-
Galamb a kalitkában / Az eladó birtok / Páva a varjuval
02 000 FtValamikor (tiz év előtt) ugy írtam az elbeszéléseket, hogy két-három thémából tákoltam össze egyet; az egyik sujet-met, mert rövid volt, hozzáragasztottam egy másikhoz s a kettőből mégis csak kitelt egy jókora történet. Mire megvénül az ember, kifogy a leleményességből. Most már csak egy thémám van s két elbeszélést akarok belőle irni. És a múzsa segítségével meg is lesz. Sőt a nélkül is. Mert a múzsa is kivénült dáma már, a ki a világot uralta egykor, most mindössze egy apró pipere-üzletet tart; hajdan költőket inspirált, ma, a csinált virágok korszakában, legfölebb a toilettet teheti hangulatossá. A háztartása is más volt azelőtt; szép szobalányát, a Fantáziát, elbocsátotta szolgálatából s a helyett egy szurtos, mogorva mindenest tart: a Megfigyelést.
-
-
Gyárfás Sándor két élete
0800 Ft„Teréz aznap délelőtt a tornácon állt és magot szórt az udvarra. Nevetve hajolt ki a derékig érő léckerítésen, hogy jobban lássa a futó apró jószágot, a dülöngélve bicegő kacsákat, a naptól zománcos tollú kakast Gügyögve szólt le a kotlóshoz és a kis csirkékhez, mint csak jó anyák tudnak fias állatokkal beszélni. Nem hallotta a lécajtó nyílását az udvaron és meghökkent, mikor egy fiatal szakállas férfit látott a tornác lépcsőjén állani… Állt a lépcsőn mozdulatlanul és csodálkozó fényes tekintettel nézett fel rá. Eltelt pár pillanat.”
-
-
-
-
Ilias
03 600 FtEgész nagy könyvtárt meg lehetne tölteni a Homerosról szóló könyvekkel, Homeros kiadásaival, magyarázataival és fordításaival. S mégis be kell vallanunk, hogy e kérdésre: „Vajh ki ő és merre van hazája?” – nem tudunk kielégítő feleletet adni. Születése idejéről, helyéről és életéről úgyszólván semmi bizonyosat nem mondhatunk. A mítoszok fölkent dalosa maga is mítosszá vált népe ajkán. Meséltek róla sokat, életrajzot is írtak róla eleget, de megbízható adatok után hiába kutatunk. Születése idejére nézve legelfogadhatóbbnak látszik Herodotos állítása, aki a Krisztus előtti IX. század közepére teszi Homeros születését. Születésének helye is bizonytalan. Egy régi epigramma szerint hét város versengett azért a dicsőségért, hogy a költő bölcsőjét ringatta, de legáltalánosabb volt az a hiedelem, hogy Smyrnában született, Chios szigetén élt és működött s a kis Ios szigetén halt meg. Az Ilias földrajzi adatai és természeti rajzai kétségtelenül Ionia derült egét, Kisázsia nyugati partvidékét tükröztetik vissza. Mint vándorló énekes (aoidos) kétségkívül bejárta a görög világot; nem lehetett vak (ha csak aggkorában meg nem vakult), máskép nem rajzolhatta volna az egész akkori világot olyan valószerű hűséggel, olyan gazdag színpompával. Annyit látott, mondja a tudós Proklos, amennyit soha senki…
-
-
Isten rabjai
02 000 Ft„János kertész víg ember volt. Szerette a névnapokat, disznótorokat, lakadalmakat. Meg is hívták a fej érváriak minden alkalommal. Egyszer azonban hogy hazafelé dülöngött, belekapaszkodott tréfából egy paripának a legyezőjébe. A paripa oldalba rúgta. Attólfogva János kertész nem volt többé víg ember. Hívhatták torba, névnapra, lakodalomra, nem ment el. Csak búsult és fogyott. Csak lézengett a kertben. Egy őszi napon, mikor már vetkőztek a fák, leült a kert fala mellé, a nap melegére, a kajszibarackfa sárga leveleire. És magához intette a fiát. – Jancsikám ! Ülj le ide elém, a gyepre. A fiú falevelet gereblyélt. Letette a gereblyét. Tizenkét esztendős gyerek volt akkor, pufók, mint a kulacs és borzas, mint a pemet. Az apja korán munkára szoktatta. Persze csak könnyű munkára, aminőt gyerek birhat. Iskolába nem járt .(Nem volt még akkor iskola Magyarországon, csak egykét papi-iskola, de az se gyerekeknek.) Jancsi leült hát az apja elé, és okos szemmel pislogatott reá. Az apja ünnepies hangjából érezte, hogy valami komoly beszéd következik.”
