A kiváló szovjet pszichológus munkája az általános pszichológia valamennyi problémakörét felöleli: foglalkozik a pszichológia tárgyával, módszereivel és történetével; a viselkedés és a pszichikum fejlődésével; az érzékeléssel és az észleléssel, az emlékezettel, a képzelettel, a gondolkodással, a beszéddel, a figyelemmel, az érzelmekkel és az akarattal; a cselekvéssel és a tevékenységgel; a személyiség kialakulásával, a képességekkel, a temperamentummal és a jellemmel, valamint a személyiség öntudatával. A mű összegezi és a dialektikus materializmus filozófiai alapján általánosítja a pszichológia fejlődése során elért eredményeket.

Tizedik nyelven jelenik meg Hebbnek, a kiváló kanadai pszichológusnak e könyve. Sikerét egyaránt köszönheti korszerű, természettudományos szemléletének, az egyes témakörök alapos, rendszerező áttekintésének és közvetlen – egyben didaktikus – hangvételének. Az olvasó megismerkedhetsz általános pszichológia legfontosabb kérdéseivel: a viselkedéssel, a tanulással, az emlékezéssel, az örökléssel, a gondolkodással. Emellett a szerző számos jelenség lélektani és élettani alapjait, megjelenési formáit mutatja be, némelyikük hétköznapi „furcsaságnak” számít vagy a patológia területére vezet át. Hebb sohasem egyetlen elméletrõl, hanem több, a tudományosság igényét kielégítõ, vagy legalábbis eddig meg nem cáfolt teóriáról és hipotézisrõl tájékoztat; éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a tudománnyal ismerkedõknek meg kell tanulniuk bizonyítékokat és cáfolatokat keresni, illetve bíráló szemmel tekinteni az újabb elméletekre és kísérleti eredményekre. Ennek érdekében igyekszik minél több vizsgálati eljárást, megközelítési módot bemutatni: laboratóriumi kísérletek, természetes környezetben végzett megfigyelések, matematikai-statisztikai feldolgozás, spekulatív elméletek gyakorlati próbára tétele – mindezek nemcsak az ismeretanyagot bõvítik, de formálják az olvasó tudományos szemléletét is. A fejezetek és a könyv végén található irodalomjegyzék, és a fontosabb szakkifejezések magyarázó listája segíti a jobb tájékozódást. A könyvet egyaránt szánjuk a pszichológiával ismerkedõ egyetemi, fõiskolai hallgatóknak és az e tudományág iránt érdeklõdõk szélesebb körének, akik az alapoktól a magasabb szintekig kívánják megismerni az általános pszichológia kérdéseit.

Dr. Shaw, aki mély együttérzéssel kezeli a gátlásos emberek problémáit, meleg és bizalomkeltő, ám a legkevésbé sem gyógypedagógiai hangvétellel közelít a témához. Érinti azokat a társadalmi változásokat, amelyek a gátlásosságot már-már népbetegséggé teszik: megváltozott az életritmusunk, életvitelünk, a környezet, amiben élünk; változott a társadalom toleranciája és megítélése a társas viselkedés számos vonatkozásában. Mindezek, jóllehet könnyebbé is teszik a társas érintkezést, más oldalról viszont elveszik az embertől azokat a biztos fogódzókat, melyek segítenék az eligazodást, és ezáltal megnövelik azoknak a táborát, akik elveszettnek, kiszolgáltatottnak érzik magukat. A szerző javaslatai, praktikus tanácsai, szemlélete szerint az új játékszabályok megtanulhatók, sőt, ha rosszul tanultuk volna meg azokat, újratanulhatók, korrigálhatók. Okosan figyelmeztet a nehézségekre, de a nehézségekkel szembeállítja azt, amit nyerhetünk. Hangsúlyozza az egyéni adottságok figyelembevételének és elfogadásának fontosságát, szemben a divatos sztereotípiákkal. Bátorít, hogy vállaljuk egyéni arcunkat. A problémákat mélyen átérző, érzékeny ember szól mindvégig az olvasóhoz.

