-
-
-
A magyarországi cserkészet története
0Hazánkban az utóbbi időben újraéledt a cserkészmozgalom. A nagy érdeklődés kielégítésére hazai irodalom, sajnos, csak nagyon szűken áll rendelkezésre. Így merült fel a gondolat, hogy a külföldi Magyar Cserkészszövetségtől kérjünk segítséget. Bodnár Gábor, a Szövetség ügyvezető elnöke kézséggel bocsátotta rendelkezésünkre a jelen könyvet és a nemsokára megjelenő „Cserkészkönyv” I–III. köteteit. A „Magyarországi cserkészet története” a megalakulástól 1947-ig foglalja össze a mozgalom hazai fejlődését, hangsúlyozottan a nyugaton élő magyar ifjúság számára. Természetesen ebből adódóan a szerző szemlélete és értékítélete eltérhet az itthoni megszokottól. A kiadás célja az, hogy hozzájáruljon a cserkészmozgalom többoldalú történeti megismeréséhez. Legyen ez a könyv olyan viták forrása, amelyből kialakulhat a mai, magyarországi cserkészet közösen elfogadott koncepciója!
-
-
Ghymes
01998-ban úgy hihettük, a semmiből tűntek elő, pedig akkor már több mint tíz éve muzsikáltak és öt lemez volt mögöttük. Mégis, a Rege-album egészen új színt hozott, új teret nyitott azoknak, akik addig csak a népzenét kedvelték vagy éppen ellenkezőleg: nem szerették, a felvidéki zenekarnak pedig elhozta a szűkebb szakmai berkeken kívüli ismertséget. Az azóta is zenekarvezető Szarka Gyula alapította Ghymes a szisztematikus népzenei gyűjtéstől, az autentikus táncházi muzsikától indult 1984-ben, s bár kezdettől játszottak feldolgozásokat, fokozatosan jutottak el saját, csak rájuk jellemző hangzásvilágukig, melyre azóta sem talált ki senki jobb kifejezést, mint ahogy a zenekar nevezi: Ghymes-muzsika. A szakma a világzene-kategóriába sorolja őket, de a Ghymes-muzsika ennél talán több: a Rege-Smaragdváros-Héjavarázs, a legutóbbi három album vonulatában a népzenei alapok mellett egyre erőteljesebb a szerzői jelenlét, melynek meghatározója a szintén alapítótag Szarka Tamás zeneszerzői és szövegírói munkája, olyan most már nyugodtan mondhatjuk: örökérvényű csúcs-pontokkal, mint a Bazsarózsa, a Tánc a hóban, a Vágyalku és a Héjavarázs.
-
Hazatévedtem
0Az Erdélyből áttelepült, ízes nyelvezettel építkező, sokoldalú költő, aki kitűnő festőművész is, új kötetében az egykori hazáról és a választott hazáról szól és vall egyéni hangvételű verseiben.
-
Két emlék
0Két önéletrajzi ihletésű kisregényt olvashatunk a kötetben: Emlékek a gyűjtőfogházból, és Emlékek az alvilágból.
-
Klapka György
0Az 1848-49-es szabadságharc vezéregyéniségéről számos tanulmány, monográfia, elemzés jelent már meg. Korszakoktól és kutatói egyéniségtől függően különbözőképpen értelmezték és értékelték a szabadságharc vezéreinek szerepét a harcok idején, az emigrációban, majd a kiegyezés után.
Az eddig kialakult véleményekhez nyújt további adalékot Szénássy Zoltán munkája. A szerződ gazdag forrásanyag alapján értékeli Klapka György tevékenységét, pályáját. Végigkíséri a legendás hírű katona életútját, elemzi tevékenységét. Vitázik eddig elfogadott nézetekkel, értelmez és átértékel.
