• Budapest és környéke

    0

    1 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Megmentett gondolatok

    0

    Első ízben olvashatjuk együtt a zömében 1954-ben készült kilenc „megmentett gondolat”-ot: kilenc igazi Németh László-esszét, kilenc „összefoglaló pillantás”-t. Míg ezt a ciklust az író az „eszmények átadásá”-nak tekinti, a következőt – Magyar Műhely, Műfaji kérdések – a „mesterségbeli tudás” gyűjteményének. Később, betegsége nehéz éveiben is ugyanaz a makacsság hajtja, mint a „megmentett gondolatok” írása idején: minden írásával hitet, az életösztönt képviseli. Az Elvágott kötelek s Az elhallgatás emlékei is hű a mindenkori, percre sem szűnő szép Németh László-i gondolathoz és magatartáshoz: „az író: vállalkozás”

    600 Ft
    Kosárba teszem
  • Erdély és népei

    0

    Mályusz Elemér 1941-ben igy irt: „A mai arra kiváncsi, hogy a magyar nép Erdély földjét miként tette otthonává, generációk munkájával mint teremtett rajta szántókat és gyümölcsösöket, falvakat és városokat, biztos alapot ezernyi ezer család megélhetéséhez, de arra is, hogy a szászság és a románság hogyan lettek az úttörő ma-gyar nép társai, s vele milyen művelődési kapcsolatai szövődtek.” A fenti gondolat közel hat évtized múltán is érvényben maradt. Tudományos szempont-ból természetesen nem is lehet kérdés, hogy a magyar vagy a román nép elődei vették-e előbb birtokba a bérces hazát”. Megcáfolhatatlan adatok garmadája bizonyítja, hogy a románok őshonosságának”, dák eredetmi-toszának nincs alapja, hiszen a források szerint századokkal a magyar honfoglalás után is csak kóborló jövevények a magyarok országában. A XIV. század közepéig még román képzésű erdélyi helynevünk sincs. Kötetünk tudós szerzői Erdély népeinek történetét tekintették át az ókortól az 1941-es esztendő népszámlálásáig. Szakszerűen, elfogulatlanul és hitelesen.

    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Az utolsó száz év története

    0

    A 19. század új nagy eszmékkel, feszült várakozásokkal, káprázatos ígéretekkel köszöntött az európai emberiségre. A remények nem bizonyultak hiábavalóknak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a bécsi kongresszust követő száz esztendőn keresztül nagyobb haladást tett a technikai civilizáció, mint Krisztus korától a francia forradalomig, s az anyagi világ megismerése többet fejlődött a 19. század folyamán, mint azelőtt másfél évezreden keresztül. A nagy találmányok: a vasút, a gőzhajó, a villamosság gyakorlati kihasználása, valósággal átváltoztatták földünk arculatát. A találmányok nyomán keletkezett új termelési módszerek megsokszorozták az anyagi javakat, s a közép- és újkor szerény méretű ipari és kereskedelmi központjai az elmúlt évszázad folyamán hatalmas arányú világvárosokká duzzadtak. Munka, gyorsaság, haladás, – ez jellemzi a 19. század emberét. A politikai és gazdasági nézetek, amelyek a legújabb korszakot mozgatják, még az előbbi évszázadban születtek meg, de most már a megvalósúlás küszöbén állanak. Az egyén mennél szabadabb érvényesülése az élet minden viszonylatában, de főleg a politikai és a gazdasági élet területén, – ez ebben a korban az írányitó és előrehaladó gondolat. A politikai és gazdasági életben érvényesülni törekvő individualizmusnak az 1812-iki spanyol forradalom adott nevet s azóta liberalizmusnak nevezik.

    1 200 Ft
    Kosárba teszem
  • A Farkasréti temető II.

    0

    Az alábbi, Farkasrét ma meglévő emlékeit felsoroló adattárról mindenekelőtt azt kell kijelentenünk, hogy – jóllehet mintegy 5700 tételes – nem tekinthető teljesnek. Mint az első kötet bevezetésében szóba került, az érdeklődésre számot tartható farkasréti emlékek maradéktalan felsorolása akár nyolc-tízezresre is duzzaszthatná a névsort. Terjedelmi okok miatt nem említhettünk meg minden ismert személyt, és szintén a terjedelemre való tekintettel nem szerepel az adattárban az áthelyezett sírok korábbi fellelhetőségi helye, tehát az újratemetések felsorolása sem. Ugyanakkor az adattár, kiegészítve az első kötetben a felszámolt emlékeket felsoroló jegyzékkel, kielégítő mértékben reprezentálja a Farkasréti temető múltját és jelenét. Az adattár topografikus rendben épül fel: parcellánként, illetve területi egységenként, ezen belül pedig soronként és sírhelyenként veszi számba a jelentősebb emlékeket. Az egyes fejezetek élén mindig a parcella száma áll, az egyes tételek élén pedig a soré és a sírhelyé. Utóbbi egyszerű esetben két számot jelent, melynek feloldása a következő: 1-31 Abody Béla – az első sor 31-es számú sírhelye (a 26/2. parcellában). A névmutatóban a teljes számsor szerepel, tehát Abody Béla: 26/2-1-31. Jelentős számban fordulnak elő dupla sírhelyek, például: 5-7/8 Ábrahám Ambrus Andor – az ötödik sor 7/8-as számú sírhelye (a 2/6. parcellában). Elenyésző mennyiségben, de akadnak két szomszédos számozású sírhely közé „beszúrt” újabb sírok is, például: 2-45/1 Ádám Zsigmond – a második sor 45/1-es számú sírhelye (a 41. parcellában).

    1 500 Ft
    Kosárba teszem
  • Kosztolányi Dezső Pesten és Budán

    0

    A kiterjedt Kosztolányi irodalom tanúsága szerint’ senki nem vizsgálta eddig a modern magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának viszonyát élete fő városához, Budapesthez. Meglehet, nem olyan jellegű irodalomtörténeti adósságról, oktalanul figyelemre nem méltatott lehetőségről van szó, amely módosítani volna képes a róla kialakult értékelést. Kosztolányi Dezső mint költő és főként mint prózaíró az újabb irodalmi modernség 1980-as évek eleji áttörése óta (ismét) az őt megillető helyre került a magyar irodalmi köztudatban. Nem mindenki olvassa és szereti egyformán, de nincsen mérvadó alakja a mai magyar szellemi életnek, aki írói jelentőségét vitatná. Jelen vállalkozás során erre az írott és íratlan szakmai és befogadói közmegegyezésre támaszkodom. A Kosztolányival kapcsolatos adósságunk nem elsősorban irodalmi természetű. Nem az irodalomtörténetnek van nagy szüksége Budapest Kosztolányijára, hanem a város mai önképéből hiányzik egyik legodaadóbb, legszenvedélyesebb írójának őt illető szellemi része. E válogatással ezt a mulasztást igyekeztem pótolni.

