„A tudományok, különösen a biológia és az orvostudomány, történetük döntő szakaszába jutottak” – írja SELYE professzor, és itt „a részletekbe való belefeledkezés” veszélyére gondol, mely megfosztja a kutatót a teljes egészet tekintő szemlélettől. Szerző úgy véli, hogy az orvostudomány mai, végsőkig specializált korában a szupramolekuláris biológia is elveszti lassan Híveit. Átpártolnak a molekuláris biológiához: a régiek kihalnak, és nem születnek új, klasszikus értelemben vett természettudósok. Szerző azzal, hogy „védelmében veszi” a szupramolekuláris biológiát, valójában a fiatal kutatókat védelmezi: neki kíván segíteni azzal, hogy – nagyon őszintén és emberien – vall eredményekben gazdag pályája tapasztalatairól, sikereiről és tévedéseiről.