Úgy érzi, manipulálják, irányítják vagy becsapják? Heves, erőszakos, és irracionális dühkitörések céltáblája?Úgy érzi, „tojásokon lépked”, hogy elkerülje a küszöbön álló összecsapást? Ha a válasz „igen”, akkor lehetséges, hogy a szerette borderline személyiségzavarban szenved. A „Ne lépkedjünk tojásokon!” a borderline személyiségzavarosok több mint félmillió barátjának és családtagjának segített e pusztító betegség megértésében, határaik meghúzásában, és abban, hogy miként segíthetnek szerettüknek, hogy felhagyjon a veszélyes borderline viselkedésmódokkal. Jelen teljesen átdolgozott kiadás a borderline személyiségzavarral kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket is magába foglalja és olyan megküzdő és kommunikációs készségeket is ismertet, melyek hasznosak a borderline ismerőssel való kapcsolat stabilizálásában. A könyv segítségével képes lesz- megérteni a káoszt,- kiállni önmagáért és érvényesíteni igényeit és szükségleteit,- elsimítani a vitákat és konfliktusokat,- megvédeni önmagát és másokat az erőszakos viselkedéssel szemben.

A Káin, a törvényszegő és Mózes, a törvényalkotó „főszereplői” inkább szimbolikus, mint történeti személyek: a „kényszersors” és a „választott sors” képviselői. Az idős Szondi a bibliai történeteteket felidézve, sorsanalitikusi tapasztalatait vetíti vissza a Gonosz és Jó megszemélyesítőire. A Káin több pszichológiai ismeretet tartalmaz, jó áttekintést ad a sorsanalízisről. A Mózesban több az erkölcsi-filozófiai gondolat és művelődéstörténeti, irodalmi példa. Mózes Isten (Jahve) választott embere, aki maga és a héber törzsek felemelkedéséért megküzd saját és népe káini indulataival, a kedvezőtlen természeti és társadalmi erőkkel. Igaz, Mózes és az exodus generációja nem jut el az ígéret földjére, de a pusztában mégis megszületik a Tízparancsolat (a lelkiismeret és erkölcs Törvénye). Ez Mózes „felelete” saját (és az emberiség máig élő) Káinjának. Kiadványunk a sorsanalízis alapkérdéseinek ismertetésével elsősorban a pszichológusok szakmai tájékozottságát bővíti. Hiánypótló mű a magyar könyvkiadásban és egyben tiszteletadás a pszichológusok körében a világszerte ismert és tisztelt magyar származású Szondi Lipót személyének. A bibliai téma „drámai”, igen kulturált feldolgozása érdekes olvasmány. Sem a szakemberek, sem a téma iránt érdeklődő olvasók nem csalódnak majd ebben az első magyar nyelvű Szondi-műben.

A lélektan világszerte elismert megismerő-gyógyító eszköze, a grafológia hazánkban még mindig „gyanús”. S mivel valódi legalitásra a mai napig sem tett szert, sokan vissza is élnek vele. Kötetünk közreadásával egyszerre két célt igyekszünk szolgálni. az egyik: a pszichografológiának széles nyilvánosságot biztosítani. A másik: Rákosné Ács Klára avatott elemzéseinek segítségével bemutatni, hogy ez a módszer – lélektani teszt – nemcsak a hagyományos területeken, hanem tőle látszólag távol eső tudományágakban is használható. A pszichografológus „nem lát a jövőbe”, de a jelenbe és a múltba igen. Azaz: nincs szüksége a vizsgálati személyre, csupán annak kézírására, amelyből az illető legfontosabb karaktervonásai mellett, aktuális lelkiállapotán és testi egészségén át tudattalan vágyaiig igen sok minden kiolvasható. Éppen ezért lehetséges rég eltávozott történelmi személyiségek karakterelemzése is, amelyből a történészek és az irodalomtudósok, a maguk tudományának eszköztárát segítségül híva, új tényekre bukkanhatnak, új értelmezéseket készíthetnek. Ez a kötet bizonyság arra, hogy a hozzáértő kezében a pszichografológia korántsem gyanús jósolgatás, hanem a lélektan olyan tudományos módszere, amelyik saját területén túl más tudományok vitás kérdéseinek eldöntéséhez is nagy segítséget nyújthat. Lebilincselő olvasmány is, amely a magyar történelem és irodalom illusztris figuráinak izgalmas portréival ragadja meg az érdeklődőt.

