A biedermeiert elsősorban a festészettel, a lakberendezési tárgyakkal és egyfajta polgári életmóddal kapcsolatban szokás emlegetni. Mindennapokra szabott igényes otthonossága mindig is népszerűséget biztosított számára, és takarékos, míves vonalvezetésében újabban a modernizmus előkészítőjét látják. Élvezetes, a korszak hangulatát is megidéző szövegében a művészettörténész szerző arra is kitér, hogy a biedermeier a 19. századi magyar művészetben fontos szerepet tölt be: ez a stíluskategória Európához kapcsolja a korszak mindmáig kissé lebecsült, szerény produktumait. A magyar társadalom ekkoriban Európa közepén nem tért, nem is térhetett ki a divatirányzatok elől, így a biedermeier nem utolsósorban a nyugati civilizáció követését jelentette, miközben megjelent a „nemzeti” művészet igénye. A „magyar biedermeier” aranysujtásos csillogása, vidékies zamata, tempós rátartisága, de főképpen a hagyományok modern nemzeti értékké transzportálása pedig új elemekkel, vonzó helyi színekkel gazdagította a stílus tárházát.