A könyv szerzője eredeti foglalkozását tekintve filmrendező és forgatókönyvíró – egy hollywoodi stúdió megbízásából hosszabb időt töltött a Távol-Keleten. A sámánizmus, a meditáció és ezoterikus területen végzett tanulmányai, tapasztalatai inspirálták művei megírására. E remek könyvet ajánljuk mindazoknak, akik vonzódnak a misztika és a romantikus kalandok világához, és nem riadnak vissza egy kis hátborzongató izgalomtól sem. Kötetünk két regényt tartalmaz. A Démon a Távol-Keleten játszódik, és rendelkezik a sikerkönyv minden kellékével; egzotikus miliő, miszticizmus és különleges karakterek teszik izgalmassá a regényt, amelyből nem hiányozhat a Mágikus Szerelem sem. A Sámán a XIII. századi Koreában kezdődik és napjaink Los Angelesében fejeződik be. A történet főszereplője egy sámánnő, akinek egy évszázadok óta kísértő, borzalmas családi átokkal kell lélegzetelállító, halálos küzdelmet folytatnia…

A szerzők részletesen kifejtik véleményüket az 1999. évi napfogyatkozásról, és megpróbálják prognosztizálni hazánkban és a világban a napfogyatkozás hatására bekövetkező eseményeket. — Balogh Endre, Bán Tamás, Frankné Jordán Eszter, Jakab Zoltán Csaba, Mireisz László, Szatmári Zoltán, Szendrei Jutka, Szepesi János, Trentai Gábor

A fény gyógyító erejét általában ismerjük, a színekét már kevésbé. Jóllehet a színek a „fény”, a „napsugár” gyermekei. Ahol hiányoznak a színek, ott a magány, sivárság és az élettől való féelelem uralkodik. Ahol színes a környezet, ott a fejlődés, élet, erő és öröm lakik.

Michel Nostradamus XVI. századi orvos, fizikus, asztrológus, Medici Katalin francia királyné háziorvosa, 1555-ben adta ki híres könyvét, a Centuries-t, amelyről évszázadok óta vitatkoznak a szakértők: példátlanul igazolódott jóslatok gyűjteményéről, vagy ködös költői látomásokról van-e szó? Alig jelent meg a könyv, egyik jóslata máris beteljesedett: II. Henrik valóban úgy halt meg, ahogyan azt az író előre látta. Ki volt Nostradamus? Hogyan élt? Miket jövendölt? Erről szól Vághidi Ferenc 1940-ben megjelent méltatlanul elfelejtett, művelődéstörténetnek, szépirodalomnak egyaránt kitűnő könyve, amely ma már ritka csemegének számít a gyűjtők körében.

A sors mint esély és az Út a teljességhez hazánkban is nagy sikerű írója. Thorwald Dethlefsen ezúttal az emberi élet egyik legizgalmasabb kérdésével szembesíti olvasóit, bevezetvén őket a reinkarnáció, az újra testet öltés rejtelmeibe. Az élet nem ér véget a halállal, hanem egy, a mienktől különböző, testetlen létformán keresztül újra visszatér az anyagba. A nagy vallások, különösképpen a keletiek, mindig is tisztában voltak ezzel, de csak a mi századunkban érkezett el az ideje annak, hogy tudományosan megalapozott kísérletek segítségével támasszuk alá az eleddig csupán hiten alapuló elképzeléseket. A szerző hiteles jegyzőkönyvekkel mutatja be regressziós hipnoterápiáját, amelynek során pácienseit előző életeibe vezeti vissza. Az eljárás elméleti megalapozásából kiderül, hogy Dethlefsen, sajátosan eredeti módszerét alkalmazva, nem csupán az újjászületés bizonyítékait véli megtalálni, hanem egyúttal meg is gyógyítja páciensei neurózisát, feloldja traumáikat. Az újjászületés élménye és ennek alapos feldolgozása a kliensek számára lehetővé teszi a tudatosabb, felelősségteljesebb életet, segít rátalálni az „útra a teljesség felé”.

A kabbalisták titkos tudományuk használatát öt részre osztották. A természetes kabbalát a természet misztériumainak tanulmányozására használták. Az analogikus kabbalát azért alapították meg, hogy segítségével azt a kapcsolatot mutassák be, mely a Természetben található összes dolog között fennáll, és a bölcseknek megmutattatott, hogy minden teremtmény és szubsztancia lényege egy, és hogy az ember – a Kis Univerzum – Isten kicsinyített mása – aki a Hatalmas Univerzum. Az elmélkedő kabbala azon okból lett kifejlesztve, hogy feltáruljanak általa a magasabb szellemi képességek, a mennyei szférák misztériumai. Az absztrakt ítélőképességek általa segítenek megérteni a végtelenség mérhetetlenségét, és megismerni azokat a teremtményeket, amik a végtelenségben léteznek. A asztrológiai kabbalát azok ismerték meg, akik az erőben és a nagyságban tanulmányozták tanait, valamint a valós testek szubsztanciáját, és a bolygók misztikus szervezetét. Az ötödik, vagy mágikus kabbalát azok tanulták, akik uralkodni akartak a démonok, és az embernél alacsonyabb szellemek felett, melyek a láthatatlan világhoz tartoznak. A talizmánok, amulettek, varázslatok és könyörgések által történő gyógymódok is nagyon becsesek voltak. Adolph Franck szerint a Széfer Jecirá abban különbözik más szent könyvektől, hogy az nem magyarázza meg a világot, és azt a csodát, ami Isten gondolatán nyugszik, vagyis nem akar az Isteni akarat lefordítója lenni. Az ősi művek Istent színes alkotásai alapján mutatják be. A kabbala azt tanítja, hogy a világegyetem szervesen és meghatározott rend szerint fejlődött, követve a Lángoló Kard útját. Így szimbolikus magyarázattal szolgál a világegyetem eredetére, az ember és Isten kapcsolatára, magát a teremtést emanációként fogva fel, amelyben a Végtelen Fény az Élet Fáján ke-resztül manifesztálódik.

A csillagászat és az asztrológia segítségével, világirodalmi, mitológiai alátámasztással bemutatja az eddig még ismeretlen földtörténeti korszakokat – az emberi lélek és szellem formálódásával egyetemben -, s választ ad történelmünkre, sorsunkra, feladatunkra, múltunkra, jelenünkre és jövőnkre.