Mályusz Elemér (1898-1989) elsősorban a középkorkutatás egyik legjelentősebb alakjaként ismert, pedig majd két évtizeden át behatóan foglalkozott a 17-19. századi magyar társadalom és kultúra történetével is. Mályusz 1930–1934 között a szegedi tudományegyetem professzoraként a középkor-történetei kurzusok mellett újkortörténeti előadásokat is tartott. Az 1931/32-es tanévben a magyarországi barokk és felvilágosodás történetét hirdette meg és adta elő hallgatóinak. Ennek az egész éves előadás-sorozatnak az anyaga mind ez idáig sehol sem jelent meg, de kézirata fennmaradt a szerzi hagyatékában. A kéziratot két másik, rövidebb terjedelmű előadásanyag vezeti be.

Szekfű Gyula a 20. század egyik legismertebb és legnagyobb visszhangot kiváltó történetírója. Műveit már saját korában is széles körű viták övezték. Ez a válogatás legfontosabb tanulmányaiból ad áttekintést, A száműzött Rákóczit övező dühödt támadásokra adott válaszaitól kezdve, a húszas évek első felében írt történeti munkákon keresztül, a főként az általa szerkesztett Magyar Szemlében napvilágot látott ta-nulmányokig, melyek a harmincas évek közepétől főként a nemzetiségi kérdés problémáival foglalkoztak. Mindezt ki-egészíti néhány nagyobb lélegzetű, ugyanakkor Szekfűről rendkívül árulkodó tanulmány. Szekfű életművének még számos pontja tisztázatlan, de óriási mértékben járult hozzá kora, sőt a háború utáni időszak történelemről, politikáról alkotott nézeteinek formálásához.