• A magyar Szent Korona. Ikonológiai megjegyzések

    0

    Van-e valamilyen eszmei rend a Magyar Szent Korona képei közt? Miért csak nyolc apostol van rajta? Miért nem egynyelvűek a feliratok? Hogyan függ össze ikonográfiailag a Magyar Szent Koronán a „görög nyelvű rész” és a „latin nyelvű rész”? Tájolható-e a Magyar Szent Korona? Van-e valamilyen szándékolt aritmetikai rend a Magyar Szent Koronán?

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Az Antikrisztus és a pásztorok

    Az Antikrisztus és a pásztorok

    0

    Az emigrációban angol nyelven írt, főleg az Erdélyben a magyarokkal együtt élő népek szokásvilágát megörökítő magvas novella-ciklus, amelyet Gálfalvi Ágnes fordított magyarra.

    4 500 Ft
    Kosárba teszem
  • Az előretolt helyőrség

    0

    Galamb szalmakalappal a fején érkezett, csíkos, meglehetősen rongyos kiskabátját az alsókarjára dobta, bambuszbotot forgatott az ujjai körül, halkan fütyörészett és dohányzott. Nagyvilági külseje nyomban feltűnt a kikötő rakodómunkásokból és rablókból álló egyszerű népe között. Elsősorban gyönyörű cipőit csodálták. Különösen az egyik volt rendkívül elegáns, a fehér betétes, gombos lakkcipő. Hiába, aki ad a külsejére, arra a figyelnek. Ezt bizonyította a kisebb csődület is, amely hosszú útvonalon követte türelemmel az előkelő idegent. A „Tigris” vendéglőből zeneszó hallatszott ki. Ide benyitott a jövevény. … Később, miután a riadókészültség és a mentők helyreállították a rendet, és összeszedték a sebesülteket, a kétségbeesett vendéglős mindössze ennyit tudott mondani a rendőrkapitánynak: – Bejött egy őrült ember sétapálcával, azt mondta, harmonikázni akar, és lerombolta a helyiséget…

    1 000 Ft
    Tovább olvasom
  • Farkasverem

    0

    „Nem is veszem észre, a ceruza szánt és telnek a papírok, szürke betűk sorakoznak és valamennyi őriz egy-egy szinte felfedett napsugarat, mondatok sorakoznak és bennük lüktet egy eltékozolt nyár, ívek telnek meg rejtett tűzzel, rajtuk ég és lázad és tombol és sajog egy szomorú ember ifjúsága…” (Önvallomásos részlet a Regényből)

    1 300 Ft
    Tovább olvasom
  • Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839-1916

    0

    Három évtizede is elmúlt, hogy főleg építészettörténeti kutatásaim során, a kolozsvári egyetemi könyvtár gyűjteményében „rábukkantam” Veress Ferenc 1859-ben a szamosparti város főbb nevezetességeit megörökítő kétkötetes fényképalbumára. A ritkaságszámba menő felvételek láttán, Kántor Lajos író és lapszerkesztő arra biztatott, hogy a Korunk folyóirat szerkesztőségében általa szervezett kiállítások keretébe mutassam be ezeket a felvételeket. A kiállításra 1983. februárban került sor, ahol Veress 1859-ből való fényképéit Vas Géza neves kolozsvári fényképész által azonos (vagy megközelítő) szögből felvett újkori városképeivel társítva mutattuk be. Annak ellenére, hogy már korábban is gyűjtöttem az erdélyi fotótörténetre vonatkozó adatokat, a kiállítás összeállításakor szembesültem először azzal a hiányossággal, amely az erdélyi fényképezés története terén mutatkozott. Mint kiderült. Erdélyi Lajos próbálkozását, illetve Fóris Pál egy kitűnő (rész)tanulmányát és az általa összeállított sepsiszentgyörgyi múzeum gyűjteménykatalógusát leszámítva, egyetlen átfogóbb jellegű írás sem állt akkor az érdeklődők rendelkezésére. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az elkövetkező években, az újabb adatok gyűjtése mellett, sor került az 1978 óta egyre szaporodó fotótörténeti adatok rendszerezéséhez. A gyűjtés még távolról sincs befejezve. Bár Temesvárt és Nagyváradot leszámítva, a nagyobb magyar városok periodikáinak fotótörténeti adatait sikerült kigyűjteni, több olyan kisebb település van, (Pl. Nagybánya, részben Sepsiszentgyörgy, Lúgos, Gyulafehérvár), ahol ennek a munkának elvégzése, még várat magára.