-
Jézus élete
04 000 FtA Nobel-díjas Mauriac (1885-1970) a XX. századi katolikus irodalom kiemelkedő képviselője. A francia irodalom halhatatlanjai közé számító szerző művei szinte mind az emberi esendőség és a kegyelem különös találkozásairól, küzdelméről, sokszor paradox győzelméről vagy bukásáról ír. Senkihez nem hasonlítható látásmódja új értelmet adott a „katolikus irodalom” megnevezésnek.
-
Jókai Mór élete és kora I-II.
03 000 FtFölöslegesnek kell tartani az életrajzírók eljárását, hogy a rajzolandó személytől olyan messzire eltávoznak, a milyen messze csak lehet, a honnan az illetőt meglátni lehetetlen. Elmélyednek a megelőző századokba s hosszú ismertetéseket hoznak le az illető vélt vagy állítólagos őseiről, dédanyákról és dédapákról, fölemlítvén olyan tulajdonaikat, a melyek többé-kevésbé hasonlítani látszanak a leírandó dédunokához. Ha vitéz volt az illető, kikeresik családjából a katonaviselt alakokat, ha költő volt, előrángatják eleinek tollforgató hajlamát, vagy legalább ábrándos lelkületét, mintha az emberi nagysághoz, mint a csász. kir. kamarássághoz, ősi előzmények és próbák volnának szükségesek. És minthogy minden embernek sok dédapja és dédanyja volt, mindent találnak, a mit keresnek, elhallgatván azt, a mi elütő és felemlítvén mindazt, a mi némileg hasonlítható és felhasználható és ezzel a thémáról a divatos, modern ismeretek körébe tolakodó atavismus malmára hajtják a vizet…
-
-
-
Kapudöngetők
01 000 Ft„A párizsi kommünnel (1871), A tőke megjelenésével (1867), az impresszionisták fellépésével (1870-es évek) merőben új folyamatok kezdődnek el. Ezek ugyan sokáig még nem változtatnak a fennálló renden: a kapitalizmus szilárdan áll, sőt új korszaka kezdődik az imperializmussal; a polgári filozófia sem szűnik meg, ekkor bontakoznak ki a pozitivista vagy a neokantiánus eszmék. Az akadémikus művészet pozícióit az impresszionisták fellépése nem töri meg, legalábbis az állami apparátus szemében. Mégis, a mélyben, a felszín látszólagos továbbfejlődése idején, évtizedről évtizedre egyre jelentősebb erők készülődnek.” Vadas József – Derkovits Gyula művére utaló – legújabb írása a magyar képzőművészet útját a társadalmi haladás, a progresszió szempontjából vázolja fel a XIX. század közepétől a Szocialista Képzőművész Csoport utolsó tevékenységéig, 1942-ig. Ez a kötet úttörő vállalkozás, mivel az időszak progresszív, társadalmi haladást sürgető művészetét nem monografikusan feldolgozva, hanem szelektáló-szintetikus módon tekinti át, és meggyőzően foglalja össze.
-
Kaszinózó táblabírák. (Korfestő történeti tréfák) 1-2.
03 600 FtElőszó: A gondatlan életet élt táblabírák derűs óráinak megörökítésével oltárt emelek szívemhez nőtt anyai nagyapám, Eitner József emlékének. Az ezeréves multú Sümeg belvárosában tanyázott nemesurak barátja, négyévtized év előtt vert örökös tanyát városunk lankás temetőjének családi sírboltjában. Porladozó testéből elszállt nemes lelke azóta újra összeölelkezett táblaíró kortársaival. A túlvilági élet örök birodalmában talán most is együtt álmodoznak a letűnt nagy idők emlékeiről. A Fehérkövek mögül feltányérozó nap fényverése rávilágjt Kisfaludy Sándor sírszobrára.
-
Katánghy Menyhért
01 000 FtKét vagy három esztendeje annak, hogy Katánghy Menyhért levelei Klára feleségéhez intézve kezdtek megjelenni a Pesti Hírlapban. A közönség (ah, milyen hálátlan a közönség) mohón kapott rajtok s rám, aki hosszú éveken át mulattattam az országgyűlési tárgyalásokról irt karcolataimmal, többé nem is gondolt. Valóságos keserűség fogott el ezen Katánghy ellen. Kicsoda, micsoda? Az igaz, hogy elég jól irt, de mindegy – hogy mer mégis irni? Jól irni nem szokás egyszerre – tehát nem is szabad. Szóval bizonyos animozitás támadt bennem ellene, akiben roppant sok defektust kezdtem észrevenni. Először pöffeszkedő. Minduntalan henczeg vele, hogy a naplóbiráló bizottság tagja. Másodszor csaló. Csalja a feleségét a leveleiben, hogy nem tud lakást kapni.Ez pedig nekem gyenge oldalam. Én az olyan embert, aki a feleségét csalja, annyira se becsülöm, mint a kutyát.
