André ​Maurois a legtárgyilagosabb francia író. Ha nem jut ki Amerikába, aligha írta volna meg a francia összeomlás döbbenetesen hiteles, megrendítő történetét. Mert Maurois – mint az igazi nagyok közül is csuk a kivételek – kötelességének érzi, hogy a legszigorúbban ragaszkodjék a valósághoz, még akkor is, ha a tények ellene és eszmei felfogása ellen bizonyítanak; sőt olyan világtörténelmi kiállás mellett, mely akkor is idegen és elriasztó marad a számára, ha feltétlen realitását sikerek sorozata jelenti. Maurois tudja, hogy történelmi korszakokat és eseményeket elfogulatlanul csak a tér és az idő kettős távlatából ítélhet meg igazi író. S ha alig egy esztendő teltén mégis közreadta a nagy francia csalódás történetét, csak úgy foghatott hozzá, hogy az Oceánnal választatta el magát az események színhelyétől.