Egyetlenegy ​magyar nyelvű verssor sem maradt utána, mégis a magyar líra első nagy, korszakos alakja, Balassi, Csokonai, Petőfi, Ady és József Attila rangos elődje, „drága és jeles tudós … kinek mása ő előtte nem volt Magyarországba, kiváltképpen az versek szörzéseibe…” (Heltai Gáspár), ez az ízig-vérig humanista ifjú, aki „nemzetségére nézve magyar, erkölcsében olasz, tudományában csodálatos, sőt inkább bámulatot keltő” (Guarino de Verona), az első magyar költő, kinek „szép híre, neve” nem állt meg az országhatárnál, kinek munkásságát olyan világhírű gondolkodók tartották nagyra, mint Erasmus és Carducci; az első magyar költő, akinek műveiben az emberi személyiség a maga természetes pompájában valósul meg, a testi szenvedély, a személyes öröm és a személyes fájdalom, a köznapi tragédia éppógy témája, mint az országos kataklizmák, az apokaliptikus víziók sora, az első egyéni hangú, mély érzésekben és gondolatokban gazdag európai, aki mégis sajátosan magyar, noha latin nyelven alkotta műveit, elsőként fedezve fel a magyar tájat a maga termésuetes szépségében, a magyar várost a maga sajátos kulturális értékeivel, aki „költészetének kiválóságával nem csupán kortársait múlta felül, hanem az egész régiséggel is felvette a versenyt” (Zsámboki János), példa és követendő minta a magyar humanista költőnemzedéknek, s végig kísérhető, töretlen fényű hatás a későbbi korok magyar nyelvű irodalmában.

„A könyv anyaga: Kassák Lajos költői művei 1904-től 1967-ig; azaz a kötet hatvankét év munkáját foglalja magába.
A versek száma kétezren felül van, ezek között a 2-3 soros töredéktől a 14 soros szonetteken át a kb. 600 soros A ló meghal, a madarak kirepülnek-en keresztül a kb. 3500 soros prózaversben írt Máglyák énekelnek-ig a legkülönbözőbb terjedelmű művet megtalálhatjuk. a verstermés egésze mintegy 30 000 sor” – írja a kötet utószavában a költő felesége. Összes verseinek új, javított kiadása talán minden eddigi gyűjteménynél alaposabban, átfogóbban ismertet meg a modern magyar és egyeteme művészet egyik legsokoldalúbb, legérdekesebb alakjával. A költő az európai avantgarde alkotóival egyidejűleg vívta meg a maga művészi forradalmát, megkapóan új mondanivalóinak friss formát keresve és találva. Életszemléletének, valóságlátásának, szüntelenül változó s önmagához mégis mindig hű, szuverenitását a merész kísérletek közt is megőrző egyéniségének legtisztább, legérzékenyebb tükre: lírája.
„A versek végtelen, forradalmas, kaotikusan vajúdó, tűzben és füstben tekergő sorai a mai lelket zengetik meg – és a szavak, melyeket mintha felrobbantott volna a világ katasztrófája, új pályákon keringenek” – írta első, 1915-ös könyvéről Kosztolányi, s végigtekintve a kötetek során megértjük, hogy csak a korai művek gazdag, teremtő diszharmóniájából bontakozhatott ki az érett kassáki líra lenyűgöző szintézise, az a költészet, melynek ars poeticáját a költő így fogalmazta meg: „Az igazi nagy művész a rend és az egység odaadó szolgálatában dolgozik. Nem a személyének kijáró dicséret és kitüntetés érdekli, hanem a mű tisztasága, egyetemes érvényű tartalma, formai tökélye.”