    1 200 Ft
    Kosárba teszem
  • Kultúrák találkozása

    0

    „„… Az utcán por, bűz, német szó, piszok…” – jellemezte a földi valóság Pest-Budáját esztétikai tankölteményében Arany János, nem éppen mennyei attributumok közé illesztve az idegen nyelvet. [1] Az izmosodó magyar nacionalizmus – mint valamennyi társa – az egytörvényű, egynyelvű nemzet vágyképének bűvöletében magától értetődő természetességgel utasította el a középkori maradványnak érzett nyelvi sokszínűséget, s elérendő célként tételezte, majd fényes eredményként ünnepelte a főváros magyarosodását. Nyelvében, kultúrájában valóban nem volt csak magyar a Dunaparti kettős város: németek, szlovákok, szerbek, s tucatnyi kisebb népközösség tagjai keresték boldogulásukat az 1790-es évek óta egyre egyértelműbben fővárosi szerepet betöltő, s szinte amerikai tempóban növekvő Pest-Budán.” „„… Az utcán por, bűz, német szó, piszok…” – jellemezte a földi valóság Pest-Budáját esztétikai tankölteményében Arany János, nem éppen mennyei attributumok közé illesztve az idegen nyelvet. [1] Az izmosodó magyar nacionalizmus – mint valamennyi társa – az egytörvényű, egynyelvű nemzet vágyképének bűvöletében magától értetődő természetességgel utasította el a középkori maradványnak érzett nyelvi sokszínűséget, s elérendő célként tételezte, majd fényes eredményként ünnepelte a főváros magyarosodását. Nyelvében, kultúrájában valóban nem volt csak magyar a Dunaparti kettős város: németek, szlovákok, szerbek, s tucatnyi kisebb népközösség tagjai keresték boldogulásukat az 1790-es évek óta egyre egyértelműbben fővárosi szerepet betöltő, s szinte amerikai tempóban növekvő Pest-Budán.”

    1 500 Ft
    Kosárba teszem
  • A modern metropolisz

    0

    A városok növekedése, amely a múlt század folyamán az iparosodás, a kereskedelem fellendülése s a nemzetek egységesülése révén oly látványos gyorsasággal ment végbe, világvárosi központok kiterjedt hálózatát hozta létre. Az 1800-ban még mindössze 54,000, majd száz év múltán immár 732,000 lakosú Budapest gyarapodása csupán egyike a modern urbanizáció megannyi, főként Nyugat-Európában és Észak-Amerikában szembetűnő példájának, melyek rendre előrevetítették, párhuzamos jelenségként kísérték, sőt nem egy esetben jócskán túlhaladták a magyar főváros dinamikus fejlődését. Ehelyütt elég csupán néhány nagyváros példáját idéznünk. London lélekszáma e száz év leforgása alatt 1,117,000-ről 6,586,000-re, Berliné 172,000-ről 1,189,000-re, míg a semmiből egyszeriben Amerika közép-nyugati metropoliszává lett Chicagóé a nulláról 1,100,000-re emelkedett! Ezzel együtt azon országokban, ahol e fenti városok találhatók, a városlakók össznépességen belüli aránya is érzékelhető növekedésnek indul. A tanulmánykötetünk által vizsgált korszak küszöbén, 1900-ban még csupán Angliában találunk jelentékenyebb (8,2%-os) arányban nagyvárosi (esetenként legalább százezres lélekszámú) népességet. Ám alig egy évtized múltán, 1910 körül ugyanez az arány Nagy Britanniában immár 40,7, Németországban 21,3 míg az Egyesült Államokban 22,1%-ra rúg. [1] A huszadik századi népességszaporodás lelassultával a városok növekedése is csökkent. Ezt követően a világháborús felfordulás és a nemzetközi vetélkedés zavarta meg az urbanizáció távlatosabb trendjét. Az 1945-től napjainkig tartó időszak folyamán jónéhány amerikai nagyváros, mely korábban prominensnek számított, lélekszámát tekintve folyamatos apadást mutat. Közülük talán Detroit a legfigyelemreméltóbb példa, az a város, amelynek sorsa szorosan egybefonódott az amerikai autóipar fénykorával és hanyatlásával. Hiszen míg Detroit lakossága 1940-ben, tetőzése évében 1,623,000 embert számlált, mára alig valamivel haladja meg az egymilliót. Másutt ugyanakkor – főként az Egyesült Államok „napövnek” nevezett déli és nyugati vidékén – újabb, kevésbé centralizált, az autóhasználathoz jobban kötődő, ám a régieknél nem kevésbé nagyvárosi jellegű központok kerültek előtérbe – elég csak néhányukra: Atlantára, Hustonra, Phoenixre, vagy éppenséggel Los Angelesre gondolnunk.

