A Tábori Kornél (1867-1944) által szerkesztett sorozatok egyike a Vidám Könyvtár volt, amelynek legalább hatvan kötete jelent meg az 1910-es, 1920-as években. Korának szinte minden neves humoristája helyet kapott benne, többek között Nagy Endre, Szomaházy István, Karinthy Frigyes, Bródy Miksa és Pásztor Árpád.
Amalfi városa a X-XIV. században Velencével és Genovával gazdagságban, erőben, egyenrangúan vetélkedő, virágzó, kereskedő, idővel független városállam lett. Ma „mindössze” egy gyönyörű, mediterrán, élénk olasz hegyoldali, tengerparti kisváros… Tény azonban, hogy a „gyorsan öregedő, bután humanista kontinensünk korlátlanul fogadja be a szerencsevadász, élősködő munkakerülőket, akik a zsákmányra lesve, háborítatlanul hódítják és rabolják meg a földrész leggazdagabb városait és lakóit.” Lelkileg is kiszolgáltatott helyzetbe került a kontinens nemzeteinek többsége. A legtöbb európai nép életét szétrombolja az idegenség… A múlthoz kell fordulni, hogy az egykor még egészséges, emberhez méltó életet megtaláljuk Európában! Ízelítő a kötetből: Amalfi tengerpartján – A népek börtönéből a szexi csadorig – A libernyák totalitarizmus – Európa a magyarság végső alkonya – Apponyi Albert bölcsessége – Hitler és Merkel – Jellasics nélkül – Kisebbségszaporítók – Az „őshonos” birkapásztorok népének története…
Millions believe in spirits. This amazing and factual account of ghostly beings, their work, and their masters, tells why. It is the product of long study and careful investigation by the author, a close student of Spiritism for many years.
„So many people rise and fall” – énekli Iggy a »Home«-ban, s ha valakivel, hát épp vele kapcsolatban igaznak érzik ezt a tündöklés-bukás mesét. Mert hát a Stooges-időszak után jött a nagy zuhanás. Állítólag. Mert miféle zuhanás az, amelyet olyan zseniális albumok fémjeleznek, mint az Idiot vagy a Lust For Life? Jobban tesszük hát, ha hanyagoljuk ezt az „egyszer fenn, egyszer lenn” típusú megközelítést, mely egyébként is a mainstream-sikerekben gondolkodók sajátja. Ők azok, akik folyton azon sopánkodnak, hogy Iggy sosem „futott be” igazán. Valószínűleg soha nem is akart – az ő mércéik szerint semmiképp. S ha mégis lettek volna ilyen ábrándjai, alkatából adódóan alkalmatlan volt rá, hogy a fél világ kedvence legyen. Így maradhatott meg kevesek kisajátítható Jim Osterbergje.
A kötet fölépítése egészen autonóm gondolati ívet jár be, az egyes tanulmányok szervesen kapcsolódnak egymásba, és mintegy megformálják azt a problematikát, amit döntően négy lírai alkotó és a magyar irodalomtörténet pár szerzőjének teoretikus és költői szövegei alapján körüljár: miképpen lesz a poétikai használatú (születő) szó revelatív új értelemmé mint objektivált szubjektum- aktivitás, méghozzá az egyén és a kollektívum(ok) szintjén egyaránt – ami nemcsak az anyag-tartalom-forma szerves viszonyát és a költő-mű-befogadó reflexív viszonyát állítja nagyon pontosan, „értelemtörténésként” elénk, hanem a nemzet-nyelv-irodalom(-élet) generikus egységét is.