-
Kék Adria
03 000 FtVeprináccal való ismeretségem, amely később a tartós barátságnak és időnként megismétlődő hadiállapotnak sajátságos keverékévé alakult át, kissé viharosan kezdődött. A vitorlás hajó peremén valami összekötő lény hajolt ki. Átmenet a borjúfóka és az ember között. A zömök test kétségtelenül emberi volt, az apró, szúrós szem, a tömpe orr és az arcot borító szakállsörték viszont kétségen kívül a fókáé. Az átmeneti lény szemmel látható izgalommal figyelte, mit művelek a csónakkal a hajó árnyékában? Időnként hegyesen sercentett egyet a tengerbe. Ilyenkor a felszínen nagy barna, olajos folt terjedt szét, ami elől a halak eszeveszetten menekültek. Isten legyen nekem irgalmas, ha a középlénynek eszébe jut engem is ilyen módon kergetni el. Jóféle tengerészdohányt rágott, amelyet a hét tenger minden partján lapos téglává sajtolva árulnak. Van benne dohány is, de még több kakaó, ópium és mindenekelőtt – rum. Égni nem ég, de nem is ez a cél, hanem a bagózás. Magam is megpróbáltam egyszer, amikor tősgyökeres tengerésznek akartam látszani, de hát menten a tengeri betegség környékezett.
-
Keserű tenger
03 000 FtÉn régi szép életem, mivé lettél? Valamikor, huszonkét hosszú évvel ezelőtt, még hadihajót dirigáltam. Őfelsége «Najade» hajója volt ez, amelyen a magyar tengerkutatók két ízben szelték végig az Adriát, D’Annunzio legkeserűbb tengerét. Odament az úszó hotel, ahová mi akartuk. Ott állott meg a lebegő laboratórium, s addig időzött, míg mi kívántuk. A magyar tengerkutatás a múlté, talán a távoli jövőé. Ez a halavány remény tengeti a «Najade» szárazrakerült utasait. Hajdan expedíciókat vezettem, a Tengerészeti Hatóság gőzösein bolyongtam be a tengert, ma, ha kátrányszagra szomjazom, legfeljebb a partról vagy parti hajóról nézhetem sóvárogva tükrét, de hálómat mélységeibe többé le nem ereszthetem. Bizony, keserű sors a tengerkutatónak elszakadni a végtelen víztől. Ha derűs emlékeimből olykor elő nem kapargálnék valamit, aligha is bírnám ki. Az olvasó itt kap egy marékravalót a tengerkutató visszaemlékezéseiből. A nyáron viszontláttam őt újra. A legkeserűbb tengert. Változatlanul ugyanaz. Úgy látszik, csak én változtam meg, vagy bennem valami, mert félig idegenül állottunk egymással szemben. Hosszan végig bámultam messze távlatain, szemem átfogta minden ösmerős zugát, megrezdültek bennem a régi hangulatok, hallgattam a nagyszerű melódiát, amit hullámai vernek ki a parti szirteken, szellői danolnak az árbocköteleken, de mégis úgy voltunk egymással, mint amikor az élete derekán levő férfi első ideáljával hosszú idő multán találkozik. Kár volt nekem oda visszamennem. Ami volt, elmúlt.
-
Ketten beszélnek / Éva
0800 Ft„Történik a Dunaparton, ahol az áprilisi nap süt a vasfotelekre, melyek hosszú sorban állanak egymás mellett. Déli tizenkét óra. Két vasfotelben, egymás mellett ül a férfi meg a nő. A férfi ötven éves. A nő sokkal több: negyvenöt éves. „
-
Kis hármaskönyv / Az óriás
0800 Ft„Ölvedi csapott életű ember volt, s e napon délután ötkor kelt fel. A búcsúzó nap rásütött Ölvedi megsárgult párnájára és az ősz szálakra, amelyek keserű arcába lógtak. Fölkelt, az ágy szélére ült és elhatározta, hogy ma embert csinál magából. Ezt értsd úgy, hogy néha az embernek sikerül külsőleg úgy maszkírozni magát, hogy mindenki azt hiszi róla, élő ember. Egy jó angol ruha frissen vasalva, gyűretlen cipő, valami nagyon kevés otkolonszag, friss borotválkozás, friss, hideg fehérnemű – és a legmegszüntebb hulla is néhány órára az ember benyomását teszi, még önmaga előtt is.”
