A szerzőt a szakirodalomban régtől fogva úgy értékelik, mint korának legolvasottabb tudósát, mint humanistát, aki kétszáz évvel megelőzte korát. Metalogicon című munkájában János hitet tesz a sokoldalú képzettséget adó filozófiai alapon nyugvó humanista oktatási rendszer mellett, amelyet a görögöknél Platón és Arisztotelész, a rómaiaknál pedig Cicero és Quintilianus képviselt. Úgy érzi, hogy saját korában veszélybe került ez az igényes pedagógiai program, és a tananyag jelentős csökkentésével az oktatást szinte a fecsegés szintjére süllyesztik le. Határozottan elítéli ezt a tendenciát, felhívva a figyelmet Arisztotelész logikai műveire. E művek fölfedezésének és értékelésének folyamatában olyan fontos szerepet játszott a Metalogicon, hogy nyugodt lélekkel tekinthetjük e művet az érett skolasztika előkészítőjének.