    1 500 Ft
    Kosárba teszem
  • Jókai Budapestje

    0

    Budapesten, 1904. május 5-én este fél tízkor meghalt Jókai Mór.[1] A Dr. Teleki Sándor, VII. kerületi tiszti főorvos által másnap kiállított halottvizsgálati bizonyítvány tanúsága szerint a 79 éves korában elhunyt magyar regényíró 61 évet élt a magyar fővárosban.[2] A város ez alatt a hat évtized alatt, 1843–1904 között óriási változáson ment keresztül, és az átalakulásnak ez a korszaka, noha számos társadalmi melléktermék megjelenése kísérte – száz év távlatából ezt már bízvást kijelenthetjük –, olyan sikeres modernizációs programot hajtott végre, amely azóta is példa nélküli Budapest történetében. Budapest korabeli fejlődése szervesen illeszkedett a 19. századi urbanizáció világszerte érvényesülő történeti kontextusába, amelynek egyik legfontosabb következménye éppen a modern nagyvárosok létrejötte volt. A metropoliszok kialakulása után megváltozott minden: a mindennapi élet, a térhez és időhöz való viszony, a társadalom szerkezete, a művészetek és a tudományok, a gondolkodás, átalakult a demokrácia, és végül, de nem utolsósorban a nagyvárosok mint a modern fejlődés hajtómotorjai még a kisvárosok és a falvak világát is átformálták. Párizs példáját előtérbe helyezve David Harvey a következőképpen foglalja össze a modern metropoliszok megszületése nyomán végbement modernizáció jelenségét: „Valami igazán drámai történt Európában általában, de konkrétan Párizsban is 1848-ban. […] ebben az időben radikális törés következett be a Párizsi gazdaságban, mindennapi életben és kultúrában […]. 1848 előtt egy olyan vízió élt a városról, amely alapján legjobb esetben is csak foltozgatni lehetett a középkori városi infrastruktúra lyukait, utána jött Haussmann, aki szinte furkósbottal hajszolta bele a várost a modernitásba. Előtte a festészetben olyan klasszicisták alkottak, mint Ingres és David, továbbá a koloristák, mint Delacroix; utána Courbet realizmusa és Manet impresszionizmusa nyert teret. Előtte romantikus költők és regényírók voltak (Lamartine, Hugo, Musset és Georges Sand); utána egy feszes, minimalista, éles próza és költészet jött, mint Flaubert-é és Baudleaire-é. Előtte a kézi munka alapjain nyugvó, szétforgácsolt szervezetű gyáriparok léteztek, amelyek azonban ekkor nagymértékben utat engedtek a gépesítésnek és a modern iparnak. Előtte kicsiny üzletek álltak a szűk és kacskaringós utcákon vagy árkádok alatt, utána jöttek az óriási kiterjedésű áruházak és a boulevard-ok. Előtte utópizmus és romanticizmus, utána keményfejű vezetési módszer és tudományos szocializmus. Előtte a vízhordó-foglalkozás központi jelentőséggel bírt, de 1870 körül szinte eltűnt, amikor a vezetékes víz elérhetővé vált.[3] Harvey példáinál maradva, a sugárutak és boulevard-ok, a vízvezeték-rendszer és általában a modern infrastrukturális hálózatok kiépítése, a modern gyáripar és a nagyáruházak terjedése a 19. századi urbanizációnak azok az alapelemei és háttértényezői voltak, amelyek számos, itt nem részletezhető jelenséggel együtt a modern nagyvárosok létrejöttéhez és a nagyváros szolgáltatásaitól függő városlakók modern nagyvárosi életformájának kialakulásához vezettek. A korabeliek mindezekben a fejleményekben a modern civilizáció kezdetét látták. Nem volt ez másképp Budapesten sem. Jókainak és kortársainak azonban Budapest, mint a modern tudomány és technika vívmányaira épülő egészséges nagyváros, (sanitary city) nem önmagában volt fontos, hanem mint a magyar nemzet modern kori fejlődésének eszköze és szimbóluma. Hitt abban, hogy a város, amely a szeme láttára nőtt fel, vált egyre szebbé, gazdagabbá és komplexebbé, nem valamilyen mesterséges eszközökkel „előidézett tünemény, hanem az ország közérdekének, az alkotmányos, a közgazdasági, kereskedelmi és közművelődési tényezők találkozásából természetesen támadó eredmény.” Budapest tehát – a várostörténeti szakirodalomból vett fogalommal élve – nem egy parazita város, amely az erőforrások elszívásával és monopolizálásával a magyar vidék fejlődésének legfőbb gátját jelenti, hanem „Magyarországnak valóságos fővárosa, mely egyfelől rohamos növekedésével hatalmas vonzerőt gyakorol az egész országra; míg másfelől a nemzeti, közművelődési, kereskedelmi, közlekedési góczpontot képezi, melyből az egyesült törekvés az egész országra ismét szétárad.”[4] Azaz Budapest a modern Magyarország fejlődésének hajtómotorját és zálogát jelentette számukra, amelyben a város fokozatos és megállíthatatlannak tűnő elmagyarosodása, az, hogy a város kifejtse nemzeti jellegét, legalább olyan fontos, ha nem fontosabb szerepet játszott, mint a villamosvasút és a telefon megjelenése, valamint a Dunán épülő hidak növekvő száma.[5] Jókai Mórnak kora Budapestjéhez való viszonyát tehát egyszerre jellemezte egy sajátos nemzeti látószög, de fontosak voltak számára a nagyváros civilizatórikus vívmányai is, amelyek az európai – de tegyük hozzá, hogy az észak- és dél-amerikai – városfejlődéssel való lépéstartás élményét közvetítették számára. Jókait a magyar főváros növekedésének sodra egyfajta rajongással töltötte el, és ebből fakadt az az optimizmusa, amely Budapest jövőjével kapcsolatos gondolkodását is meghatározta. „Minket azonban, kik az alatt, míg a főváros megifjult, benne megvénültünk, kiket az előrehaladás sodra magával ragad, nem a jelen, hanem a jövendő Budapest képe kecsegtet. Az a kép, mely már kilépett az álmok ködéből, mely alakot öltve közelít felénk, melynek le van téve az alapja, mely már emelkedik ki a földből – a legközelebbi évek Budapestje.”[6] Jókainak a magyar fővárosról alkotott képében tehát még összekapcsolódott a közelmúltból táplálkozó büszkeség a jövő iránti lelkesedéssel, bizalommal. Minket azonban, ennek a kötetnek a szerzőit és szerkesztőit, a 20. század történelmi tapasztalatai örökre megfosztottak Jókai Mór életének és korának optimizmusától. A 19. század hagyományából a hazánk fővárosa, az egyetlen magyar metropolisz iránt érzett büszkeség érzése ugyan máig tovább él, de ezt már nem egyfajta naiv lelkesedés, mint inkább a hibák önostorozó felhánytorgatásának hangulata veszi körül. Borbíró Virgil ezt a fajta attitűdöt a következőképpen fogalmazta meg: „Minden városnak megvannak az imádói és szerelmesei. De csak kevés város van, amely tökéletes és hibátlan. Ezért van az, hogy éppen azok, akik legjobban szeretik városukat, a »Város«-t, – szemrehányással illetik azokat, akik e hibákat szerintük okozták. Ezért van az, hogy míg az idegenek, akik rövid tartózkodás alatt a városnak csak a szépségeit látják és csodálják és dicsérik – a városhoz tartozók legjobbjai hallgatva csodálják szépségét és hangosan ostorozzák hibáit. Így van ez másutt is és így van ez Budapesten is. Mi, akik innen el nem tudnánk szakadni, akik a külföld legszebb városaiból Budapestre visszatérve, lelkesedéssel és megmámorosodva nézzük azt, akik kipirult arccal vezetjük külföldről érkezett barátainkat Budapesten – mi látjuk legélesebben a hibákat, amelyeket napról-napra tapasztalunk – mi, akik a többi város szépségein tanultunk, fájlaljuk leginkább Budapest hiányait. De nemcsak ostorozzuk városunk hibáit, hanem állandóan követeljük szebbé és jobbá tételét”.[7] Mindezt azért volt szükséges elöljáróban elmondani, mert a két kötet tanulmányainak többségét is egyfajta kettősség jellemzi. Az alábbi írások a fények mellett az árnyékot, a kedélyes hangvételű elbeszélések elhallgatásait, a modernizációs üdvtörténet hátterében meghúzódó társadalmi problémákat, a kultusz mögött szinte spontánul képződő és növekedő ellenkultuszt is vizsgálják. Az olvasó feltehetőleg gyakran talál majd bennük a megszokottól többé vagy kevésbé eltérő témaválasztást, megközelítésmódokat vagy értelmezéseket. Így a Bevezetést követő második részben, amely a Budapesti Negyed korábbi író-számainak hagyományát követve az irodalmi-életművet helyezi a középpontba, mindjárt két olyan regény is felbukkan, amely korábban nem tartozott a Jókai-kánon fő áramába. Jókai terézvárosi regényéről, az Asszonyt kísér – Istent kísért című műről szóló Eisemann György-tanulmány hol suttogva, hol „suttogva sem”, végül azonban egészen expliciten azt fogalmazza meg, hogy az egyelőre a kánon hátterében húzódó Jókai-szövegek mennyire meglepően aktuálisak napjaink recepciótörténeti problémáinak vizsgálata szempontjából. Virágh András pedig a Hayden White nevéhez fűződő metatörténeti megközelítés szempontjából vizsgálja a történetírói és a történeti tárgyú szépirodalmi művek elmosódó határainak kérdését Az utolsó budai pasa című regény kapcsán. A két kánonon kívüli műről szóló írást a Jókai-kánon alapművének számító regény, az Egy magyar nábob elemzése követi. Tarjányi Eszter tanulmányában azt mutatja be, hogy Jókai miképpen találta meg a nemzeti narratíva megújításának lehetőségét az irányregény és a családregény műfajainak köztes terében. Mindazonáltal e kötet szerkesztése során fő célkitűzésünk az volt, hogy ne kizárólag irodalomtörténeti és irodalomelméleti dolgozatok kerüljenek be e tematikus számba. Mindezt azért láttuk szükségesnek, mert Jókai Mór Budapest számára jóval több volt, mint egy fővárosi író. „Hosszú életpályám alatt nemcsak költő voltam, hanem politikus is, és mint ilyen, hírlapíró, élclapszerkesztő, adomázó, képviselőjelölt, törvényhozási szónok: azonkívül történet-, táj- és népismeíró, sőt még kertész is.”[8] Ezen túlmenően tudatosan törekedtünk egyfajta interdiszciplináris szemlélet érvényesítésére is. A harmadik fejezet nyitótanulmányában Renkecz Anita behatóan elemzi a Borsszem Jankóban 1868–1875 között megjelent Jókai-paródiákat, és írása amellett, hogy jól megismerhető belőle a korabeli politikai humor, jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz is, hogy oldódjon a Jókairól mint nemzeti ikonról élő, sokszor túlzottan merev kép. Jókainak a munkásmozgalomhoz való viszonyát elemző Vörös Boldizsár-írás, nem különben Géra Eleonóra tanulmánya a korabeli magyar gyermekvédelem problémáiról, a Nagypénteki Református Társaságnak és az egyesület életében aktív szerepet vállaló Jókay családtagoknak a nincstelen gyermekek megsegítése érdekében kifejtett tevékenységéről a modern fejlődésnek már azokat a tüneteit helyezi a vizsgálat középpontjába, amelyekről a kor sokszor túlzottan optimista elbeszélései gyakran megfeledkeztek. Az őszi számot végül Szívós Erika elemzése zárja, amely az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című, eredetileg Rudolf trónörökös kezdeményezése nyomán és Magyarországon Jókai hathatós közreműködésével készült kiadvány Budapest-kötetének kedélyes hangvétele mögé nézve meggyőzően mutatja ki a századvégi magyar nacionalizmus egyoldalúságait: a társadalmi problémák tárgyalásának hiányát és a nemzetiségek háttérbe szorítottságát. A szöveges hagyatékra koncentráló tanulmányok után a téli számot nyitó negyedik fejezet írásai a fennmaradt tárgyi örökség világának bemutatására tesznek kísérletet. Ennek során megismerkedhetünk az író Jókai Mór életének talán két legfontosabb terepével: a szőlővel és a dolgozószobával. Az előbbit M. Szilágyi Kinga tanulmánya mutatja be, míg az utóbbin Kalla Zsuzsa kalauzolja végig olvasóinkat.

