Kurt Lewin századunk egyik legnevesebb pszichológusa volt. Német származású, de a fasizmus uralomra jutása után az Egyesült Államokba emigrált, és legjelentősebb összefoglaló jellegű írásai már az amerikai környezetben születtek. A pszichológia történetében egyike azon kutatóknak, akik számos területen egészen új alapokra helyezték az addigi kutatásokat, és – néha vitatható, de mindig termékeny – elgondolásaikkal új perspektívákat nyitottak e tudományban. Alapvető elméleti megközelítésmódja, a dinamikus pszichológia azóta a legkülönbözőbb területeken vezetett régi jelenségek átértelmezésére és új összefüggések feltárására. Élete utolsó szakaszában Lewin érdeklődése a szűken vett pszichológiai problémákon túl társadalompszichológiai problémákra is kiterjedt. Egyik kezdeményezője volt a kiscsoportkutatásnak, s megállapításai (elsősorban a demokratikus és autoritárius légkörrel kapcsolatban) immár klasszikus érvényűek. Itt és más hasonló kutatásai során arra a részben ma is megoldatlan kérdésre keres választ, hogy hogyan, milyen közvetítéseken keresztül érvényesülnek az alapvető társadalmi determinációk az egyének, illetve kisebb csoportok életében. Válogatásunk Lewin életművének legjelentősebb darabjait tartalmazza, bemutatva csaknem minden problémát, amely életének egyik vagy másik szakaszában érdeklődése homlokterében állott.

Róheim Géza a néprajztudomány nemzetközi hírű művelője volt. A 30-as évek elején politikai okokból el kellett hagynia Magyarországot, a New York-i Columbia Egyetem tanára lett, s itt tanított 1953-ban bekövetkezett haláláig. A néprajztudomány magyar művelői közül az egyetlen, aki hosszú ideig tartó terepmunka tapasztalatait felhasználva vonta le elméleti következtetéseit. Róheim azonban nem csak a néprajztudomány művelője volt, hanem a magyar pszichoanalitikus iskola egyik jelentős tagja is. E kétfajta elkötelezettség képesítette arra, hogy egy addig nem művelt kutatási módszer, a pszichoanalitikus indíttatású néprajz úttörője legyen. A mítoszok, hiedelmek, vallási elképzelések, álmok, mesék értelmezésében a pszichoanalitikus módszer új, gyümölcsöző felismerésekre vezette, s a tapasztalati anyagnak ez az új megközelítése egy új kultúraelmélet születésénél is bábáskodott: eredménye Róheim „ontogenetikus” kultúraelmélete, amelynek összefoglaló kifejtését kötetünkben találja meg az olvasó. Szerepelnek a tanulmányok között magyar néprajzi indíttatású írások, a magyar és vogul mitológia összehasonlító elemzése, a magyar sámánizmus értelmezése, nemzetközi folklórtémák (például a fény elrablásának története) pszichoanalitikus szemszögből, végül pedig az ausztráliai terepmunka tapasztalatait összefoglaló és gazdag anyagot bemutató írások. Éppen a tapasztalati anyagnak ez a bőséges felsorolása teszi élvezetes olvasmánnyá tanulmányait, amelyek egyúttal tudománytörténetileg is jelentős eredményeket sorakoztatnak fel.