A magyar romlásnak századában… A romlás melyik századában? – kérdezi az olvasó, és joggal. Történelmünkben talán nem is lehet kijelölni olyan tízszer tíz esztendőt, aminek hosszabb vagy rövidebb szakaszára ne illenék, ha romlásról beszélünk. Leginkább mégis a Mohács után következő évtizedeket szoktuk a mélypontnak tekinteni, amikor a nemrégen még nagy ország területe szétesett, és a magyar állam függetlensége megszűnt. Ez a könyv azonban nem a 16. század eseményeit követi, címét is olyan valaki sugallata, aki hat év híján száz esztendővel a nagy katasztrófa után született. Zrínyi Miklóstól származik a címadó idézet, és ha Mohácsra emlékeztet, az azért van, mert a 17. századnak ez a nagy politikusa valóban valahol ott látta kora romlásának eredetét.

A Magyar História e kötetét két koronázási portré fogja közre. Az osztrák festő ösztönösen allegorikus képén 1848 decemberében Radetzky marsall, Windischgrätz táborszernagy és Jellacic altábornagy a monarchiabeli forradalmakat vérbe fojtó császári parancsnokok állnak a trónra lépő osztrák császár Ferenc József trónusa mellett. A másikon, az 1867. júniusin Andrássy Gyula gróf miniszterelnök a budai Mátyás templomban „éljent” kiált az éppen megkoronázott Ferenc József magyar királyra. Mi történt e két évtized alatt? Mi késztette a magyar politikai élet vezetőit, hogy az 1850-es évek megpróbáltatása, ökölbe szorult daca, 1861 hitvallása után – „tűrni fog a nemzet, remélve szebb jövendőt, s bízva ügyének igazságában” – néhány esztendővel a 48-as törvényeket „összhangzásba hozzák” „a birodalom szilárd fennállhatásával”? Mi történt e két évtized alatt, hogy a „győző” az ötvenes évek esztelen bosszúja, 1860 bizonytalan megbékélési gesztusa után néhány esztendővel a megegyezést kereste az egykor rebellis nemzettel? Hogyan változott a Habsburg-monarchia európai helyzete, s ennek hatására a Monarchia másik fele uralkodó nemzetének, az osztrák-németségnek politikai törekvésre az 1849–1867 közötti két évtizedben? E kérdésekre választ keresve, a könyv szükségképpen állítja előtérbe azokat a személyeket és társadalmi csoportokat, akik és amelyek a Habsburg-monarchiában a politika aktív alkotói voltak.