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Görögök Budapesten

    0

    A Budapesti Negyed jelenlegi tematikus számának olvasói a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében 2005. március 25-én megtartott „Lánchíd-konferencia” előadásainak szerkesztett változatát tarthatják kezükben. A tudományos találkozót, amely a görög kereskedőknek és a görög tőkének az Osztrák-Magyar Monarchiában játszott szerepével foglalkozott, a Habsburg Történeti Intézet és a Magyarországi Görögök Kutatóintézete szervezte a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. A konferencia időpontja, helyszíne, s mindenekelőtt címe tudatosan szimbolikus volt. Maga az időpont, március 25-dike az 1821-es görög szabadságharc kirobbanásának évfordulója, a modernkori Görögország szimbolikus születésnapja, amely a mi 1848. március 15-dikénkhez hasonló szerepet játszik a mai görögök nemzettudatában. Szimbolikus azonban a helyszín is, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia székházának felépítéséhez a legjelentősebb összeggel, nyolcvanezer pengő forinttal báró Sina Simon (1810-1876) görög bankár és kereskedő, a magyar reformkor bőkezű mecénása, a magyar kultúra és tudomány nagyvonalú támogatója járult hozzá. Végül többszörösen szimbolikus a címben szereplő Lánchíd maga. Egyrészt kétségtelen, hogy az elmúlt másfél évszázad alatt a Magyarországot reprezentáló tárgyi emlékek közül a legfontosabb szimbólumok egyikévé vált. Az államiságot jelképező korona mellett ma ez a legáltalánosabban elfogadott, s mindenekelőtt a modern magyar nemzeti létet jelképező szimbólum. Másfelől létrehozása már a kezdetektől igazi nemzetközi vállalkozás volt. Az ötlet a „legnagyobb magyartól”, Széchenyitől származik, a tervezés azonban már angol részvétellel történt, a megvalósítás pénzügyi felté-teleinek megteremtésében pedig a Rothschildok, s a később bekapcsolódott Wodianer Sámuel és fia bankház mellett a kezdetektől kiemelkedő szerep jutott a bécsi görög bankár Sina Györgynek. A mai európai társadalom fejlődése szempontjából is fontos tanulsággal szolgálhat, hogy a fenti nemzetközi vállalkozáshoz miként nyújtott természetes keretet a Habsburg Birodalom. A Habsburg Történeti Intézet azért vett részt a konferencia szervezésében, mert működésének egyik fontos célja a nemzetek feletti birodalmi szerveződés történeti kontextusának feltárása, s működésének a mai európai integráció szempontjából is fontos tanulságokkal szolgáló vizsgálata. Budapest város- és társadalomfejlődése szempontjából is fontos a monarchiabeli görög kereskedők szerepe. Oszlatja a zsidóság szerepéről szóló sztereotípiákat. A konferencia másik társszervezőjét, a Magyarországi Görögök Kutatóintézetét 2003 decemberében alapította meg a Görög Országos Önkormányzat. Létrehozása újabb jele annak, hogy jelenleg Magyarországon egy sokszínű közösségi életet élő görögséggel van dolgunk. Ez a görögség ma iskolákat tart fenn, kulturális egyesületeket működtet, könyveket, folyóiratokat ad ki. Viszonylag kis létszáma ellenére jelenléte jól érzékelhető Magyarország szellemi és gazdasági életében egyaránt. Kétségtelen, hogy a mai görögség döntően az 1946-49-es görögországi polgárháború után Magyarországra került menekültekből és azok leszármazottaiból áll. A kilencvenes évek óta azonban a mai görögség saját elődjeként ismeri el és ismeri fel azt az egykori görög kereskedő diaszpórát, amely a 19. század folyamán rendkívül fontos szerepet játszott a magyarországi polgárosodásban. Annak illusztrálására, hogy milyen típusú, büszkén vállalható örökséggel van dolgunk, a konferencián elhangzott előadások bevezetőjeként mutatjuk be báró Sina Simonnak a Magyar Tudományos Akadémiához írt levelét.

    1 200 Ft
    Kosárba teszem
  • Budapest Jókaija

    0

    „Miért jut eszembe éppen most, a szenzációs hírek özönében, a közönséget egy olyan kis szigetre invitálni, amelynek neve „Kert”, annak az okait előadom. Előttünk fekszik két nevezetes nyomtatvány, mely a legközelebbi jövendőnkre nagy befolyással bír. Az egyik a földmívelésügyi miniszternek a törvényjavaslata a filoxérától elpusztított szőlők újból betelepítéséről, a másik ugyanazon miniszternek megbízásából nagy szakértelemmel megírott s díszesen illusztrált könyve Linhart György és Mezey Gyula magyaróvári gazdasági akadémiai tanároknak a „szőlőbetegségekről”. Az első megújult, lelkes tevékenységre buzdít föl bennünket, a második pedig kétségbeesett elfásulásba zsibbaszt. Mikor a miniszter törvényjavaslatát elolvassuk, ásót, kapát készülünk ragadni, hogy kopár hegyoldalunkat újból bortermő paradicsommá alakítsuk át; mikor meg a magyaróvári füzetet elolvastuk, akkor a fűrész meg a fejsze kérezkedik a markunkba, hogy még a meglevő szőlőnket is tőből kiirtsuk. Nem tréfa dolog ez! Sok, igen sok millió forintokról van szó, amiket a földbe elásni készülünk, s amiket még keservesebb eltemetni, sok szép reménységekről és azok helyén aratható keserű csalódásról. A szőlőbetegségekről írott nevezetes munka arról világosítja föl a közönséget, hogy mikor már a filoxérától (az állati ellenségtől) megszabadult, akkor következnek a szőlőbetegségek (a növényi ellenségek), a peronoszpóra és dematofóra (levélpenész és gyökérpenész) s azok teszik tönkre a szőlőültetvényeinket, még ha amerikai fajták is.”

