Eötvös Lóránd magyar természettudós fotográfiáit bemutató kötet a Magyar Millennium tudománytörténeti kiadványai sorában került kiadásra. Kutatók, fotográfiai szakértők, turisztikai szakemberek és tipográfusok vettek részt a kötet megjelenésében, melyben a két és félezer felvétel közül a legérdekesebbek, legkülönlegesebbek szerepelnek.
A 16-19. században egyre inkább elvált egymástól az Elbától nyugatra és keletre fekvő területek fejlődése; a Kelet egyre inkább lemaradt gazdaságilag, társadalmilag, de világszemléletét, értékrendjét tekintve is. A romantika művészei kezdték el – a haladó gondolatokkal együtt – a nacionalizmus értékeit a köztudatba ültetni, s ezáltal „nemzetté”tenni a kelet-európai népeket. Reformok és felkelések, forradalmak követték egymást. A 19. század második felében megindult a gazdasági modernizáció, Közép- és Kelet-Európa igyekezett felzárkózni; de a hiányos (vagy kettős) társadalmak, a megkésett fejlődés nagyon sok visszásságot hagyott hátra. A politikai rendszerek is tovább küzdöttek az előző korszakok visszamaradt gyakorlatával és eszméivel. Berend T. Iván a „hosszúnak” nevezett 19. század történelmét, gazdaságát, politikai, eszmei változásait, szociológiai jellemzőit mutatja be, egészen az első világháborúig.
Az utoljára több mint húsz éve megjelent kötetben Tar Sándor huszonhat írását olvashatjuk három ciklusba rendezve. A történetek a szerző szociográfiájának és megrendítő, de a humort sem nélkülöző prózájának legfényesebb pillanatait idézik. Tar mindent tud, amit mesterségéről tudni lehet és tudni érdemes: nemcsak a világot, az abban élő embert is ismeri, emellett mesterien szerkeszt, prózájában a különböző elemek remekül ötvöződnek.
Életem legnagyobb szépségének: az Édesanyámnak… Nem hézagpótló elég termékeny Mária-irodalmunkban ez a kis könyv. Semmi igénye más, mint hogy aki kezébe veszi, szeresse jobban Máriát, Jézus Urunknak szépséges édesanyját. Ott születtek meg a fejezetek a csurgói Szent Szűz térdeplőjén. Egyszerűek, mint a csácsbozsoki rét százszorszépe. Mit törődik ez a kis százszorszép azzal, hogy észreveszik-e az emberek? Nem számít, hogy eltiporja a csizma lépte, letépi a fővárosi kiránduló, elvágja életét a rétet kaszáló úrbéres gazda – a kis százszorszép beleöltözik sokfodrú ünneplőjébe, belemosolyog a világba, emberekre, küszködő, acsarkodó és rosszindulatú testvérekre: nézzétek, milyen szép vagyok! Mindent a naptól nyertem! Áldjátok érte az Istent az évszak minden napján. Ezzel a kis könyvvel egy-egy százszorszépet akarok tenni útjelzőnek a Mária-ünnepek felé. Áldjátok érte Máriát az esztendőnek minden napján. – Schnattner Szigfrid OSB
