Vannak életművek, amelyeknek önmagukon túlmutató jelentőséget ad, hogy egy-egy művészeti vagy történelmi korszak fő problémái sűrűsödnek össze benne. Ilyen Aba-Novák Vilmos művészete is, amelynek feldolgozásával a kötet szerzője egy sor általános jellegű kérdésre is választ kíván adni. Aba-Novák Vilmos két világháború között kiteljesedő művészetére az 1962-ben megrendezett kiállítás hívta fel először a nagyközönség figyelmét. A Magyar Nemzeti Galériában bemutatásra kerülő anyag sokrétűségével és műfaji gazdagságával nyilvánvalóvá tette, hogy Aba-Novák eredeti és sokra hivatott tehetség volt, aki a grafikában, a táblaképfestészetben és a monumentális falfestészetben is kiemelkedőt alkotott. Nem kötelezte el magát egyetlen korabeli stílusiránynak sem; a formaproblémákkal küszködő festészetben az elbeszélő művészet hagyományát folytatta. Témáit a nép, a falu, a külváros életéből merítette; munkaábrázolásai, cirkuszképei, parasztjelenetei dinamikusan és érzelmi telítettséggel vallanak korának jelentős problémáiról. Supka Magdolna monográfiája vállalkozik rá első ízben, hogy feltárja ennek a rendkívül összetett életműnek alkotóelemeit, tisztázza a vele kapcsolatban felmerülő problémákat, és összegezze maradandó értékeit. A színes, érzékletes képleírások és a kor eleven megrajzolása a tanulmányt érdekfeszítő olvasmánnyá avatják.