Vajon lehetséges-e ideológiai-politikai előírások és propaganda nélkül nemzeti történeti szintézist írni? Vajon milyen az a nemzeti történelem, amelyik nem a közjogi, párt- és államhatalom alakulására vagy éppen az osztályharcos szemléletre építi a múltat? Egyáltalán, lehet-e másként írni és beszélni a múltról, mint ahogy ezt eddig tettük? Kosáry Domokos könyve a magyar nép 1711–1867 közötti történetéről egyértelmű válasz a kérdésekre. Bemutatja, hogy Európa történeti modelljét minden tagoltsága és sokszínűsége ellenére egy összefüggő egységnek kell tekintenünk, amelybe mint elemeinek, alkotórészeinek egyike Magyarország is beletartozott. Ismerteti a szerző ennek kapcsán a különböző nézeteket és értelmezéseket, az azokat meghatározó politikai szempontokat, s mindezeket azért, hogy azoktól a lehető legvilágosabban elhatárolja magát és az olvasót is. A korszak új szintézise éppen ezért is más szempontokat követ: megeleveníti az elvont általánosságok ismételgetése helyett az európai és a magyar történelem valós kapcsolódásait, a gazdaság a hatalmi politika, a kultúra területén. Világossá válik az olvasó előtt Magyarország mindenkori érdeke és az európai erővonalak találkozása, szembekerülése. A könyv a magyar történetírás legjobb szintetizáló hagyományait folytatja hatalmas tényanyag, az európai történelem áramlatainak egyedülálló ismeretének birtokában, olvasmányos előadásmódban.