Az 1945 előtti heraldikai szakirodalom viszonylag keveset foglalkozott a Mohács után kiadott címereslevelekkel, de különösen igaz ez a megállapítás az erdélyi fejedelmek által kibocsátott armálisokra. A háború után kényszerpihenőre ítélt segédtudomány művelőinek sem volt lehetősége átfogó kutatásokat végezni.
Többéves kutatás eredményét tartja most kezében az olvasó. Hat magyarországi és romániai közgyűjtemény több mint félezer, eredeti erdélyi címeres levelének tanulmányozása után készülhetett el ez a válogatás, amely általános képet kíván nyújtani a fejedelmi címeradományokról, többnyire közöletlen, sőt ismeretlen címerekről: ennek megfelelően nem csak a legdíszesebb oklevelek kerülnek bemutatásra, hanem kevésbé kvalitásos művészek alkotásai is. Majd száz éve jelent meg az utolsó, hasonló témájú kötet Kolozsváron, Sándor Imre tollából. Egy évszázad sok idő, a kor változásának megfelelően változott a közlés formátuma is, amit bővebb bevezető tanulmány, rajzok helyett digitális fotómásolatok jeleznek, a latin szövegidézetek mellett fordítások segítik a jobb megértést.

Valószínűleg még a múltban járatosabb Olvasók is könnyen zavarba hozhatók egy olyan kérdéssel, hogy mondjuk ki volt Könyves Kálmán királyunk felesége. Mert Katona József Bánk bánjából ismerjük Gertrudis királynő nevét, talán még Sarolta vagy Gizella neve sem teljesen ismeretlen, de a többiekről a század eleje óta nem jelent meg szinte semmi. Ennek a csendnek, ennek a hallgatásnak a falát szeretné ez a könyv áttörni, mert szerző és kiadó egyaránt úgy gondolja, hogy ezek a nemes hölgyek megérdemelnek némi ismertséget. Különböző módon és különböző mértékben, de valamennyien hozzájárultak ahhoz, hogy ma itt vagyunk, s hogy ilyenek vagyunk. Pedig többnyire ők sem voltak akárkik…