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Szegény ember gazdag városban

    0

    Fővárosunk múltjának egy kevéssé ismert részét, a szegény ember útját a gazdag városban, a kisemberek örömét, bánatát, küzdelmeit és előbbre jutását, ezt az elsüllyedt, az ifjabb nemzedék szemében szinte már valószínűtlennek tetsző világot mutatja be ez a páratlanul érdekes, nagy műgonddal, ízes nyelven megírt kultúrtörténeti munka. Az első fejezetben az 1867–1917 közötti évek Budapestjének jellegzetes figurái: a dunavizes, a bakter, a lámpagyújtogató, utcai zenészek, teljes-, ecetes- és olajosasszonyok s a pesti utca más elködlött alakjai kelnek életre a könyv lapjain. Ezután az író az egykori gazdagok hamis jótékonykodásáról húzza félre a „hímes álomfüggönyt”, majd a következő fejezetben meggyőzően tárja fel, milyen kíméletlenül fojtották el a proletariátus jogot követelő megmozdulásait. A komoly, olykor komor képek lepergetése után a múlt idők egy-egy derűsebb színfoltját varázsolja elénk: az egyszerű emberek szórakozását, búfelejtését. Végül Árnyból a fénybe címmel jelzi azt a folyamatot, ahogy a „mákonyos bódulatok ködös barlangjaiból lassan, fáradságos munkával tört fel Budapest szegény népe »a szellem napvilágáig«”. A régmúlt idők hangulatát kétszáznál több egykorú rajz, festmény, újságábra, fénykép reprodukciója is idézi. Ezek többsége 70-100 éve porosodott eredeti lelőhelyén. Békés István nagy hozzáértéssel válogatta ki az illusztrációkat, amelyek a hitelesség erejével dokumentálják a szöveget.

    3 600 Ft
    Kosárba teszem
  • Emlékjelek

    0

    A fővárosban jelenleg több száz emléktábla van, domborművesek és csak szövegesek egyaránt, tárgykörük a lehető legváltozatosabb. Ezekből választottunk ki néhányat, amelyek a leginkább tarthatnak számot közérdeklődésre, vagy aktuális évfordulóval kapcsolatosak, esetleg ismeretlen tényekre deríthetnek fényt, vagy újabb összefüggéseket tárnak fel, és mindenképpen hozzájárulnak a nemzeti múlt jobb megismeréséhez.

    1 600 Ft
    Kosárba teszem
  • Budapest szerepe Magyarország szellemi életében

    0

    E munka feladata Budapest szellemi életének felmérése, annak kutatása, hogy Budapest az országos kultúrának mennyiben részese és előmozdítója. — További célok : a kultúrstatisztika módszertanának kiépítése, a közműveltség budapesti adatainak országos és nemzetközi beállításban való összefogása. — A szellemélet jelenségeit nem minőségi, hanem mennyiségi oldalról nézzük. — A kultúra mérésének nehézségei. — Különbségtétel kultúra és szellemi élet között. — A statisztika tárgykörének különböző felosztásai. — A kultúrstatisztika anyagának tágabb és szűkebb elhatárolásai. — Tanulmányunk a kultúrát szűkebben értelmezi. — A kultúrstatisztika fő kérdései a kairói Nemzetközi Statisztikai Kongresszus szerint. — Kísérletek a kultúrstatisztika anyagának logikus csoportosítására. — Tanítás és művelés. — Tudomány és művészet. — Tiszta és szórakoztató művelés. — Megalkuvó tárgybeosztás. — A nagyváros és a kultúra kapcsolata. — Budapest természetes gócpont. — Fővárossá fejlődése. — A folyamatosság zavarai dacára a vezetés mindig ide tér vissza. — Magyarosodása. — Politikai, gazdasági, szellemi élet egyetlen központban. — Rohamos fejlődés az egyesítés után. — Az autonómia kultúrérzéke. — Budapest Trianon után is nyugati színvonalú metropolis.

    3 000 Ft
    Kosárba teszem
  • A városi polgárjog keletkezése és fejlődése

    0

    A szerző, a magyar várostörténet, különösen a magyar városi jogfejlődés ismert kutatója, e munkájában nagy irodalmi felkészültséggel és levéltári kutatások alapján állítja elénk a magyar városi polgárság és joga fejlődését. Munkája három részre tagozódik. Az elsőben az európai városi jogfejlődés alapjául szolgáló német és olasz városi polgárság jogfejlődésének rövid vázlatát adja. E háttér megrajzolása után a magyar városi polgárságnak és jogának az ismertetését kapjuk. A középkor városának első lakója a XIII. sz.-tól kezdve hospes néven fordul elő s nagyrészt idegen, nem magyar elemből alakult ki. A városlakók közül elsőnek – állítólag Szt. Istvántól – Székesfehérvár lakói szereztek kiváltságlevelet, melyhez hasonlót a későbbi királyok pénzügyi szempontokból más városoknak is adtak. A városi őslakosság a várispánságok felbomlása következtében nagyrészt a várnépekből is kiegészítődött, melyek összeolvadásából alakult ki a magyar városi polgári rend. A városok polgárságának a jogi helyzete nem volt egységes. Függött ez a város minőségétől, a városi privilégiumoktól és statutumoktól. A város kötelékébe való felvétel a XIII. századtól kezdve feltételekhez volt kötve. De feltételek szabályozták a polgárság kötelékéből való kiválást is. A polgárok a város kötelékéből nemcsak más városok polgárai közé való felvétel által válhattak ki, hanem a nemesség sorába való felemelkedés útján is. Ám előfordult az is, hogy a városi polgár alacsonyabb rendbe került: jobbággyá lett. A harmadik rész Buda és Pest régi polgárjogának fejlődésével foglalkozik. Buda már a tatárjárás előtt jelentős kiváltságokat nyert és a város 1403. évi kiváltságlevele már különbséget tesz cives, hospites és incolae között. A polgárság kötelékébe felvettek polgárlevelet voltak kötelesek kiváltam, melyet a városnak már a XV. században fejlett kancelláriájában állítottak ki. A török uralom után az elnéptelenedett városba lakosokat kellett telepíteni. Ezeket a kamarai adminisztráció és nem a város vette fel a polgári kötelékbe. A két város 1703-ban nyeri főkiváltságlevelét. A szerző részletesen ismerteti a polgárság kötelékébe való felvétel feltételeit, módját, a polgárok kötelességeit és jogait. A felvétel feltétele a biztos létalap, legtöbbször valamely ipar űzése volt, s a felvételért városonként, koronként és személyenként változó taksát szedett a város. A városok a kebelükbe felvett polgárokról polgárkönyvet vezettek, 53amelyekbe az illetők nevét, foglalkozását és esetleg származási vagy más adatait is beírták. A polgárság kötelékeibe való tartozás bizonyos személyes és kollektív kiváltságokat adott. Az újkorban a teljes és korlátolt jogú polgárok élesen megkülönböztethetők. A fejlődés a régi alapokon nyugszik. A XVIII. sz.-tól kezdve az újonnan felvettek jegyzékét hivatalból meg kellett a helytartótanácsnak küldeni. A városokból az adózni és városi törvények szerint élni nem akaró nemes vagy nemesített polgárokat kizárták. A XIX. sz. elején a városi polgárjog helyébe lassanként az állampolgárság joga lép, amit azután az 1848. évi V. és XXIII. tc. mond ki általánosan. A magyar városi lakossággal, annak családtörténetével foglalkozók nagy haszonnal forgathatják ezt a munkát. Értékes segítő eszközül szolgálhat a nálunk ugyan még nagyon elhagyott állapotban levő polgárcsalád történetírás számára. A városok kialakulásában szerepet játszott polgárcsaládok múltjával szükséges behatóbban foglalkozni, mert történetük sokszor adhat bevilágítást és jelentős adatokat a magyar városi kultúra, gazdaságtörténet fejlődésére, aminek bevonása nélkül ma már kellő magaslaton álló történelmet írni aligha lehet. A polgárcsaládok története a városok története, mint ahogyan a nemes családoké a vármegye, a kettő pedig együtt a magyar nemzet történetét tükrözi vissza. – Bottló Béla.

