Az istenes énekeknek itt közzétett első kiadás 1939-ben került elő a marosvásárhelyi Teleki-Könyvtárból. Az ismeretlen kötetről – címlap híján – a benne lévő fametszetek árulták el, hogy hol, mikor és kinél készült. A meghatározás részleteire most nem térhetünk ki (erre vonatkozólag ld. Varjas Béla: Balassa Bálint istenes énekeinek első kiadása. Budapest, 1940. Az Orsz. Széchenyi Könyvtár Kiadványi XI. füzetét) csak az eredményt összegezzük. Közismert tény, hogy Rimay János készült Balassa verseinek kiadására, de tervét nem tudta megvalósítani. Az első Balassa-kiadás tehát csak Rimay halála (1631) után láthatott napvilágot, de nem Bártfán – mint Dézsi Lajos hitte. A Teleki-Könyvtárban őrzött Balassa-kötetről ugyanis kiderült, hogy azonos azzal a Bécsben megjelent „első editió”-val, melyre az 1699. évi nagyszombati kiadás, mint elődjére hivatkozik. Ez a bécsi kiadás pedig a Ferenczfi Lőrinc királyi titkár tulajdonát képező betűk és dúcok felhasználásával 1632-35 között Bécsben, mégpedig valószínűleg Rickhes Mihály nyomdájában jelent meg. Az istenes énekeknek a legrégibb kiadása természetesen szintén szétválaszthatatlanul közli Balassa és Rimay költeményeit, mint a későbbi hazai ú.n. „rendezetlen” kiadások. Az egész kötet több olyan éneket tartalmaz, amelyet csak ebből a kiadványból ismerünk. (Irodalomtörténeti feldolgozásra vonatkozólag ld. az Irodalomtörténet 1941. évfolyamát.)
Hasonmás kiadásunk fotoátvitel útján offsetnyomással készült. Sajnos az első Balassa-kiadás ránkmaradt egyetlen példánya csonka. Hiányzik a címlapja és a 33-36. lap, a 190. lappal pedig a kötet megszakad.