindvégig társaink az úton.
A költészet olvasóiban, magukban a költőkben is, úgy tetszik, ismét erősödik a klasszikus gondolati líra igénye. Báthori Csaba költészete is ennek jegyében szólal meg: üteme lassan araszoló, hangütése reflexív, metaforikus beszéde roppant képeket görget, s minden verse kimond valamit fontos tapasztalatainkból. A művekben egy kétkedő, kereső, valamiképpen folyton késleltetett, humoros figura összesíti lírai benyomásait.