A mindig érdekes téma és a szerző szenvedélyes hozzáállása sajátos hangvételű könyvet eredményezett. -
Marbodus kézikönyvecskéje a drágakövekről
0A rennes-i Marbodus püspök a 11. század végén írta latin hexameterekben a drágakövek gyógyhatásairól és mágikus erejéről szóló művét. A hatvan drágakő varázshatalmáról szóló munkát a következő évszázadokban számosan idézték névvel vagy névtelenül, majd a 16. század első harmadában egy német orvos, Georgius Pictorius saját magyarázataival kiegészítve nyomtatásban is kiadta a könyvet. Az Olvasó ennek a 16. századi kiadásnak szöveg- és formahű, első magyar fordítását veheti most kézbe, a fordító, Magyar László András jegyzeteivel és utószavával.
-
Munkácsy
0Végvári Lajos könyve az egyik legnagyobb magyar festőművész életét és munkásságát tárgyalja érdekfeszítő stílusban, elfogultság és túlzások nélkül. E méltán világhírű mesterünkről rengeteg írás jelent már meg, alakját legendák veszik körül, de maga a szerző utal rá, hogy e „népszerű” művek írói „vagy nem ismerik a tényeket, vagy szándékosan elferdítik”.
Végvári műve nem a képzelet játékát nyújtja, hanem azt a realitást, amelynek bemutatása egy történeti munka legfőbb célja és mint ilyen, mindig érdekesebb a költött történeteknél. Végvári Munkácsy életének tényeit az adott korszak politikai, társadalmi, gazdasági, illetőleg szellemi áramlatainak tükrében vizsgálja. Ez a fajta megközelítési mód az igazság teljesebb megismeréséhez vezet. A szerző lebilincselő érdekességgel adja elő Munkácsy életének fordulatait, küzdelmes, szenvedésekkel teli ifjúságát, és a kibontakozást egészen a világhírig. Munkácsy hirtelen tört a csúcsra, rendkívüli erővel és tehetséggel bírt, de e mű mesterien érzékelteti azt is, hogy ez a siker már korán magában hordta a festő emberi és művészi tragédiáját.
A képválogatás a legfontosabb művekre helyezi a fő hangsúlyokat, egymásutánjukból jól kibontakozik a mester művészi fejlődésének minden állomása, pozitívumai és negatívumai egyaránt. -
Szívparafrázisok
0SZÍV (latinul cor): a mellkas üregében, a szívburokba zárva… foglal helyet… A természet akként rendezte be a szívet, mint a gépész szivattyúzó műszereit, hogy billentyűket s azok elé olyan nyílásokat is adott a szívben, amelyeken, ha kell, elillanhat a vér… A szívnek még rezgő húrjai is vannak, amint a poéták is annyiszor megénekelték. Ez igazán rezgő húroknak nagy szerepök van a szív működésében; ha betegség következtében el vannak kérgesedve (meszesedve), vagy meg vannak szakadva, habár nem is az érzelmek súlya alatt, noha voltak már erre is esetek, hogy nemcsak e húrok, hanem a szív húsa is megszakadt a nagy bánattól, nem működhetnek… (Pallas Nagylexikon). PARA (latin): összetett szavakban az utótag valamihez való hasonlóságát vagy valami ellen való felhasználását jelöli (Bakos Ferenc: Idegen szavak szótára). 2. para: Ma már valóban csak a másvilágon létező jugoszláv váltópénz (Juhani Nagy János: Nevető lexikon), 3. parázik: aggódik, beijed, sír a szája (modern nyelvújítás kori szólelemény). FRÁZIS (ógörög): eredetileg a mondat, melyben egy gondolatot fejezünk ki. Ma tartalmatlan, elcsépelt beszédet értünk rajta… Zenében a zenei gondolatnak, a mondatnak megfelelő, önálló része, amelyet frazeálás segítségével emelünk ki (Pallas Nagylexikon). PARAFRÁZIS: körülírás, átírás; valamely tömör vagy nehéz szerkezetű szövegnek, fogalomnak más szavakkal bővebben, magyarázatosabban vagy népszerűbben való előadása… mely az érthetőséget tartja céljául. A zenében parafrázisnak hívják egyes dalok, operamelódiák fantasztikus átírását és kicifrázását (Pallas Nagylexikon). SZÍVPARAFRÁZIS: kultúrtörténeti elmélkedés arról, hogy mit jelentett az embernek a szív az évezredek során és mi a mondanivalója ma…