    3 000 Ft
    Kosárba teszem
  • A budavári lakónegyed rekonstrukciója (1982-1986)

    0

    A sok évszázados múltat hordozó budai vár hazánk legjelentősebb és leglátogatottabb műemléki együttese. E terület építészettörténetünk becses emlékeinek sorával nem csupán lakhely és nem is csak turisztikai cél, hanem nemzetünk történelmi múltjának, kultúrájának része, – alkalmas a nemzeti érzés felkeltésére, a szocialista hazafiság tudatának kialakítására is. E történelmileg kialakult együttesen – a XIII. századtól napjainkig – minden építészeti kor nyomot hagyott, és az egymást követő évszázadok egymásra rétegeződött emlékanyaga sajátos, egyben felbecsülhetetlen értéket jelent. Az építészeti-művészeti emlékeknek itt kialakult összessége az egyetemes kultúra szerves része, védelme pedig társadalmunk magasztos feladata. A sokat szenvedett, de mindig megújult történelmi városrész további megőrzése olyan építészeti beavatkozást tett szükségessé napjainkra, amellyel az itt élők körülményeit javítani, a turista igényeket bővíteni és kulturális szerepét biztosítani lehetett. Ezeknek a szempontoknak a megvalósítására Budapest Főváros Tanácsának intézkedése nyomán a 128 állami kezelésű épület 1187 bérleményét érintő előkészítési és tervezési munka az 1980-as évek elején vette kezdetét. Építő- és szakiparosok, restaurátorok és építészek hadával, alkotásra kész emberek seregének munkájával, az anyagi és szellemi javak koncentrálásával újult meg a városrész és vált gazdagabbá Budapest, és az ország. A kötet a FIMUV lebonyolításában végzett munkákról tájékoztat. Ismerteti a felújított épületek történetét, a rekonstrukciót kivitelező vállalatokat és az irányító személyeket, az épületek jellemző adatait, az elvégzett fontosabb munkák körét, a különösen védendő jelentősebb tartozékokat, a fellelhető tervek őrzési helyét és egy válogatott irodalomjegyzéket. Ez a kiadvány a budavári lakónegyed 1982-86 között végzett városrész méretű felújításáról, rehabilitációjáról részletes információt nyújt. A legújabb kutatási eredményeket is magában foglalja, és ezzel a kezelő szervnek e műemléki együttes további fenntartásához, megóvásához kíván segítséget adni.

    4 500 Ft
    Kosárba teszem
  • Az elátkozott Buda / Buda aranykora

    0

    „Ötödik évtizede foglalkoztat a történelem. Negyedik évtizede foglalkozom Buda középkori történetével. Még 1949-ben úgy alakult a sorsom, hogy évekig részt vehettem a Buda vári palota régészeti feltárásain. Már akkoriban felmerültek bennem olyan várostörténeti felismerések, hipotézisek, hagyományokban való kételyek, amelyeket utóbb – kényszerű, de hasznos vidéki, egri s esztergomi múzeumi évek után –, 1967-től fogva, immár mint a budai ásatások irányítója realizálhattam, s vehettem újabb vizsgálódások alá. Mivel számomra csak az az ismeret vagy hipotézis valós, amelyet kifejezek, feltevéseimet azonnal megfogalmaztam s publikáltam. Ezek időnként vitát váltottak ki. E kötetemet budai régészeti kutatásaim összefoglalásának szánom. Munkálkodásom során tán a leglényegesebb eredmények érzem annak a csak az 1970-es években igazolt feltételezésemnek realitását, amely szerint a budai Várhegyen már a szent királyok korától a tatárjárásig állt a vizekkel övezett Pest város jobb parti faluja, agrártelepe. (1974-ben ennek a kutatása vezetett archeológiai munkám döntő mellékeredményére, a budai szoborgaléria szerencsés felfedezésére). Megítélésem szerint sikerült a rezidenciális Buda korai helyrajzának, telepítése történetének és a királyi palota építéstörténetének szabatosabb meghatározása is. Sajnos, néhány más ásatási kezdeményem – a Táncsics Mihály utcai régebbi királyi nagykúria s vele a Szent Márton-házikápolna, a XV. századi kéthajós zsinagóga és a Ságvári-ligeti pálos főkolostor feltárása – kívülem álló okokból – régészeti torzó maradt. Ezeknek befejezése a jövő feladata. Munkámat az elődök s a kortárs régészek-történészek eredményeibe ágyaztam bele, s képekkel, valamint szövegemben igyekeztem megrajzolni a budai középkor művelődéstörténeti hátterét is.”

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Tabán

    0

    Az eltüntetett és majd poraiból megéledő Tabán-ról ezt a könyvet 1934-ben adták ki. Fényképfelvételeit (négy kivételével) s az e célra rajzolt térképet Somogyi Aladár készítette. Szövegét Rexa Dezső írta. A képek élén álló három színnyomat (melyet Vasquez Károly grófnak a múlt század negyvenes éveiben megjelent, közismert Pest-Budát ábrázoló műlapjáról vettünk), valamint a régi metszetek és a régi állapotokat mutató négy fénykép, a Tabán látképével díszített kályha, s a lebontás alkalmával talált gyűrű – a Székesfővárosi Múzeum gazdag anyagából való. Mindezeknek a kliséit id. Weinwurm Antal és Fia fotocinkografiai műintézete készítette. A könyvet szedte, nyomta és fűzte a Kir. Magy. Egyetemi Nyomda 1934 augusztus és szeptember havában.

