-
A lőcsei Szent Jakab templom szárnyasoltárai
07 000 FtLőcse a hajdani Felső-Magyarország és a mai Szlovákia középső részén fekvő legészakibb régiójának, a Szepességnek szívében fekszik, a Magas-Tátra tövében, a Lőcsei-hegység délnyugati peremén a Hernád mellékvizének, a Lőcsének a völgyében, Iglótól északra. Templomának neves oltárairól gyönyörű fotóalbum készült Méry Gábor képeivel, Jankovics Marcell elemzésével.
-
Fine van Brooklyn
01 000 FtA történelmi regényei révén hazánkban is közkedvelt finn írónak egy másik arcát villantja föl ez a kötet. Nevezetesen a kispróza mesteréét, aki egy-egy érdekes jellem, különös, netán extrém szituáció vagy éppen „örök emberi” probléma nyomon követésére vállalkozik e második világháború előtti művében. A Franciaországban játszódó sajátos szerelmi történet is az író kisregény-korszakában született.
-
-
Gy. Riba János élete és festészete
0800 FtA Jászság – s benne fővárosa, Jászberény – mindig jelentős szerepet játszott nemcsak a vármegye, de az ország kultúrájában is. Tudjuk, a Jász Múzeum 1874-ben nyitotta meg kapuit, s az első jászberényi „kép-író”-ról a 19. század első éveiből találtak adatokat a levéltári kutatások. A Jászságban jó néhány nagy művész működött több-kevesebb ideig, s indult Jászberényből a világhír felé. A terület képzőművészetének folyamatosságát, a jászsági festészet sajátos arculatát azonban a helyben dolgozó mesterek munkássága jelöli. A jászsági alkotók mindig is jelen voltak a budapesti kiállításokon, a különféle művészeti egyesületekben, részt vettek a külföldi bemutatókon, beletartoztak az országos művészeti vérkeringésbe. Rendszeresen szervezett jászsági kiállításaikkal pedig a helyi művészeti összképet formálták. A jászberényi festőművészek legtöbbje pedagógus is volt, iskolában, szakkörökben, önképző körökben nevelte a jövő nemzedékét a művészet, s azon keresztül a szülőföld, a Jászság szeretetére. Működésüknek köszönhetően a két világháború között alig volt olyan polgárcsalád Jászberényben, amelynek ne lett volna tulajdonában néhány jászsági festő műve, s ez a nemes hagyomány többé-kevésbé ma is folytatódik. A szülővárosa számára nemzetközi értékű műveket hagyatékozó Hamza D. Ákos szándéka egy jász képtár felállítása volt. Elképzeléseit hivatott előkészíteni a Hamza Múzeum jászsági festőkről tervezett monográfia-sorozata. Több olyan művész hagyatéka vár felkutatásra, mint Gy. Riba Jánosé, akinek újra felfedezett könnyed vonalvezetésű rajzai, megkapó színvilágú plein air tájai, de akadémikus portréi, bibliai témájú templomi festményei is biztos kezű mesterről vallanak.
-
Halálos köd Holtember partján
0700 FtBűnügyi történet, korrajz a bevándorlók Amerikájáról és egyszerre történelmi oknyomozás is a klasszikus író e kései, emigrációban írt regénye. Halálos játék és műfaji megújulás. Attila kardját keressük a szereplőkkel és a szerzővel együtt Erdély havasaitól a Floridai lápvilág iszapos rejtekéig. A mű a szerző egyfajta válasza is a román Securitate ő ellene irányuló többszöri gyilkossági kísérleteire. Nem felejthetjük, ahogy az író hangsúlyozza ebben a regényében: „Vannak olyan népek, melyeknek gondolkodásmódja nem lát semmi kifogásolnivalót abban, ha a győztes azt tesz a legyőzöttel, ami éppen pillanatnyilag a kedvére való. Mert őszerintük a legyőzött minden tulajdona, asszonyát és gyermekét is beleértve, a győztes prédájává válik.” (Turcsány Péter)
-
Kakaslomnic Szent Katalin-temploma
07 000 FtKakaslomnic (1899-ig Nagy-Lomnicz, szlovákul Veľká Lomnica, németül Großlomnitz) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában. A Magas-Tátra délkeleti lábánál, a Poprád völgyében, a folyó bal partján fekszik.
Késmárktól 6 km-re délnyugatra, Poprádtól északkeletre található. A legrégibb és legnevezetesebb tátrai falvak egyike, a Tátra aljában található sor- vagy utcafalvak tipikus képviselője. Vályi András szerint:
„Kakas Lomnicz. Népes német falu Szepes Várm. földes Ura Berzeviczi Uraság, és mások, ’s az uraságoknak Kastéllyaikkal ékesíttetik, lakosai katolikusok; fekszik Hunszdorfhoz nem meszsze, és annak filiája, határja középszerű, vagyonnyai külömbfélék, piatzok Kézsmárkon közel.” -
Tizenegy szimfónia
0800 FtTizenegy versoszlop, Weöres Sándor költői művének tizenegy tartópillére sorakozik egymás mellé a költő 60. születésnapját köszöntő kis verseskönyvében. Azok a művek, amelyeket ő maga szimfóniáknak nevez, mert úgy összegezik egy-egy korszakának költői jellegzetességeit, ahogyan a nagy zenei formák reprezentálják Mozart, Beethoven, Bartók vagy Sztravinszkij világát. Az Első szimfónia például a pályakezdet lírai kvintesszenciája, a – korábban Háromrészes ének címmel ismert – Harmadik szimfónia az 1943 táján bekövetkezett nagy fordulat összegezése, amikor nemcsak saját költészetén belül nyitott „új tárnát” Weöres Sándor, de az egész magyar, sőt: világköltészet szempontjából új tartalmakat fogott el ihletével „a lélek árján fénylő, forró igékből”, amikor „a forma mellé megjelent nálam a tartalom – ahogyan egyik levelében írta, még 1943-ban, de minden eddigitől eltérő módon. Ennek a tartalomnak nincs logikai láncolata, a gondolatok, mint a zeneműben a fő- és melléktémák, keringenek, anélkül, hogy konkréttá válnának, az intuíció fokán maradva.” De ezek a szimfóniák nemcsak betetőzői egy-egy korszaknak, egyszersmind azt is előlegezik, ami a költő ösztöneiben rejtve szunnyad, s később, látszólag váratlanul, szinte előzmények nélkül valósul meg. Így a Negyedik szimfónia, a „hódolat Arany Jánosnak”, a pastiche remekműve, a más költő alkatába való beleélés ritka csodája, ahonnét az út már a későbbi Psyché felé vezet. S végül a Tizenegyedik szimfónia (amelyet az olvasóközönség ebből a kötetből ismerhet meg), megint nem pusztán a Psyché utáni korszak összefoglalása, de valamiképpen az összes többi szimfóniára is ráépül. A tizenegy hosszú versben a magyar líra történetében talán soha nem volt spontán válogatás vagy kiemelés érvényesül, amit a költői ösztön maga végzett el, az életmű építésével párhuzamosan, melynek „egyik végén a nyugati líra a nagy nyelvolvasztó, logikátlan ihlet-nyelvet teremtő kísérlete áll, a másikon az ősi mítoszok modern sugallata” (Németh László).