Külön világban és külön időben éltek azok a képzőművészek, akiknek neve, élete ismeretlen műveikben őrződött meg. Műveik tükörképek – tükörképei koroknak, helyzeteknek, eseményeknek, kultúráknak, melyekre sokáig egyáltalán nem, majd csak nehézségek árán lehetett rápillantani.
Az alkotások felkutatása és megőrzése mindig és mindenütt parancsoló feladat, még akkor is, ha az értékek tudtunk nélkül is beépülnek a jövőbe. Ezt igazolta az a nemzetközi művészettörténeti konferencia is, amit 2000. szeptemberében rendezett a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága, A 20. századi magyar képzőművészet Magyarország határain kívül 1918-tól napjainkig címmel, s melynek előadásait hosszabb tanulmányok formájában most kezében tartja az Olvasó.
A vaskos kötet ötven tanulmánya olyan tényekre, életművekre hívja fel a figyelmet, amelyek fényében más megvilágításba kerül századunk magyar művészettörténeti kutatása. Élőbbé és érthetőbbé válik számos művészeti kapcsolat, az eddig felvillantott utalások, kérdések „megtalálják” a forrást, s a kutatások további útja felfedi magát.
Talán Nagybánya miatt is – legjobban az erdélyi művészetet ismertük, ismerjük, a legtöbbet publikáltak belőle Magyarországon, de Erdélyben is. Köszönet érte kutatóinknak. E kötetben a valós körkép hiányait „behozni” kívánván, ezért valamivel több reprodukciót közöltünk a szlovákiai magyar vagy akár a vajdasági művészet alkotásaiból.
Illyés Gyula a Külön világban című versének első sorától kölcsönöztük kiadványunk címét, melynek most folytatását is ide írjuk, bízva a magyar művészek egységében:
Külön világban és külön időben
Éltél, be messze tőlem.