    6 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Mindennapi

    0

    Horvát Istvánnak, a 19. század eleje neves történészének, régészének, nyelvészének Pest-budai naplóját, a Mindennapi-t kapja kézbe az olvasó. Horvát István a múlt század első negyedének jellemző íróegyénisége és egyik nagy nevelője volt. Már fiatal korában a nemzeti kultúrpolitika vezető személyisége lett. Komoly szerepet vállalt az Akadémia megszervezésében, irodalmi társaságok létrehozásában, különböző irodalmi és tudományos díjak alapításában. Ő maga nemcsak művelte, hanem fejlesztette is a tudományokat. Most kiadott műve, a Mindennapi naplószerű feljegyzéseket tartalmaz. Naplóját a cenzúra megkerülésének szándékával, a szólásszabadság igényével írta. Pontos műfaji meghatározást nehéz adni: titkos újság, magánnapló, diárium, családi feljegyzések, stilisztikai gyakorlat, könyvészet, irodalomtörténeti anyaggyűjtés sajátos keveréke. Szaktudományi feljegyzések mellett a kortárs élményszerűségével rögzíti az arcok és események reá tett hatásait. A naplót tanulmányok vezetik be Horvát István életéről, koráról, működéséről, a Mindennapi irodalomtörténeti értékéről és nyelvészeti vonatkozásairól, gondos jegyzetapparátus és illusztrációk egészítik ki a szöveget.

    1 500 Ft
    Kosárba teszem
  • Budapest főváros levéltára

    0

    Tartalom: I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai II. Az egyesített főváros közigazgatása III. A peremkerületek 1950-ig IV. Nagy-Budapest tanácsi közigazgatása V. A város lakosai VI. A politikai élet forrásai VII. Az építésügy és a városrendezés forrásai VIII.Gazdasági élet, ipar, kereskedelem, közlekedés IX. Szociális gondoskodás és egészségügy X. Az oktatás, a kultúra és a sajtó forrásai XI. Egyesületek XII. Egyházak XIII. A jogszolgáltatási szervek iratai XIV. Ingatlanok nyilvántartása XV. Családok, személyek XVI. Gyűjtemények XVII. Tervek és térképek XVIII. Fotótár

    600 Ft
    Kosárba teszem
  • Hegyvidéki városrészek

    0

    Ismeretterjesztő, olvasmányos formában, átfogó képet kap az olvasó a Hegyvidék múltjáról. A kötet nem időrendben halad, hanem városrészenként bemutatja a tizennyolc önálló arculattal és hangulattal rendelkező városrész múltját, kiemelve mindenhol a legérdekesebb, legfontosabb tudnivalókat, történeteket.

    1 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Budapest régi látképei (1493-1800)

    0

    E mű a magyar főváros , 1493—1800 közötti időszakból származó, művészi igénnyel készült ábrázolásainak (vedutái-nak) első teljes feldolgozása. A török elleni harcok iránt Európa-szerte megnyilvánuló nagyérdeklődés kielégítésére a XVI.és XVII. században német, olasz,francia, angol és spanyol nyelven jelentek meg magyar vonatkozású könyvek és röplapok, melyek illusztrációs anyagában gyakran szerepelnek látképek és ostrom-ábrázolások Budáról, Óbudáról, Pestről. Apontos keletkezési hely és idő meghatározása lehetővé teszi asokszorosító grafikus eljárások különféle fajtáival készült látképek, fa- és rézmetszetek, rézkarcok nagy tömegében való eligazodást; ezzel a magyar főváros története forrásanyagának fontos csoportja válik hozzáférhetővé. A kötet, melyhez a külföldi olvasó kielégítésére német nyelvű összefoglaló és ábrajegyzék járul, nemcsak a történészek és a Budapest múltja iránt érdeklődő közönség figyelmére tarthat számot. Fel fogjakelteni a grafika történetével és gyűjtésével foglalkozó szakemberek, valamint a műbarátok érdeklődését is.

    8 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Az Erdélyi Fejedelemség és Gyergyó I.

    0

    A kiadvány nemcsak gazdasági helyzetképet nyújt a 16-17. századi Erdélyről, annak társadalmáról kezdve a mezőgazdaságon át a kereskedelemig, de rövid elemzéseket is közöl az Erdélyi Fejedelemség területén kialakult eltérésekről, bemutatja városait. Viszonylag röviden összefoglalja a főnemesség hatalmának megerősödési folyamatát, a nemesség jogállásának változásait, valamint a legnagyobb népesség, a parasztság sorsának alakulását. A szerző kitér az örmények erdélyi letelepedésének történetére is. Rávilágit olyan dolgokra, mint a gyergyói örmények vallásváltása, becsiszolódása a székely közösségbe, amely okán a székely közösség is sokat nyert a befogadottaknak köszönhetően. A kuruc szabadságharcban vállalt gyergyói szerep is fellelhető a könyvben.

    3 600 Ft
    Kosárba teszem
  • Magyar élet Felvidéken

    0

    A pánszlávizmus egy politikai, társadalmi és tudományos-kulturális mozgalom, amelynek célja a szláv népek politikai, társadalmi és kulturális egységének megteremtése, erősítése…” Rudnay Egyed ‘A pánszlávizmus’ című, ebben a könyvben szereplő írása alapján azonban más szempontból vizsgálja, miszerint a pánszlávizmus életre hívója Mária Terézia, hirdetője és terjesztője a német Johann Gottfried Herder, támogatói a Habsburgok és haszonélvezői a szlávok voltak… Legfőbb célja Magyarország idegen nyelvű, de magyar eredetű és múltú állampolgáraival egy idegen múlt és tudat elfogadtatása volt. Eszközei voltak – az anyagi előnyökön kívül – a magyar múlt lealacsonyítása és megtagadása, amellyel egy időben a szlávok számára egy sohasem létezett, kívánatosan dicső múlt teremtése és elhitetése volt a cél az egész világgal. „Úgy iktatták, tudományos megvitatás nélkül, a pánszlávizmus tanait a bécsi, meg a többi német egyetem tananyagába, ahogy azokat Johann Gottfried Herder terjesztette és lefektette, anélkül, hogy egyetlen ilyen irányú kívánság vagy panasz szláv oldalról elhangzott volna’… A Délvidék elnevezés eredetileg a történelmi Magyar Királyság különböző déli területeit jelölte, ma pedig nem pontosan körülhatárolt földrajzi névként, illetve politikai kifejezésként él. A középkorban egyrészt Magyarország déli vármegyéit (Verőce, Pozsega, Szerém, Bács, Torontál, Temes, Keve), másrészt a Dunán, illetve Száván túli bánságokat (Ozorai, Sói, Macsói, Szörényi) értették alatta. Szent István korában még mint Alvidék volt ismert. A török hódoltság kora után kezdték újra használni a kifejezést, ám a 18. századtól 1920-ig csak Bácska és a Bánság területét, az akkori Magyarország déli részét jelölték vele. A trianoni békeszerződés életbe lépésével, 1920-tól a Magyarországtól Jugoszláviához csatolt területeket nevezték Délvidéknek. A második világháború alatt Jugoszláviától Magyarországhoz visszacsatolt országrészt (Dél-Bácska, Drávaszög, Muraköz és Muravidék) „az anyaországhoz visszatért délvidéki területnek” nevezték. Ugyanakkor a Bánság Romániához került nagyobb részét ettől kezdve már nem értették a Délvidék fogalmába. A mai magyar szóhasználatban a Délvidék alatt – nem pontosan körülhatárolt földrajzi területként – Szerbia északi, Kárpát-medencei részét értjük (Vajdaság, belgrádi régió, Macsói-sík), gyakran Kelet-Horvátországot (Drávaszög, Nyugat-Szerémség) is beleértve. A köznapi beszédben ugyanakkor néha csak szűkebb értelemben, „Vajdaság”-ként említjük. Politikai kifejezésként a „délvidéki magyarokat” vagy a vajdasági magyarokat jelenti, tágabb értelemben a vajdasági, horvátországi és szlovéniai magyarokat

