Olyan könyvet tart a kezében az olvasó, amely nagy hiányt pótol a sportirodalomban: évtizedek óta nem jelent meg Magyarországon ilyen jellegű lovaskönyv. A szerzők a ló- és lovassport valamennyi ágát, fajtáját ismertetik; vázolják az ember és a ló kapcsolatának évezredes történetét s a lovaglás szerepét az általános kultúrtörténetben; feldolgozzák az ügető- és galoppversenyek páratlanul izgalmas és ugyanakkor ellentmondásos világát; felelevenítik az eddigi lovas-olimpiák eseményeit, egészen az 1964-es tokiói versenyekig.
Aki szeret búvárkodni a nevek, évszámok, eredmények rengetegében, ebben a könyvben nagyon sok kedvére való adatra bukkanhat: megismerkedhet többek között az eddig legeredményesebb magyar versenyló, Kincsem 54, megszakítás nélkül elért győzelmével, – s az „őt” rangsorban követő kimagasló „ló-egyéniségek”-kel: Tokióval, Patience-szal, Rascallal és a legutóbbi időkből Imperiallal.A magyar ugrólovak büszkeségének, Aranyosnak a tanulságokban bővelkedő „pályafutása” a könyv egyik legérdekesebb fejezete. S ami a lovassport kedvelőit érdekelheti: a díjlovaglás, a háromnapos military-versenyek, a díjugratások kialakulása, legfontosabb szabályai és eredményei, a híres-neves spanyol iskola érdekességei, az öttusa-lovaglás fejlődése, a hazánkban ma már ismeretlen lovaspólózás és lovas hajtóvadászat – mind megtalálható ebben a könyvben, amelyről elmondhatjuk: pótolja a több évtizedes hiányt.
A szerzők azonban vigyáztak, „nem estek át a ló túlsó oldalára”: teljességre törekedtek, de a könyv korántsem vált száraz adathalmazzá. Kellemes, csevegő, könnyed stílus, „story”-k, epizódok, kuriózumok megörökítése – ezek adják meg a könyv olvasmányosságát és biztosítják széleskörű sikerét.

Ez a kis könyv a reményvesztett magyar lótenyésztők hitét akarja visszaadni. Utat mutat a megváltozott körülményekhez idomuló lótenyésztéshez, és talán a lovak jövőjét is felvillantja.