Habent sua fata libelli … De nemcsak a könyveknek, a festményeknek is megvan a maguk sorsa … A Tornyai-hagyaték ügye két alkalommal is a sajtószenzáció középpontjába került: először közvetlenül a festő halála után, másodszor pedig majd fél évszázad elteltével. 1936. szeptember 24-én, a temetést követő napon már hasábos cikkek jelentek meg az újságokban, az egész címoldalt betöltve: „Eltűnt Tornyai János 800 képe. Nyomozást indított a hódmezővásárhelyi rendőrség” (Magyarország), „Eltűnt nyolcszáz Tornyai-kép” (Pesti Napló), „Tornyai János özvegyének drámai nyilatkozata az eltűnt festményekről és a művész utolsó hónapjairól” (Magyarország) . 1984. november végén egy szinte hihetetlen, nem várt felfedezésről, „az évszázad leletéről” adtak hírt a lapok: „Festmények a padló alatt. Ismeretlen Tornyai-képek kerültek elő” (Esti Hírlap); „Szenzációs felfedezés. Ismeretlen Tornyai-festmények és -dokumentumok” (Népszava); „Festménykincsek az özvegy ágya alatt” (Hétfői Hírek); „A visszajussolt életmű” (Magyar Hírlap). A páratlan felfedezést gyors kiállítás követte, amelyen az érdeklődők hosszú sora ismerkedhetett meg az előkerült rendkívül értékes anyaggal. A kiállítás rendezője, Bodnár Éva számára pedig kitűnő lehetőség kínálkozott arra, hogy eddigi kutatásait kiteljesítve, az életmű fehér foltjait betöltve, az előkerült 717 festmény és rajz, a 80 napló és más dokumentumok alapján egy, az eddiginél árnyaltabb, teljesebb életpálya képét rajzolja meg. Új művéből plasztikusan tárul elénk Tornyai János emberi, művészi portréja, és megismerkedhetünk az alföldi festészet kialakulásának történeti hátterével is.

Derkovits Gyula (1894-1934) a huszadik századi magyar képzőművészet egyetemes jelentőségű alakja, aki autodidaktaként küzdötte fel magát festőink és grafikusaink legnagyobbjai közé. Hogyan sikerülhetett ez? Mi művészetének titka? Olyan kérdések ezek, amelyek mindmáig foglalkoztatják a kutatókat. Ezekre a kérdésekre keres választ Derkovits ismert monográfusa, Körner Éva is, aki a jelen kötet előszavában szemléletesen mutat rá egy sajátosan nemzeti, csakis Magyarországon lehetséges és sajátosan egyéni, csakis Derkovits személyiségével és helyzetében lehetséges művészet megszületésének feltételeire. A terrornak azokban az éveiben, amikor a tömegeket közvetlenül mozgósító kollektív munkásművészet erőit szétmorzsolták, s a polgári festészet az esztétizmus sáncai mögé vonult, a csenden csak az olyan hang tudott áttörni, amely a történelem tisztán felismert logikáját a halált vállaló elfogult szenvedély hatalmas erejével hirdette. A proletárművész Derkovits élete legszemélyesebb mozzanataiban osztályának sorsát és a magyar történelem legmélyebb tragédiáját élte át, így tudott az egyediből, a mindennapiból általános érvényű, maradandó, szimbolikus tematikát és formát alkotni. A kötetet 78 színes és 32 fekete-fehér kép Illusztrálja. Áttekintést adnak munkásságáról a még Cézanne és az aktivisták hatását mutató kezdetektől az expresszionista valóságmegfigyelésen át az érett művész leheletfinom árnyalatokkal megfestett, tömör szerkezetű és gazdag érzelmi atmoszférát árasztó fő művéig.