Allport ​személyiséglélektani műve: gyűjtemény. Nem műfajilag az, hanem szemléletét és tartalmát illetően. Célja, hogy emberképében egyesítse mindazt az elméleti és kísérleti termést, amelyet a pszichológia különböző irányzatai a személyiség alakulásáról, folytonos fejlődéséről és szerkezeti változatosságáról hoztak. A görög filozófia típustanaival ugyanúgy megismerkedhet az olvasó, mint századunk különböző nagy pszichológiai iskoláink – a pszichoanalízisnek, a behavior-iskolának, az alaklélektannak és az egopszichológiának – személyiségfelfogásával.Allport olvasmányos, elbeszélő stílusban mutatja be a „vegytiszta” és a „hibrid” elméleteket, kísérletes eredményeket, s bár állásfoglalása korántsem elfogulatlan, mégis fontos információkkal szolgál a személyiség gyermekkori épüléséről, a különböző szükségletek természetéről és a személyiségdimenziók méréséről. Allport összegzésre törekvő, saját elméletének magvát a személyiség egységének gondolata képviseli: vonásaink, képességeink nem függetlenek egymástól; kölcsönhatásuk legalább olyan mértékben megszabja a személyiség fejlődését, mint az objektív, külső hatások. Allport hatalmas szakirodalmi anyaggal is megismerteti az olvasóit.

Modern korunknak mind a gazdasági, mind a társadalmi és családi életben nem IQ-zsenikre, hanem emocionális intelligenciával rendelkező emberekre van szüksége. A könyvben található ötvenkét EQ-teszt segítségével az Olvasó megmérheti és fejlesztheti emocionális intelligenciáját. Hasznos és kellemes élményben lesz része, különösen, ha nem egyedül, hanem egy Önhöz közel álló személlyel végzi és ellenőrizteti az eredményt.

A nálunk is népszerű kiváló szovjet filozófus és szociológus, A barátságról”, az Én a társadalomban” és a „Kultúra-szexológia” című sikeres könyvek szerzője, új művében imponálóan gazdag kultúrtörténeti anyagra, a pszichológia, a szociálpszichológia és a szociológia legfrissebb elméleti és kísérleti, illetve empirikus kutatási eredményeire támaszkodva vezeti be az olvasót az emberi személyiség és éntudat érdek-feszítő világába és avatottan kalauzolja a bonyolult kérdések szövevényében. Néhány fejezetcím: „A személyiség a kultúra tükrében”, „Az antik örökség”, „A közösség és Isten között”, „Az egyéniség felfedezése”, „Légy önmagaddá”, „A személyiség állandósága: mítosz vagy realitás?”, „Önismeret vagy öncsalás”, „Lenni vagy látszani?”, „Az önbecsülés és az Én konzisztenciája”. Az összefoglaló mű nélkülözhetetlen azok számára, akik az én-pszichológiával, az identitástudattal, a személyiség fejlődésének filozófiai, pszichológiai és pedagógiai kérdéseivel foglalkoznak, de haszonnal forgathatják mindazok, akik akár az úgynevezett „nyugati” és „keleti” kultúra eltéréseit, akár a „modern” személyiség kialakulását, akár mindennapjainkat jobban meg akarják érteni: aligha akad olvasó, aki a mindvégig magas színvonalú és ugyanakkor közérthető fejtegetésekben valahol rá ne bukkanna saját legszemélyesebb élményeinek, problémáinak megfogalmazására és elemzésére, „rá ne ismerne” önmagára vagy ismerőseire.