„Amit Halász Zoltán (Zoli bácsi) tud, azt nem tudja senki más. Van, aki az irodalomhoz ért, más a történelemhez, van, aki a gasztronómiához, van, aki utazni tud, van, aki művelt – ő ezt együtt hozza, elegánsan és tárgyszerűen és mindíg érdekesen: mesél, mesél. Aki ételről, étteremről (satöbbi) ír, az mindenki Halász-tanítvány. Abban a valódi és nagy szerencsében volt részem, hogy egy időben rendszeresen együtt ebédelhettem, vacsorázhattam vele. Ez a szerencse vár most az olvasóra is: időn s t

Kézikönyv ínyencségre törekvőknek és haladó ínyenceknek!
Jóllehet a jó bor magában is élvezetes dolog, de a megfelelően hozzáillesztett étellel még sokkal nagyobb örömök forrása. Igaz ez fordítottan is. Bármilyen jó étel élményét sokszorosára fokozhatja a hozzá jól választott ideális bortárs. Sajnos még mindig kevesen vannak tisztában ennek jelentőségével, s így önmagukat fosztják meg fontos élvezetektől.
Jelen mű szerzője életének jelentős részét tette fel arra, hogy lámpást tartson a gasztronómia szellemének az eléggé zavaros Útvesztőkben, s hogy nemi világosságot gyújtson az érdeklődők elméjében. Mert a minőségi életre való áttérés egy bizonyos pontján egyszer csak eljön az az áldott pillanat, amikor felmerül a fontos, nagy KÉRDÉS:
„mit igyunk ehhez a…??? ”
Erre / ezekre a kérdésekre igyekszik e mű válaszokat adni, segíteni, súgni, sugalmazni.
Mit is igyunk a hízott májpástétomhoz, az erdélyi töltött káposztához, az üde kaviárhoz és az erdei gyümölcsök társasagában megjelenő szarvas gerinchez, a borjúsülthöz és a lecsóhoz, a pizzához és a bolognai spagettihez, a vadas marhához és a libatepertőhöz, a görög salátához és a harcsapaprikáshoz, a japán sushihoz és az indiai kormához, a különféle sajtokhoz és édességekhez…, hogy csak néhány példát felvillantsunk.
Mert a Kérdés előbb-utóbb mégis feltevődik, majd lassan magától értetődővé lesz. A szerző művével eme ihletett pillanat eljöttét szeretné siettetni és minden erejével segíteni.