Az 1945 óta egymásra rétegeződő magyar emigrációban, sajnálatos jelenségként, államalapitó királyunk emlékét meghamisitó és gyalázó írások láttak napvilágot. Az első magyar király emlékét meghamisító és gyalázó sajtótevékenységet sokan fokozódó aggodalommal szemléltük és szemléljük, mert a magyar állam bármilyen politikai és közjogi alakulása nemzetünkre káros irányba terelődik, ha a 900 éven keresztül államfenntartásra alkalmasnak bizonyult és államalapító királyunk által megkészített alapot céltudatosnak látszó tevékenységgel szétbomlasztani hagyjuk. Államalapítónk emlékét megóvni kívánók közé tartozik a magyar emigrációnak egy köztiszteletben álló, de egész rokonságát kényszerűen hazánkban hagyott katolikus papja is, aki hónapokon keresztül kutatott oly hivatásos történetíró után, aki a királygyalázások mételyét szakavatott kézzel képes az emigrált magyarság lelkéből kigyomlálni. Eme feladatra nehéz mindenben megfelelő szakembert találni, mert a történetírás ma már oly nagy igényeket támaszt művelőjével szemben, hogy megfelelő hivatást, Istentől kapott tehetség mellett egész sereg történelmi tudomány tüzetes ösmeretére van szüksége annak, ki történelmi kérdésről véleményét nyilvánosságra meri vinni.