• A Balaton-felvidék tájba simuló népi építészete

    0

    A táj különleges, varázslatos, természeti, történelmi értékek hordozója. Arcának változásait, sokféle vonását a felfedezés élményét kínálva hozza közel az építész író és a festőművész. Szó és kép kiegészítik, megerősítik egymást, egyszerre nyújtják a látványt és a képzeletet megmozgató építő ékkövek formagazdagságában való elmerülés lehetőségét. Krizsán András szavai képeket varázsolnak elő képek nélkül, Somogyi Győző keze nyomán pedig úgy telik meg élettel a táj, hogy megszólal szavak nélkül is. Kettejük összefogásából különös, egyedülálló élmény birtokosává lesz az olvasó. Érzékelheti a hegykoszorúk övezte medencék békéjét, a bazaltorgonák fenséges kötegeit, a kőtenger szeszélyes formáit, a színek változatosságát, a titokzatos ködöket, az eső áztatta tájban a felragyogó napfényt és nyomában a derűt. Szeme előtt nőnek ki, emelkednek a magasba a templomok tornyai és a házak különleges szépségű kéményei. A szerzőpáros együtt bírta szóra ezeket a tájba simuló hajlékokat, lakóházakat, szőlőbeli épületeket, kibontották a látványt, megmutatták a táj, a hely arcát a benne élő ember szellemiségével, rávilágítva a sokszorosan szoros kötődésre a természethez, benne az épített környezethez, vele a múlthoz, az élet szolgálatához. Itt nem szabad sietni, itt szemlélődni, elmélkedni kell, megmerítkezni a szépségben, a csodában, a kövekbe zárt múltban, gondolkodni az értékek továbbörökítésén. Az olvasó kezébe mindezekhez vezérfonalat ad a könyv, de ugyanakkor technikai-technológiai gyakorlati útmutatót is az értékek megőrzéséhez úgy, hogy azok az építészeti kultúra eleven emlékei lehessenek. Értékmentés és értékteremtés egyszerre.

    6 000 Ft
    Kosárba teszem
  • A főváros régisége

    0

    Egy budapesti várostörténeti múzeum létrehozásának gondolata először komolyabban az 1885-ben megrendezett Országos Általános Kiállítással jelentkező, fellendülő historizálással összefüggésben merült fel. Az európai múzeumi gondolkodásban körülbelül erre az időre tehető a helyi régiségek gyűjtésének erősödő tendenciája; a szűkebb környezet múltjára, sajátos történetére vonatkozó kutatás intenzívvé válása. Egy adott földrajzi helyhez kötődés a lokális régiségek összegyűjtése által, identitásalkotó mivolta miatt talált erős támogatásra a számos európai és magyar városban létrehozott helytörténeti múzeum intézményében. A földrajzilag meghatározott tárgygyűjtés az akkoriban elterjedő „művelődéstörténeti” megközelítés egyik követelménye volt a múzeumokkal szemben: a tárgyak „kozmopolita”, keletkezési és használati helytől független, az eredeti környezettől elszakított bemutatását támadták. A helyi kötődés két szintje ekkor a városi és a nemzeti régiségek gyűjtése. Budapesten, az ország robbanásszerű gyorsasággal növekvő és modernizálódó centrumában a nemzeti régiségek gyűjtése volt a fő feladat, elsősorban a Nemzeti Múzeumnak a „nemzeti régiségtan”-ban betöltött szerepe állt az érdeklődés középpontjában. Inkább csak az országos központ értelmében vett fővárosi s nem igazi városi tudata volt a budapesti múzeumi közegnek. És bár a budapesti helytörténet szervezett bemutatójára már az 1885-ös kiállításon egy külön fővárosi pavilonban sor került, s ezt követően Gerlóczy Károly alpolgármester indítványt tett egy fővárosi múzeum alapítására, mégis, a történeti érdeklődésnek az 1896-os millenniumi kiállítás körüli felélénküléséig kellett várni, hogy a Fővárosi Múzeum tényleges létrehozására komoly elhatározás szülessék. A helyi történet múzeumi reprezentációjának kérdése Budapesten mindjárt a szaktudomány gondozásába került. Nem „alulról szerveződő” helytörténeti egyesület hívta életre, a városi civil szféra a nemzeti s nem a polgári öntudat történeti reprezentációját kereste. A város történetének nyugat-európaitól eltérő sajátossága, a polgári autonómia gyengesége, központi hatalomtól való erős függése rányomta bélyegét mind a múzeum alapításának indítékára, mind a gyűjtött tárgyanyag összetételére. Budapesten nem az önszerveződő polgárság testületi emlékei, a városi fegyvertár és az ítélkezés emlékei, nem a civil önkormányzat „ősgalériája”, mint a feudális önreprezentáció várospolgári megfelelői kerültek előtérbe, hanem általában a településsel valamilyen kapcsolatba hozható, pusztuló történeti dokumentumok. Legelsősorban az éppen meginduló és komoly eredményeket hozó aquincumi ásatások leletei képezték a gyűjtés tárgyát.