-
Kisértet Lublón és egyéb elbeszélések
01 000 Ft„Jön a Kaszperek!” Ez a rémkiáltás zudul a hancura közé (vagy az anyjuk vagy a pesztonka hangja), mire a gyermekeim ijedten rebbennek szét, ki az ágy alá, ki az almáriom mögé. Jaj a Kaszperek, a Kaszperek! A virgonc porontyok egyszerre megszelídülnek; csönd lesz, de milyen csönd, szinte hallik a szivecskéik dobogása. Szemeiket behunyják, de azért mégis látják a jöttét. A falak foszlanak, válnak, mint a köd s messze előcsillan Kaszperek, száguldó fehér paripán, veres ruhában. Az olvasó, fogadni mernék, azt hiszi most, hogy tán Kaszperek, a nevelő ur jön. Ugy ám, de a nevelők nem járnak mostanság fehér lovon és veres ruhában. Ép ezen indoknál fogva nem lehet kéményseprő sem, mert attól félnek ugyan a gyerekek, de szintén nem jár fehér lovon; sőt nem is huszár Kaszperek, mert az ugyan lovon jár, de nem félnek tőle a gyerekek, – még kevésbbé valami vásott gyerek, aki birkózásban őket földhöz vágja, vagy több mint kétszáz esztendeje, ahogy Kaszperek gyerek volt.”
-
-
-
-
-
Krasznojárszk
02 600 FtŐszinte leszek; – amikor e könyv szerzője, Rónai Ernő elhozta hozzám a kéziratát és közölte, hogy abban háborus és hadifogságban töltött idejének emlékeit jegyezte fel, nem fogadtam őt a legnagyobb bizalommal. A háborus élmények feltárását Barbussetől és Remarquetól kezdve számos hivatott iró, a hadifogságbeli gyötrelmeket pedig Kuncz Aladár és Markovits Rodion legalábbis annyira kimeritették műveikben, hogy utánuk méltán merülhetett fel bennem a kérdés, mi mondanivalója lehet tul az ő mondókájukon egy had- és fogságviselt, ma negyvenéves férfinek, aki hozzá még eddig nem is müvelte a szépirodalmat?! Kedvetlenül fogtam a „Krasznojárszk” kéziratának az olvasásába, amit eleinte tetézett az is, hogy Rónai ugy ír, amint hétköznapi alkalmakkor beszélni szoktunk: – nem válogatva a kifejezések közt, pongyolán és kissé fittyet hányva annak a követleménynek, hogy mondatainkat kifogástalanra ötvözzük. (Kisebb méértékben igaz, Markovits Rodion is igy cselekedett a „Szibériai Garnizonban.”)
-
Krisztus története
01 000 Ft„…ama sok ezer könyv közül, amelyek Jézusról szólnak, hiányzik egy olyan, amely ki tudná elégíteni azt, aki nem dogmatikai tételekre és tudós fölfedezésekre szomjazik, hanem a lelkének jóleső s a század és minden ember szükségleteihez szabott táplálékra. Magától értetődik: egy eleven könyv, amely elmélyedő élénkségével még jobban megeleveníti Krisztust, az örökké élőt, az élők szemében. Amely megérezteti, hogy ő jelen van a jelenvalók között, örök jelenvalóságában. Amely őt egész élő és jelenvaló ― örök s éppen ezért aktuális ― nagyságában megmutatja azoknak, akik őt ócsárolták s eltaszították maguktól, azoknak, akik nem szeretik, mert nem látták soha igazi arculatját. Amely világossá teszi, mennyi a természetfölötti s a szimbolikus az ő emberi tanításaiban, az ő nagyon homályos, nagyon egyszerű és nagyon népies tanításaiban, s mennyi meleg emberiesség, mennyi népies egyszerűség ragyogja be az ő égi megváltói működését, kínszenvedéses halálát, isteni feltámadását. Végül amely megmutassa, hogy ebből a tragikus eposzból ― amelyen valóban »ég és föld munkálkodott« ― mennyi nekünk szóló, korunkra s életünkre illő okulást lehet elvonni, mégpedig nemcsak a nyilatkozatok betűiből, hanem magából az eseményeknek az egymásra következéséből, amely a betlehemi istállótól a betániai felhőig felsorakozik. Olyan könyv, amelyet laikus írt laikusoknak, akik vagy egyáltalán nem, vagy csak éppen tessék-lássék keresztények. Olyan könyv, amelyben nyoma sincs a sekrestyei szenteskedés mesterkéltségének és érzelgősségének s nyoma sincs amaz irodalom merevségének, amely csak azért nevezgeti magát »tudományos«-nak, mert örökösen retteg attól, hogy állítania kelljen valamit. Végül: olyan könyv, amelyet modern ember írt, aki némileg ismeri és megbecsüli a művészetét s érti a módját, hogyan kösse le még ellenségeinek a figyelmét is…”
