Salman Rushdie, angol-indiai regényíró, Bombay-ben született, középosztálybeli muzulmán családban. 1981- ben megjelent „Midnight’s Children” (Az Éjfél gyermekei) című regénye hozza meg számára a nemzetközi hírnevet és a Booker-díjat. Legismertebb műve a „The Satanic Verses” (Ördögi versek), melyért 1988-ban Whitebread-díjat kapott. Ez az a könyve, amelyért Khomeini Ajatollah halálra ítélte, s az író egy darabig rejtőzködni kényszerült. A Grímusz mágikus hatású, gyönyörű mese, Rushdie első műve. Későbbi írásaihoz hasonlóan, tobzódik a szájhagyomány, a mitológia, a vallás, a „fantasy” elemeiben. A könyv élet és halál, élhetetlenség és halhatatlanság nagy kérdéseiről szól, sziporkázó szellemességgel és kivételes nyelvi leleménnyel. Főhőse, Szárnyaló Sas, az axona indián, aki kontinenseken és korokon át üldözi a címszereplő Grímuszt, a nagy varázslót, mert az a halhatatlansággal megajándékozta ugyan, de a békés öregedés titkával már adósa maradt.