    1 500 Ft
    Kosárba teszem
  • Jelet hagyni

    0

    Kondor Béla költészete zseniális életművének egyenrangú része. Verseiben nem a festő vízióját fordítja a szavak nyelvére; a színek és formák fontos szerephez jutnak lírájában, de a képekkel takarékosan bánik. A költő nem ismétli a festőt. Azt mondja el versben, amit képben nem lehet, aminek festői világában nem juthat hely. Látomását a világról a festő az ikonok objektivitásával fogalmazza meg. Képei szigorú közegében nincs helye semmilyen esetleges motívumnak, még a személyes panasznak sem. Az ember szorongása, küzdelme a szeretetért, tudása jóról és rosszról a festészetben világképpé nő, de mint személyes szenvedés fel is oldódik az ábrázolás monumentalitásában. A versek a „privát” szomorúságából szakadnak ki, szinte formátlanul, tartózkodó fájdalmukkal mégis fölötte a köznapoknak. Halk döccenéseik kikopogják, amit a képeken elfojt a fekete robbanása, elnémít az arany csendje: a művész szívhangjait.

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Mikszáth Kálmán

    0

    Mikszáth Kálmánnak (1847-1910) két életrajza van. Az egyik 1881-ig tart és valóságos biográfia. Ebben helyet kap a szülőföldi élmények meghatározó sokasága, a rimaszombati és selmecbányai diákévek, a nem létező jogi tanulmányok krónikája, az indulás hármassága a szülőföld székhelyén, Balassagyarmaton: a közigazgatási élmények, az első újságírói kihívás, és a szerelem. És ennek a vége: a leányszöktetés és házasságkötés a szülői tiltás ellenére. S jönnek a tragédiák: az írói sikertelenség, a nyomor, a nélkülözés, és a kikényszerített válás. Majd újabb három magányos esztendő az elhagyatottság mélységébe zuhanva. Innen emeli ki a véletlen s kerül Szegedre, ahol, mint a mesében, minden jóra fordul. Megtalálja önmagát és témáit, sikere lesz a társaságban és az olvasók között, elkészül a két kötet kézirata. 1881-ben megjelenik a Tót atyafiak, 1882-ben A jó palócok. És ettől kezdve a második életében semmi rendkívüli nem történik Mikszáthtal, „csak” megírja a magyar irodalomtörténet egyik legszínesebb és legsokrétűbb életművét. Egy évszázada ezt elemzik a tudósok, ezt olvassák a generációk. Egyikük sem tud ráunni.

    1 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Test és lélek imája

    0

    Anthony de Mello 1931-ben született az indiai Bombay-ben. Fiatalon jezsuita lett. Filozófiai, teológiai és pszichológiai tanulmányait Barcelonában, Poonában, Chicagóban és Rómában végezte. Indiában, majd világszerte mint lelkigyakorlatvezető vált ismertté. Könyveit (Sadhana, Wellspring, The Prayer of the Frog, stb.) számos nyelvre lefordították. 1987-ben bekövetkezett haláláig az indiai Lovananban Lelkipásztori Tanácsadó és Kiképző Központot vezetett. Bőven merítve a keresztény lelkiség hagyományából és az indiai nagy vallások kincsestárából, könnyedén, mesteri kézzel, rendkívüli szaktudással, s főképp élményei megosztásával mutat irányt azoknak, akik egyénileg vagy csoportosan keresik „misztikus szívük” titkait, s szeretnének megnyílni a Jelenlévő Végtelen Szeretet, Béke és Öröm: Isten előtt.

    1 600 Ft
    Kosárba teszem