-
-
Levelek a szülőföldre
0450 FtLeveleskönyvünk Dési Huber Istvánnak 1915-1943 között bátyjához, Huber Győzőhöz írt leveleit tartalmazza, néhányuktól eltekintve első kiadásban. Családi jellegüknél fogva e levelek elsősorban Dési Huberről az emberről vallanak, de fontos adalékai festői egyéniségének, művészi pályája állomásainak is; az iskolázatlan proletárfiúból magát európai rangú művésszé felküzdő intellektus őszinte feltárulkozásai. Olvasván őket tanúi leszünk a művészi pályán első lépéseit megtevő munkásifjú harcának, amellyel szegénysége és a fronton szerzett és egyre elhatalmasodó tüdőbaja ellenére is küzdött azért, hogy teljes értékű művésszé váljon. De óhatatlanul bennük izzik e levelekben a proletárfestő szenvedélyes lázadása a művészetet megbéklyózó hatalom, a háború, a fasiszta barbárság ellen, és megingathatatlan hite a ráció, az emberség győzelmében.
-
-
Ma Csung-Jin menekülése
03 000 Ft1933 augusztusában elvállaltam a nankingi központi kormány megbízását, hogy a tulajdonképpeni Kína és Szinkiang között megépítendő két autóút kitűzése céljából expedíciót vezessek a távoli tartományba. Azért a bizalomért, amelyben az út előtt, alatt és után egyaránt részem volt, a kínai kormánynak ezúton mondok őszinte és hálás köszönetet. Amikor Stockholmba való hazaérkezésem után hozzákezdtem expedíciónk sorsának és tapasztalatainak népszerű könyv alakjában való megírásához, úgy találtam, hogy a feldolgozandó anyag túlságosan bő ahhoz, semhogy egyetlen kötetbe lehessen szorítani. Egymástól olyan távoleső fogalomkörökhöz tartozó tárgyakról kell szólnom, mint a hadipolitika, Közép-Ázsia közlekedéstechnikai kérdései és a nagy szárazföld belsejében végbemenő, bizonyos földrajzi és vízrajzi változások. Ezért elhatároztam, hogy e tárgyak mindegyikének külön könyvet szentelek. Kéziratban már teljesen megvolt a Góbi-sivatagon keresztül megtett útunk leírása, amikor eszembe ötlött, milyen gyorsan változnak manapság a politikai konstellációk Ázsiában és hogy fontos volna írásban megrögzíteni az 1934. évi helyzetet, mielőtt újabb fölfordulások és viharok elavulttá tennék azt. Ilyenmódon önként kínálkozott az útirajz hármas tagozása: A háború, Az út, A tó. Az első könyvet most adom át a nyilvánosságnak; arról a véres háborúról szólok benne, amely Szinkiangot az 1931-34. évek alatt pusztasággá változtatta.
-
Magyar iparművészet
08 000 FtA Magyar Iparművészet t. szerkesztősége, amidőn a múzeumra vonatkozó terveim körvonalozását kívánja tőlem, ugyancsak nehéz és hálátlan feladat elé állít engemet. Nincs ugyan könnyebb a szép programmok felállításánál, de milyen nehéz a szép tervek megvalósítása! Aki igéreteiben nem csupán általánosságokra szorítkozott, az oly váltókat állít ki, melyekről nem tudhatja, vajjon beválthatja-e őket? Programmot tulajdonképpen inkább egy hosszú életpálya végén kellene adni, mintsem a hivatal elfoglalása alkalmával, amikor ha vannak is terveink, de nem ismerhetjük a megvalósításukat gátló körülmények egész súlyát. A jó hadvezér erejének és a körülményeknek mérlegelésével módosítja csataterveit. Nálunk azonban nincsen hiány a szebbnél szebb programmokban. Talán kissé sokat is hallunk arról, amit cselekedni kellene, amit tenni fogunk, szándékozunk. Szeretjük a jövő zenéjét hallani, mohón várjuk a megváltó eszméket, a prófétákat; de az elért eredményeket nem mindig méltányoljuk igazságosan, mert csak a programmokkal, nem pedig az élet támasztotta nehézségekkel mérjük őket.