    10 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Imádság, elmélkedés

    0

    Mindenekelőtt imádkoznia, elmélkednie, szemlélődnie szükséges annak, aki üdvözülni szeretne. Ez bizony rögös út, keresztjárás a kísértések őserdeiben, eredménye viszont Isten boldogító színe látása a Jézus Krisztus iránt való tökéletes szeretet rendszeres gyakorlásában. A keresztény lelkiségi írók e rögös utat választva továbbá azt is felismerték, hogy a „via crucis” egyáltalán nem elérhetetlen, hiszen a mi bölcs Teremtőnk minden egyes embernek megadja erre a lehetőséget, a kegyelmi életet, éspedig a katolikus Anyaszentegyház szentségeinek méltó vétele által, amelyhez azonban Isten iránti végtelen szeretet, türelem és alázat kell. Ezen írók művei közül leginkább Kempis Tamás világhírű könyvéhez, a „Krisztus követésé”-hez hasonlítható Alkantarai Szent Péter (1499-1562) ferences szerzetes jelen kötete. A benne való elmélyülés méltán ér fel egy jól elvégzett lelkigyakorlattal. Szerzője ráadásul Budapest leglátogatottabb szakrális építménye, a Belvárosi Ferences Templom védőszentje. (Ifj. Tompó László)

    2 200 Ft
    Kosárba teszem
  • Újabb Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárból és az ország közgyűjteményeiből

    0

    1984-ben jelent meg a Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban című dokumentumkötet. Az anyaggyűjtés során már láttuk, hogy nem egyszeri, lezárt kutatásról van szó. – Élő levéltr esetén nem is lehet egy-egy téma kutatásait lezártnak tekinteni. – Tudtuk akkor is, az azóta eltelt évek pedig csak megerősítettek bennünket abban, hogy a „Madách-kutatást” folytatni kell.
    1989-1990-ben széleskörű anyaggyűjtést végeztünk a Nógrád megyei közgyűjteményekben, az országos és megyei levéltárakban. Madách Imrére vonatkozóan minden dokumentumot gyűjtöttünk, de Madách-család életét, gazdasági, társadalmi helyzetét tükröző fontosnak ítélt dokumentumokat is feltártunk abban a reményben, hogy előbb-utóbb, valamilyen formában valamennyit közkinccsé tudjuk tenni.
    A ​képeslap ma már nem csak a gyűjtők érdeklődésére tarthat számot, de véglegesen helyet kapott a muzeológiában is.
    A magas-tátrai lapok esetében ezekre az értékekre a két világháború közötti években figyeltek fel a szakemberek: a Karpatenverein, a Magyar Kárpátegyesület jogutódja 1930-ban újsághirdetés útján keresett „régi képeslapokat” múzeuma számára.
    A megélénkült tudományos érdeklődés természetesen nemcsak a képeslap tisztes korának szól (végül is túl van a 12. X-en), ami magában is múzeumi tárggyá minősíthetné, hanem különleges – elsősorban dokumentum- és kortörténeti értékeinek is. Egy-egy lap ezen túl a művelődés- és művészettörténeti, fotótörténeti, stb. információk sokaságát hordozhatja. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a képeslapokból sokkal több maradt fenn, mint bármilyen más illusztrációs anyagból, érthetővé válik nemcsak a gyűjtői, hanem a fokozott muzeológusi érdeklődés is.
    A továbbiakban régi tátrai képeslapokról kívánunk szólni; „régi” alatt értve a kezdetektől az impériumváltásig, vagyis az I. világháború végéig terjedő időszakot, „tátrai” alatt pedig a Magas Tátra mindkét, tehát – akkori elnevezéssel – magyar és lengyel oldalán vagy oldaláról készült lapokat. Természetesen feldolgozásunkban mindenhol elsősorban a „magyar” szempontokat részesítjük előnyben, hiszen bármennyire is szerettük volna egységesen kezelni a témát, a hegység gerincén végigfutó határ bizonyos mértékig számunkra is határ maradt, már csak a rendelkezésre álló anyag miatt és a hazai gyűjtői szempontokra való tekintettel is.

    800 Ft
    Tovább olvasom