    4 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Siklós viharos évszázadai

    0

    A Siklós viharos évszázadai című könyv megjelenésének apropóját több történelmi évforduló szolgáltatta, köztük a török uralom alól való felszabadítás 335. esztendeje. A szerző olvasmányos történetvezetés mellett mutatja be a fontosabb és említésre méltó ám a köztudatban kevésbé élő eseményeket, melyek némelyikét attól mentett meg, hogy a feledés homályába vesszen. Az első könyvét jegyző Szabó Gergő nem idegen a helytörténeti kutatások és helyi történeti elbeszélések világában, elhivatott és mély szakértelemről tanúskodó munkásságának nyomát a siklós vár tárlatvezetései mellett számos kiállítás, rendezvény és megannyi újságcikkünk is őrzi.

    800 Ft
    Kosárba teszem
  • Móricz Zsigmonddal Budapesten

    0

    Kolos Réka az építész szemével válogatott nagyapja Riportok című köteteiből és eddig nem közölt írásokból (Átszálltam a Nyugatinál, Tabáni kiskocsma). Móricz újságcikkein keresztül bejárhatjuk a 20. századi Budapest utcáit, és a fényképek segítségével belepillanthatunk a századelő fejlődő, modernizálódó Budapestjének mindennapi életébe. Hogyan alakult a lakosság élete a házak, utcák, terek változásaival? Hogyan tűntek el az idejét múlt házak, házcsoportok, és hogyan épültek helyükre a szükségszerűen más, újabb életterek? Az író hiteles történetei, tudósításai során nem egyszer aktuális problémákra ismerhet az olvasó.

    2 400 Ft
    Kosárba teszem
  • Buda-Pest és környékének helyrajzi története

    0

    „Negyvenévig többnyire a magy. kir. kincstári levéltárban szolgálván, melyben hajdan Pray, Kaprinay, Hevenessy és mások búvárkodtak, búvárkodásuk eredményeit részbenközzé is tették ; és később gróf I Vicky József, herczeg Lichnowsky, löbrentey és többen egyes munkákra adatokat gyűjtöttek, 1861-ben nékem is megengedtetett a megszűnt kolostorok okmányai, és a többi levéltári forrásokból szülőhelyem Buda város történetére, valamint az ország középkori egyházi viszonyaira vonatkozó jegyzeteket tehetni. — 1862. nek vége felé, mint első sorjegyző (lastromozó) nyugalomba lépvén, már tetemes adathalmaz felett rendelkezhettem, és jelen munka kidolgozásához fogtam, felhasználván a nevezetesebb Írókat is, hogy a már tudvalévőt kiegészítsem, a tényeket biztos alapra fektessem és az Íróknak itt ott téves nézeteit eredeti okmányok alapján megigazítsam. Nem gondolván a kérdéssel, ha vajon ily munka korszerű volna-e, és a ráfordított sok fáradság és áldozatokéi fognának-e ismertetni oly korban, midőn a kedélyeket mindenütt a politika foglalja el az anyagi, érdekek túlnyomók és időhiány. vagy kényelem miatt tisztán tudományos foglalkozásra nem igen van mód? bevégzém művemet, és használat végett a levéltári hivatalnak átengedtem.”

    2 000 Ft
    Kosárba teszem
  • A régi Óbuda

    0

    Eget ostromló házak nőnek a régi viskók helyén Óbudán, a ferde tetős, mállott házak töredékes sorozata napjainkban tűnik el végleg a szurtos kávémérésekkel, kertes kis udvarokkal együtt. Ha ecsettel lehet egy városrész kortörténetét megírni, úgy Kássa Gábor óbudai képei arra szolgálnak. Itt élt és tanított, minden részét ismerte Óbudának, alkotásainak alapanyagát, modelljét környezetében kapta és érzékletes piktúrájával mindezeket meg is festette. „Gyermekkorunk Óbudája – mondja a kötet szövegének szerzője, Pereházy Károly – eltűnt, de az ott átélt élmények még mindig bennünk élnek, és a múló idővel, a távolsággal az élmények kiszínesednek, megszépülnek. Emlékezünk még a vándorcirkuszosokra, kiket gyermeki fejjel oly fennkölteknek láttunk, mint az Olimposz isteneit, a vándor panorámásra, ki soha nem látott csodákat, csacska történeteket, híres rablóvezéreket, kéjgyilkosságokat vetített a kisemberekből összeverődött ámuló közönségnek. Ez az írás – miként a korábban megjelent Tabán című is – egy már elmerül artisztikus világ képeihez íródott, és ugyanazt az emocionális hangulatot kívántam közvetíteni, melyet Kássa Gábor képei láttán az olvasó kap. A lapok forgatásakor csodálkoznak majd rá unokáink a régi település egykori formájára, napjaink emberének pedig, akinek élete része volt ez a település, s némi nosztalgiával tekint a jól ismert utcákra, terekre – messzire futott fiatalságára.”

    1 000 Ft
    Kosárba teszem
  • Budapest Lexikon I-II.

    0

    A városlexikon közel 6000 címszóban tárja fel a Budapest múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Tájékoztat a főváros földrajzáról, természeti viszonyairól, történelmi eseményeiről az ókortól napjainkig. Jelentős teret szentel a gazdasági élet alakulásának, fejlődésének és jelenlegi helyzetének a fővárosi ipar, kereskedelem, posta, hírközlés, közlekedés bemutatásával.

    3 000 Ft
    Kosárba teszem
  • A Budavári Palota és a Szent György téri épületek

    0

    Czagány István (Bp., 1926. jún. 3. – Bp., 1988. szept. 1.): művészettörténész, a művészettörténeti tudomány kandidátusa (1981). A Képzőművészeti Főisk.-n szerzett diplomát 1949-ben. Pályáját a Fővárosi Tervező Iroda tudományos és műemlék szakosztályán kezdte, itt működött 1949-50-ben, majd a Középülettervező Vállalathoz került. 1950-től 1970-ig műemléki kutatásvezetőként dolgozott a Budavári Palota rekonstrukciós munkálatainál. Nevéhez fűződik számos lakóház, továbbá az MNG és a Pesti Vigadó műemléki rekonstrukciója. Részt vett a budavári gótikus szoborleletet feldolgozó csoport munkálataiban is. – F. m. A Budavári palota és a Szent György téri épületek (Bp., 1966); Budavári gótikus lakóházépítészet (1-2., Bp., 1983); A budavári Mátyás-templom (Gink Károllyal, Bp., 1984). – Irod. Sebes Erzsébet: Budavár szerelmese (Hétfői Hírek, 1974. jan. 2.); Zolnay László: Fények és árnyak Budavár felett (Kritika, 1983. 2. sz.); Horler Miklós: Cz. S. (Műemlékvédelem, 1988. 3. sz.).

    8 000 Ft
    Kosárba teszem