„UtazunkBerlin. Potsdamer Bahnhof. A gyorsvonat indul, a kocsik lassan kigördülnek a pályaudvar csarnoka alól az éjszakába. Egy gyors pillantás még az órára : 21.47. A széles ablakba könyöklünk, egymás hegyenhátán, egyszerű munkás a munkavezető mellett…. Gondolta volna valaki, hogy egyszerre ennyien elférünk egyetlen ablakban ? Odakint ott áll az öreg csoportvezető, búcsúzik az embereitől, karját üdvözlésre emeli. Egyik kocsi a másik után gördül el előtte, egymásután viharzik feléje a búcsúzkodás. Köszönet van lelkesedésünkben, megköszönjük, hogy az elmúlt hetekben olyan bajtársiasan vezette munkánkat.”

Részlet a könyvből: A lengyelországi hadjárat lezajlott. Ezredünk visszaérkezett garnizonjába és már másnap parancsot kaptunk, hogy ezredszemle lesz.
Az ezred nyilt négyszögben állott a vezérkar épületével szemben elterülő hatalmas gyakorlótéren. Az ezredparancsnok állomáshelyét nehéz páncélosok keretezték óriási négyszögükkel. Zene hangjai közben megjelentek a zászlóhordozók és az arcvonalak kialakulása után Eberbach alezredes beszédet intézett az ezredhez. Megemlékezett a mokrai és liswartai dicsőséges napokról, Varsó kemény ostromáról, a Visztulakanyarban és a Bzura mentén végrehajtott hőstettekről. Méltatta az ellett hősök dicső példáját. Az üdvlövéseket adó páncélos ágyúk dörgése közben mégegyszer felolvasták hősi halottaink névsorát, azután véget is ért a lengyelországi hadjárat, lezárult a keleti küzdelem. Eberbach alezredes páncélos-hadosztálya várta az új parancsot.