-
Az Istenes Honfoglalók
0Annak ellenére, hogy az elmúlt ezer év alatt már igen lekopott róluk ez az elnevezés, az utóbbi évek alatt azonban megintcsak kialakult egy szervezett irányzat, mely a „pogányságot” ismét rájuk akarja illeszteni azért, hogy az ú. n.” nyugatbahelyezés”-sel járó magyarirtást indokolják. Ilyen „kárhozatra és pusztulásra szánt pogány népségről (mint ahogyan 1945-ben Páter Leibert, XII. Pius pápa szószólója nevezte az árpádi magyarságot) (1) – nem is érdemes történelmet írni és így ez az Árpád-ellenes irányzat Szent Istvánról indítja a magyarok történetét és mindent pogánynak és barbárnak nevez, ami előtte volt.
-
A skythák
0A századfordulós magyar történettudomány kiváló képviselője volt Nagy Géza, akinek szkítákról szóló vékony könyve ma is antikváriumok keresett darabja. Az 1909-ben megjelent akadémiai székfoglaló értekezés szorosan kiegészíti a szerző korábbi tanulmányát, mely A szkithák nemzetisége címmel jelent meg 1895-ben. Nagy Géza munkája ahhoz a korabeli vitához szól hozzá, mely a szkíták iráni, avagy turáni, más szóval belső-ázsiai eredete körül zajlott. A szerző utóbbi mellett érvel az ókori források alapos nyelvészeti, kultúrtörténeti kritikája, néprajzi, vallás-, gazdaság- és társadalomtörténeti összehasonlító elemzések segítségével, természetesen érintve a magyar őstörténettel való kapcsolódásokat (pl. a szkíták lehetséges finnugor-szláv keverék etnikai összetételét).
-
Utas és holdvilág
0Mikor döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy” a házasság jármába, ha nem a nászútján?
Mert Szerb Antal regényének hőse szerint onnan is meg lehet szökni. Különösen, ha az a nászút az erős mediterrán ragyogású Itáliába vezet. Különösen, ha ott az ember még össze is találkozik gyermekkora álmával, ifjúkora varázslatával. Mert vannak életünkben emberek, akik egyszerre jelentik az eltűnő éveket és szebbik létezésünk lényegét. -
-
Gyujtogatás 1919-1920-1921
0Előszó
DIÁKOK UTOLSÓJANézzetek néha a két szemembe:
babonás hitből születtem én.
Talán elkésett, gyönge, kis hajtás
– de ág vagyok diákok törzsökén.Nótákat penget a könnyű ujjam,
halott regősök furcsa dalát,
bus citerások, kis nótaverők
porából támadt melodiát… -
Bvda, vulgo Ofen, prima & regia Vngarici regni ciuitas, ad Danubium sita: Quam Ptolemaeus Curtam, vel, vt alijs persuasum est, Salmum nominat. Fran: Ire.
0Nyugat felől, de fordított helyzetben látható rajta a Várhegy és a Gellérthegyen lévő erőd, Pest városa helyén pedig a valóságban nem létező hegyek. Jól kivehető viszont a képen a Várhegyet védő, tornyokkal erősített, vastag várfal, s mögötte a 13. századi templomok sora: balról a Mária Magdolna-templom, középen a Domonkos-rend egyháza és a mai Mátyás-templom, jobbra a Ferences-rend elpusztult temploma. Feliratok utalnak a királyi palotára, alatta a fallal védett és Bonfini szerint változatosan díszített kertekre, a fürdőkre és a pompás márványcsarnokra. Bár a látkép ismeretlen rajzolója három magyar ruhás alakot ábrázolt a királyi vár előtt, 1541-től ezt már nem a magyarok birtokolták. A török sereg, amely 1526-ban meg-szállta, kifosztotta, elhagyta, majd 1529-ben ismét elfoglalta és az ellenkirály Szapolyai Jánosnak engedte át a várost, az ő halála után, 1541. szeptember 2-án csellel megszállta, és 1686-ig meg is tartotta Budát. (Soltész Erzsébet. Régi magyar várak. Helikon, 1993.)
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-