A szerző előző kötetében (Üvegfilm) a szerelmét rögeszmésen követő s végül a nyomorba tragikusan belepusztuló anya alakja állt a középpontban. Itt a menekülő, magát megvonó és szenvedélyeitől idő előtt megsemmisülő apa-figurával való szembesülés határozza meg a könyv látásmódját, érzelmi tartományait. A szembenézés a jóvátehetetlen gyerekkortól az enyhületlen hiányérzetig terjedő regisztereket szólaltatja meg. Ez a tapasztalat itatja át a lírai alany világérzékeléséhez, szerelmeihez és saját apaszerepéhez fűződő kapcsolatát. A nemzedékek meghatározzák és elviselik egymás sorsát: a költői főszereplő a fiú- és apaszerep egyszemélyes gyújtópontjában igyekszik megszakítani a rombolás spirálját. A sors szorítása csak ott ernyed el, ahol a szerelem, érzékiség és gyöngédség, vagy más odaadó viszony vonzza a tekintetet. A kötet azt sugallja: az embert az igazság keresése teszi szabaddá.
Lélekvesztőn megkísérelt érzelmi eredetrajz ez a kötet.
Elszámolás,leltár, mérkőzés, kiegyezés.