Arany János többször elmélyült e témakörben, és még halála előtt is szembesűlt Csaba királyfi történetével, szinte ezzel búcsúzott életétől, de csak a „Buda halála” érte el a mestermű rangját. Csaba királyfi története töredék maradt, miközben Gárdonyi Géza, Kós Károly regényben Ady Endre költeményben, Ruttkay György festményen Szörényi Levente zenében érintette a magyar nép szívében élő mondát.
Akadt egy honfi, Kolozsvári Aladár, Ő vállalkozott arra, hogy Csaba királyfi teljes történetét megírja eposzában, melyet a Magyar Tudományos Akadémia 1914-ben Nádasdy díjjal honorált.
Kolozsvári Aladár eposza végigjárja Csaba királyfi életét és általa is megálmodott történetét, – a hun hétköznapokat, kalandjait, Krimhilda bosszúját, a győztes Csaba históriájának végkifejletét. Ízes szókapcsolatok örvendeztetnek, amikor „Zörmöl a gaz, ropognak az ágak”, – „Csilingelő csengettyűs” fák virágoznak. Pontos az ítélet, ha korrektnek, becsesnek nevezi Kolozsvári látomását Csaba királyfiról, melynek méltó befejezése ma is megszólító erejű:

S bércek tövén még most is ott él, remél e nép,
Munkálva ami rászállt, földét, örökjeképp;
Mi akkor ábránd volt, mi titkos jövő takar:
Ezer év óta együtt a székely és magyar!
Losonci Miklós